Ha egy átlagos hétköznap estén betévedünk a belvárosi vendéglátóhelyek valamelyikére, könnyen találhatjuk magunkat egy táncház kellős közepén, ahol hangos zenére, hangos emberek, hangosan végeznek olykor kevéssé beazonosítható, egyesek szerint ördögűzésre emlékeztető mozdulatokat. A valóságtól ez persze messze áll, de a laikus közönség számára sokkal távolibbnak tűnhet ez a világ, mint amilyen valójában.
Mi ez?
A magyarországi táncházmozgalom 1972-ben indult hódítóútjára. Ez volt az a korszak, amikor már akadtak hivatalos és amatőr táncegyüttesek, amikor megfogalmazódott az igény az élőzenés táncra, a stilizált mozdulatoktól az autentikus felé való visszafordulásra, illetve arra, hogy ne csak színpadi koreográfiákat tanuljanak be, hanem legyenek olyan alkalmak, amelyek saját szórakozásukra jönnek létre. Vezéralakjaiban olyan, a népművészetben és néprajzkutatásban kiemelkedő személyeket tisztelhetünk, mint Martin György, Sebő Ferenc, Halmos Béla, Novák Ferenc, Timár Sándor vagy Kallós Zoltán. Az erdélyi Szék falu táncházai jelentették az inspirációt, ahol táncalkalmakat rendeztek.
Az első pesti táncház végül 1972-ben nyitotta meg kapuit, először még csak zárt körben, a táncegyüttesek tagjai számára, de 1973-ban sor került az első nyílt alkalomra is. Kezdetben minden táncház táncanyaga a széki volt, hiszen a muzsikusok számára is ezt helyezték előtérbe, az idő előrehaladtával azonban megnőtt az oktatott rendek száma, megszaporodtak a népzenészek, népdalénekesek jelentek meg, új táncegyüttesek alakultak és sorra bukkantak fel a vidéki, illetve az egyéb nemzetiségek, etnikumok – úgymint görög, román, cigány, dél-szláv – táncainak dedikált táncházak. A mozgalom elhozott egyfajta megújulást mind a táncban, mind a zenében.
Hol és kikkel találkozhatok Pécsen?
A legtöbb pécsi táncháznak a Szabadkikötő, a Nappali vagy az E78 rendezvényterem ad otthont, általában hétköznap esténként. Nemrég a Trafik is csatlakozott a helyszínek sorához, illetve, ha picit kívül tekintünk Pécs belvárosán, a Pécsbányatelepi Közösségi Házban is mulathatunk alkalmanként. A muzsikáért leggyakrabban a Keptár, illetve a Bohaj zenekar felelnek, a táncház tematikájától függően. Ugyanakkor, ha figyelmesen követjük az aktuális eseményeket, néha egészen különleges alkalmakat is kifoghatunk, amikor meghívott vendégek érkeznek a pécsi közönséghez.
Miért kell ez nekünk?
A táncház nem esemény, hanem alkalom. Alkalom arra, hogy karnyújtásnyira elevenedjenek meg tőlünk az egyes tájegységek táncai, dallamai. Alkalom nemcsak a tánclépések, de a népdalkincs elsajátítására is. Alkalom találkozni a barátainkkal, alkalom arra, hogy új barátságok, szerelmek szövődjenek. Digitális, rohanó világunkban olyan különleges, megragadó élmények ezek, ahol lehetőséget kapunk lassítani, kiszakadni a hétköznapok megszokott kereteiből és valóban kapcsolódni embertársainkhoz.
Ha véletlenül egy ilyen szituációba keveredünk, megfutamodás helyett próbáljunk meg nyitni felé. Álljunk meg néhány percre egymagunkban, vagy bátran elegyedjünk szóba másokkal, mert némi odafordulással, figyelemmel és nyitottsággal lehet, hogy ördögűzés helyett egészen másként fogjuk majd elmesélni élményeinket a barátainknak.
