MERÜLJ EL

Embertelen gyógyintézet – Nellie Bly és az oknyomozó újságírás mérföldköve

Volt egyszer egy céltudatos nő, aki szeretett írni. Nem álmai voltak, amiket meg akart valósítani, hanem tervei, amiket végre akart hajtani. Nellie Bly mindenre elszántan igyekezett feltárni egy borzalmakkal teli elmegyógyintézet mindennapjait, ezzel pedig komoly eredményeket ért el az oknyomozó újságírás fejlődésében. 

Kezdjük azonban az alapokkal: mi az az oknyomozó újságírás? Nincs teljes egyetértés abban, hogy mi pontosan a fogalma – a magyar sajtóban még az is vita tárgyát képezi, hogy a tényfeltáró vagy az oknyomozó a helyes kifejezés –, ezért általában a napi újságírással összevetésben írják körül. A napi újságírók munkájuk során kevés alkalommal ütköznek nehézségekbe, mert közéleti eseményeket magyaráznak el, és több forrásból tudnak gazdálkodni. Velük szemben az oknyomozó újságíróknak sok akadályt kell áthidalniuk, mert olyan információkat keresnek, amelyek akár jogi vagy etikai okokból titkosak. Ellentmondásokra, problémás és fontos témákra fókuszálnak, a jelenségek bemutatásával történeteket mesélnek el.

Az anyag, ami a kutatómunka végén megszületik, teljes mértékben saját nyomozás eredménye. 

Nellie Bly Elizabeth Jane Cochran néven született 1864-ben, Pennsylvaniában. Édesapja munkásból lett sikeres vállalkozó és földbirtokos, ám korán elhunyt, így a család egyik napról a másikra szűkös anyagi helyzetbe került. Édesanyjának második férje erőszakos volt, így végül elköltöztek tőle, és Pittsburghben telepedtek le 1880-ban. Elizabeth tizenöt évesen Indianába ment, hogy az ottani iskolában tanuljon, utána pedig tanárként helyezkedjen el. Terve azonban kudarcba fulladt: másfél év után elfogyott a pénze, így visszautazott családjához. 1885-ben olvasott egy újságcikket, ami nagy felháborodást keltett benne. A Pittsburgh Dispatch egyik írója amellett érvelt, hogy a nőnek otthon van a helye, önálló karrierről ne is álmodjon, és csak arra koncentráljon, hogy a férjének kellő támogatást nyújtson. Elizabethnek több sem kellett, azonnal írt is egy harcias válaszlevelet Kis árva lány néven.

A főszerkesztőnek annyira megtetszett a szöveg stílusa és őszintesége, hogy felhívást tett közzé, amiben kérte, hogy a Kis árva lány jelentkezzen nála. Így kapta meg Elizabeth Cochran első újságírói állását. Amint felvették, megváltoztatta a nevét, és Stephen Foster népszerű dala után Nellie Blyként élt tovább. 

Már kezdetben is az érzékenyebb témák vonzották, ezért gyárakba látogatott el, és az ottani lehetetlen munkakörnyezetről és alacsony bérekről tudósított. Feltárta a nők helyzetét ezeken a munkahelyeken, interjúkat készített velük, de szóba elegyedett prostituáltakkal, illetve a lányanyák helyzetével is foglalkozott. Egy idő után aztán az újság szerkesztőinek nem tetszett Nellie munkássága, és a gyáraktól is kaptak panaszleveleket, ezért áttették a női rovatba. Egy olyan határozott személyiséget, mint Nellie, nehéz volt kordában tartani, és nem lehetett egy olyan rovatba száműzni, ahol nem teljesedhetett ki, ezért Mexikóba utazott, hogy onnan tudósítson. Fél év után tért vissza a korrupcióval és szegénységgel teli országból, de mivel munkahelyén továbbra sem léphetett előre, felmondott. New Yorkba költözött, remélve, hogy a város nyitottabb lesz egy ambiciózus női újságíróra. Habár a neme miatt még itt is sok helyen elutasították, végül megtalálta a helyét, és állást kapott a Joseph Pulitzer tulajdonában lévő New York Worldnél. 

Az oknyomozó újságíró mindig olyan ügyekkel foglalkozik, amit homály vesz körül.

Nellie Bly azt a szóbeszédet hallotta, hogy a Blackwell-szigeti női elmegyógyintézetben embertelen állapotok uralkodnak. Ideje hát feloszlatni a ködöt, Nellie elhatározta, hogy őrültnek tetteti magát, hogy bejusson az épületbe, hogy beszámolhasson arról, mi folyik a falai között. A tükör előtt gyakorolta a merengő, távolba meredő nézést, nem mosakodott, szakadt ruhákba öltözött. Ezután beköltözött egy átmeneti szállásra, hogy tanúi legyenek mentális állapota romlására. Terve be is vált: miután itt kitombolta magát, elszállították a szigetre. A szigetre, ami magasba röpítette a karrierjét. 

Ottléte csupán tíz napig tartott, megtapasztalni azonban biztos többnek érződhetett. Gondoljuk csak el a helyzetet! Az étel ehetetlen, a víz ihatatlan. Hideg van, patkányok rohangálnak az ember lába körül, de még csak sikítani sem lehet. A nap nagy részében hideg padokon kell némán ülni. A fürdővíz jeges, ezzel öntik le mindenki fejét nap mint nap. A dolgozók vernek, és a betegek számához képest túl kevesen vannak – mondjuk ha így bánnak velük, nem is baj. Hogy mi a legmegdöbbentőbb?

Sok lakónak nem is volna szabad itt lennie, mert nem szorulnak az ápolók „segítségére”.

Csak bevándorlók, akik nem tudnak angolul, ezért azt hitték, hogy őrültek. Bly végül egy ügyvéd segítségével tudott kijutni az elmegyógyintézetből, és bele is fogott az írásba. 

A riport meghozta a várt hatást. Az ápolók bocsánatot kértek, a városvezetés pedig egymillió dollárral járult hozzá a betegek ellátásának javításához. Alig egy hónapon belül jelentős változások történtek a szigeten, és habár azt állították, a fejlesztések már régóta tervben voltak, Bly cikke sokat segíthetett. Élményeit könyv formájában is kiadta 10 nap a bolondok házában címmel. Megérkezett hozzá a kellő szakmai elismerés, karrierje szárnyra kapott. Szárnyalt ő maga is: 1889-ben úgy döntött, ő is körbeutazza a Földet 80 nap alatt, nehogy már csak Verne részesüljön ebben az élményben. Kísérője nem volt, pedig többen is jelentkeztek – egyetlen táskával vágott neki az útnak. 

A sztereotípiák csak dőltek és dőltek.

Nem csak az, hogy a nők nem érhetnek el akkora sikereket újságíróként, mint a férfiak. Nem csak az, hogy a nők legalább 385 bőrönddel és 560 kézitáskával tudnak utazni. Nem csak az, hogy a nők nem állnak meg a saját lábukon. Munkája nyomán a tabuk is dőltek, amiket a társadalom mindaddig felállított, például a nők vagy az elmeháborodottak helyzetével kapcsolatban. Nem hagyta, hogy bárki is tervei megvalósításának útjába álljon. Az újságíró szakmában elért sikerei, tettei 1922-es halála után is tovább élnek. 

Források:

Ószabó Attila – Vajda Éva: A valóság nyomában. Médiakutató, 2001 nyár.
https://mediakutato.hu/cikk/2001_02_nyar/07_valosag_nyomaban

Balázs-Piri Krisztina: Új műfajt teremtett leleplező riportjaival az első száguldó riporter, Nellie Bly. Múlt-kor, 2021. szeptember 2.
https://mult-kor.hu/uj-mufajt-teremtett-leleplezo-riportjaivalaz-elso-szaguldo-riporter-nellie-bly-20210902

Ismeretlen szerző: Women and the American story: Life Story: Elizabeth Cochrane, aka Nellie Bly (1864-1922).
https://wams.nyhistory.org/modernizing-america/modern-womanhood/nellie-bly/