1945 augusztus 6-án reggel 8 óra 15 perckor az Enola Gay nevű B-29 bombázó ledobta Hirosima városára a Little Boy névre keresztelt, akkor még ismeretlen bombát dobott le. Vakító, kékesfehér fény lobbant, majd mennydörgés következett: 17 ezer tonna TNT-vel egyenlő hatású pusztító bomba robbant.
A robbanás körzetében 1,2 kilométer sugarú körben totális pusztulás: minden a földdel vált egyenlővé. Az áldozatok számáról kizárólag becslések vannak: a hirosimai emlékművön 61 ezer 443 név szerepel, élelmiszerjegyét 78 150 ember nem váltotta be soha többé, az amerikai felderítés 139 ezerre tette számukat. A többség halálát furcsa mód nem maga a robbanás okozta: hanem az azt követő tűzvész, épületomlás és pánik. Sokan napokkal később, sebesüléseikbe vagy a radioaktív sugárzás következtében, elképzelhetetlen kínok közepette vesztették életüket.
A vita még napjainkban is folyik arról, hogy szükség volt-e Hirosimában, de főképp három nappal később Nagaszakiban is az atomfegyver bevetésére. Hitler rég halott volt és Németország a legyőzöttek kényszerűségében próbálta elfogadni egy új korszak kezdetét. Csakhogy Ázsiában még javában tartott a háború: 1945 tavaszán és nyarán Okinawán folytak a harcok. Azonban hiába védekeztek a japánok elszántan, már az is jól látszódott, hogy a háborúból már nincs sok hátra, és az USA győztesként fogja befejezni a történelem legnagyobb összecsapását. Az amerikai politikusok – és különösen Truman elnök – jól tudták: a hatalmas Szovjetunióhoz hasonlóan az USA is szuperhatalom lesz az 1945 utáni új világrendben. Úgy vélték, hogy a bombát feltétlenül ki kell próbálni, mert ez elengedhetetlen az új, atomkorszak további haditechnikai fejlesztéseihez, és ezzel felülkerekedhetnek az akkor még szövetséges, de kényszerűen vetélytársa előlépő Szovjetunión.
Az bizonyos, hogy az emberiség 1945. augusztus 6-án egy új korszakba lépett. Augusztus 6-át a Béke Világtanács elnöksége 1978-ban a nukleáris fegyverek betiltásáért folyó harc világnapjává nyilvánította. Az ENSZ 1996. szeptember 10-én fogadta el az atomfegyver-kísérletek teljes tilalmáról rendelkező „Átfogó atomcsend” szerződést, amelyet hazánk az elsők között írt alá.
A pusztító fegyver, a globális atomháború lehetősége számos tudóst és művészt ihletet meg. Elég csak a Végítélet órájára gondolni, vagy Stanley Kubrick híres filmére, a Dr. Strangelove -ra. Mi magunk is foglalkoztunk témával, mi – szemben Kubrick humoros elemekben bővelkedő filmjével – egy a realizmust már már kegyetlenül eszközéül használó filmet mutattunk be:
