EGÉSZSÉG MERÜLJ EL

„Akkor tartom magam igazán boldognak, ha azt érzem, kiegyensúlyozott vagyok”– Interjú Fehér Zsuzsanna pszichológia mester szakos hallgatóval

2013 óta ünnepeljük március 20-át a boldogság nemzetközi napjaként. A kezdeményezés Bhutánból származik, ahol bevezették a bruttó nemzeti boldogság fogalmát, mert véleményük szerint sokkal többet árul el az országról, hogy mennyire boldogok az emberek, mint a nemzet GDP-je.

Boldogság. Ez az egyik legszubjektívebb érzelem, mert sokszor mi magunk sem tudjuk eldönteni, hogy boldogok vagyunk-e, mert teljesen más fogalmaink vannak erről az állapotról. Magyarországról gyakran lehet azt hallani, hogy depressziós és szomorú ország. Sajnos nem véletlenül.

Egy 2021-es felmérés alapján a magyarok a sereghajtók közt szerepelnek a világ országainak boldogságszint szerinti listáján. A vizsgálat során 30 országot választottak ki az összes kontinensről, és csak az argentinok és a törökök bizonyultak boldogtalanabbnak nálunk. A Pénzcentrum 2022-es kutatásából, ahol az országon belüli boldogságszintet vizsgálták vármegyékre lebontva, az derül ki, hogy egy 1-től 10-ig tartó skálán a legboldogabb vármegyénkben (Vas vármegye) is mindössze 5,6 a boldogság mértéke, vagyis az átlagnál éppen csak magasabb. Ami morbiddá teszi ezt a felmérést, az a családi státusz mutatója. Az özvegyek boldogabbnak ítélik meg a saját helyzetüket, mint az egyedülállók, amely összhangba hozható például a magas válási mutatóval is. Tehát a feltételezések, miszerint a magyarok statisztikai értelemben boldogtalanok, abszolút megalapozottak.

Viszont én azt tapasztaltam a külföldiek körében – és a turisztikai lapok beszámolói is ezt támasztják alá –, hogy az országba látogatók szerint a magyarok barátságosak, és szeretnek mulatni, szórakozni. Ahogyan már említettem, a statisztikák szerint Argentína még nálunk is boldogtalanabb ország, mégis ahogy látom például TikTokon, hogy egy focimeccsen a szurkolók milyen hangulatot teremtenek, az alapján akár a legboldogabb ország is lehetne. 

A témáról Fehér Zsuzsanna elsőéves pszichológia mester szakos hallgatót kérdeztem, hogy megtudjam, az ő véleménye szerint mi lehet az oka annak, hogy a felmérésekben Magyarország ennyire rosszul szerepel, valamint hogy ő hogy látja az egyén és a közösség boldogsági szintjét.

A családi és baráti környezeted alapján jelenleg mennyire ítéled meg boldognak az embereket az utóbbi néhány hónapot figyelembe véve?

Szerencsésnek mondhatom magam, mert pozitív emberek vesznek körül. De sajnos én is azt látom, hogy az emberek többsége most nagyon pesszimista. A saját életemből kiindulva én egy alapvetően optimista közegben élek, és a benne lévő emberek „megfertőzik” egymást a boldogságukkal.  

Szerinted mi okozza azt, hogy mi, magyarok ennyire boldogtalanok vagyunk?

Ennek számos oka van. Nem véletlen, hogy a Himnusz is alapvetően negatív, szomorú csengésű dal, és a nemzeti ünnepeinken is elsősorban a szomorú eseményekre emlékezünk. Egy korábbi felmérésben felvetették, hogy a napsütéses órák száma is lehet boldogságot befolyásoló tényező pozitív irányban, gondoljunk csak az olaszokra vagy a spanyolokra. Magyarországon fontos ok lehet az általános munkahelyi elégedetlenség is, valamint az, hogy az emberek munka után általában nem tudnak igazán kikapcsolódni. Amellett sem mehetünk el, hogy ez az alapvetően depresszív közeg miatt Magyarország népességarányosan az egyik legmagasabb mutatóval rendelkezik az öngyilkosságok számában, habár a statisztika szerencsére az utóbbi években javult.

Mi okozhatja azt, hogy a boldogtalan országokat sok esetben kívülről mégis boldognak látjuk?

Ez véleményem szerint azért van így, mert mi turistaként – és a hazánkba érkező turisták is – egy ideiglenes állapotot látunk. Én magam Spanyolországban tapasztaltam leginkább azt a kint tartózkodásom során, hogy az emberek alapvetően boldogok. Bár egy kicsit akkor is szkeptikus voltam az elején, mert azt gondoltam, azért ilyen kedvesek velem, mert alapvetően nem vagyok a „kultúrájuk része”. 

Véleményed szerint min kellene változtatni ahhoz, hogy javuljon a boldogsági statisztikánk?

Az anyagiak mellett lényegesnek tartom, hogy az ember megtalálja a saját boldogságát, ehhez viszont jó önismeretre van szükség. Ez az egész egy Maslow-piramis-effektus, hogy még ha az embereknek ki is vannak elégítve az alapvető szükségleteik, sokszor nem érzékelik ezt, és emiatt a piramis csúcsáig, az önmegvalósításig nem tudnak eljutni. Amin mindenképpen javítanunk kell, hogy kialakuljon egy hobbikultúra itthon is. Mikor Olaszországban jártam, érdekes volt megfigyelnem, hogy a párok kikapcsolódása nem csak annyiból állt, hogy beültek valahova inni vagy enni, hanem például együtt kerékpároztak vagy futottak egy parkban, ami nálunk egyáltalán nem jellemző. Szóval elsősorban ott kellene elkezdeni, hogy először próbáljunk meg mi magunk rájönni, mi tesz minket boldoggá, aztán ha ez már megvan, tudunk egymásra közösségeket, kapcsolatokat építeni, és ez sokat javíthatna a statisztikánkon. 

Számodra mit jelent a boldogság? 

Akkor tartom magam igazán boldognak, ha azt érzem, kiegyensúlyozott vagyok olyan tekintetben, hogy a párkapcsolatom, a barátok, a tanulmányaim egyensúlyban vannak az életemben. Ugyanakkor boldogság nem létezik szomorúság nélkül, hiszen meg kell tapasztalnunk az élet árnyoldalait is ahhoz, hogy igazán örülni tudjunk a pozitív dolgoknak. Illetve ilyenkor is megpróbálok azokból a területekből több „boldogságot kihozni”, amelyek örömet okoznak, vagy találni olyat, ami javít a boldogsági szintemen, például elmegyek buliba vagy fesztiválozni.

Jelenleg boldognak tartod magad?

A mindennapi nehézségek ellenére igen, boldognak tartom magam. De próbálok egy stabil boldogsági szintet megteremteni magam körül, hogy ez az állapot minél tovább fennmaradjon. Ilyenkor keresek egy olyan tevékenységet, amely boldogságot okoz, például elmegyek szaunázni vagy kikapcsolódni a barátaimmal. 

Mit üzennél annak, aki jelenleg boldogtalannak érzi magát? Miből merítsen erőt?

Azt, amit már említettem is: meg kell találni azokat a dolgokat, amelyek korábban boldoggá tettek minket. Ehhez nem szégyen akár a gyerekkorunkig visszamenni, például a Covid-időszak alatt rengeteget bicikliztem, mert gyerekként ez tett boldoggá. Ezt tartom a boldogság keresésének kiindulópontjának, mert mindenki találni fog valamit, ami korábban boldoggá tette, és ezzel a lépcsőzetes módszerrel vissza lehet találni a boldogság útjára.

Boldognak lenni nem könnyű, de számos olyan dologgal tudunk tenni azért, hogy boldogok legyünk, amit Zsuzsanna is említett. Kívánom minden olvasónak, hogy találja meg azt, ami örömet okoz neki, és minden napot boldogan éljen meg, amennyire csak az élet nehézségeinek ellenére lehet.

Fotó: Magosi Máté