Kicsitől a nagyig, mindenki egyaránt tudja, hogy augusztus 20-án, István napján ünnepeljük Magyarország államalapítását. Azt azonban kevesebben tudják, hogy hagyományaink és történelmünk mennyire régre nyúlik vissza, és hogy milyen változásokon ment át az ünnep, míg elérte mai formáját.
A szentek emléknapját általában haláluk napjához kapcsoljuk – István azonban ez alól kivétel, hiszen a Hartvik-legendára alapozó hagyomány úgy tartja, hogy országunk első királya augusztus 15-én, azaz Nagyboldogasszony napján hunyt el. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy akkor miért került az ő ünnepe 5 nappal későbbre. István szentté avatásához van köze, Szent László királyunk előterjesztését ugyanis ezen a napon kanonizálták, így augusztus 20-án kapta meg végérvényesen a „szent” jelzőt.
Az ünnep egy fontos jelképe az első uralkodónkhoz köthető, ez pedig nem más, mint a fennmaradt ereklyénk, a Szent Jobb. A középkor óta kiemelt helyet kap az ünneplésben, a 19. század óta napjainkban is évről évre megrendezik az ünnepi szentmisével összekötött Szent Jobb körmenetet Budapesten.
Az egykoron mélyen vallásos ünnep aztán egyre inkább elkezdett világiasodni. 1891-ben vezették be a munkaszüneti napot, a manapság kihagyhatatlan tűzijáték a két világháború között került be az állandó programpontok közé. A Horthy-korszakban egyre inkább felélénkült ismét az István-kultusz, amelynek csúcspontját az 1938-ban megtartott emlékév jelentette, amikor halálának 900. évfordulóján emlékeztek államalapító atyánkra.
A második világháború után egy egészen új jelentést kapott az ünnep: ekkora időzítették ugyanis a kommunista diktatúra alkotmányának kiadását, így innentől augusztus 20-a az „Alkotmány ünnepévé” változott. Eredeti tartalmát és a formáját csak a rendszerváltással tudta visszaszerezni, így 1989-től ismét Szent István és az államalapítás szelleme lengte át. 1991-ben az országgyűlés a legfőbb magyar ünnepnek nyilvánította, amelyet törvénybe is iktattak.
A néphagyományra is erőteljesen hatással volt ez az ünnep, az aratás vége elkezdett egyre inkább ehhez a dátumhoz közelíteni, a hagyományos július közepi dátum helyett. Így alakult ki – némi kormányzati támogatással – az aratóünnepség intézménye, amelyen az aratás végét és az új kenyeret ünnepelték az emberek. A századforuló után lendült fel igazán a szokás, és a második világháború végével különös jelentőséget kapott ez a fajta tartalom, amellyel jól el lehetett fedni az eredendő vallási témát.
Napjainkban ez a két irányzat remekül megfér egymás mellett. Minden évben megszentelik az új kenyeret, megemlékeznek Istvánról és az államalapításról, a Szent Jobb körmenet körbehordozza az ereklyét Budapesten. Megválasztják az ország tortáját, a kisebb-nagyobb települések tűzijátékkal készülnek – amelyek közt a leglátványosabb általában a fővárosi – és számtalan helyen tartanak a város ünnepségek koncertjei mellett kézműves kirakodó vásárokat is.
Augusztus 20-a egy olyan nappá vált a magyarság számára, amikor visszatérhet a gyökereihez, és megemlékezhet arról, hogy ez a kicsin ország megannyi viszontagság után még mindig az otthona.
Címlap grafika: Kovács Emese / 1367
