1367 MERÜLJ EL Rendezvények

„Össze vagyunk kötve, de mégis máshol vagyunk” – interjú Nagy Annával, a PSZIESZTA főszervezőjével

Március 23 és 25 között ismét megnyitja kapuit a PSZIESZTA eseménysorozata, amely a BTK B épületében kerül megrendezésre. A több, mint tíz éves múlttal rendelkező diákszervezet rengeteg energiával, munkával és jókedvvel készül arra, hogy az Együtt Egyedül címszó alatt meghirdetett programok a lehető legszínesebbek és legizgalmasabbak legyenek, közelebb hozva az emberek számára a pszichológiát. A PSZIESZTA működéséről, az előadásokról és a jövőbeli tervekről kérdeztük Nagy Anna főszervezőt. 

Mesélj egy kicsit magadról, hogyan kerültél kapcsolatba a PSZIESZTA-val?

Elsőéves mesterszakos hallgató vagyok Klinikai- és Egészségpszichológia szakon. 2019-ben kerültem Pécsre, rögtön utána jelentkeztem is a PSZIESZTA csapatába, aztán be is lettem válogatva. Valamelyik előadásra bejöttek az akkori főszervezők, mondták, hogy lesz toborzó, és ott fogtak meg igazán. Nagyon családias volt a légkör, nyitottak és kedvesek voltak. Az is fontos tényező volt, hogy adhatok valamit az embereknek azáltal, hogy szervezem a programokat, illetve, hogy egy közösséghez tartozom, ami főleg egy elsőéves egyetemistának nagyon fontos. Immáron negyedik éve veszek részt a működésében, amit sajnos a koronavírus megszakított. Akkor is próbáltunk online tartalmakat gyártani, utána azonban nehéz volt visszahozni az életet az egyetem falai közé. 

Hogyan indult útnak a PSZIESZTA, és mi volt az elsődleges célja?

1996-ban kezdődött, az akkori hallgatók találták ki. Valójában közelebb szerették volna hozni a pszichológiát az emberekhez, helyet teremteni olyan pszichológiai előadásoknak, amiket a laikusok és a nem feltétlenül hozzáértők is megértenek. Az akkori szervezők közül ma már oktatókként vesznek részt a folyamatokban, így a szervezői csoport öröklődött az évek során. Annak idején kétévente volt megtartva a konferencia, majd kisebb szünet után, 2005-ben kezdődött el újra. Azóta minden évben vannak események, nemcsak tavasszal, hanem elszórtan a szemeszterben is rendezünk úgynevezett light programokat. 

Kikből áll össze a szervezetetek? 

Jelenleg 27-en vagyunk a csapatban, mindenki pszichológus-hallgató. 8 vezetőségi tag van, köztük működnek a szakmai koordinátorok, akik tartják a kapcsolatot az előadókkal és megcsinálják a programrácsot, illetve a marketing-koordinátorok, ők a grafikáért és a közösségi médiáért felelősek. A főszervezők pedig ügyelnek arra, hogy minden meglegyen időben. Mindenre is odafigyelünk, gyakorlatilag. Nyári Petra és Fazekas Csenge vannak jelenleg mellettem, mint főszervező-helyettesek, jövőre teljes egészében ők veszik át a feladatokat. Helyileg eddig a Civil Közösségek Házában működtünk, idén költöztünk be a BTK épületébe. Eleinte voltak fenntartásaim a helycserét illetően, de ezek hamar elmúltak. Így sokkal több hallgatót elérünk, jobban útba esik, ezért lehet, hogy aki tud, az két óra között beül hozzánk egy előadásra. 

Hogyan néz ki a szervezés folyamata? 

Nyáron, habár szünet van, mi mégis elkezdünk gondolkodni, leginkább a szeptemberi időszakon. Akkor vannak az orientációs napok, a toborzás, a gólyatábor, azért az húzós időszak szokott lenni. Ősszel kezdődik az igazi ötletelés, ilyenkor döntünk a hívószóról, és megbeszéljük, hogy kiben milyen érzelmeket hozott elő. Ezután keresünk olyan előadókat, akiknek a kutatási témái beleillenének a tematikába. A kezüket azonban nem kötjük meg, nem határozzuk meg azt, hogy miről beszéljenek. Ezért is fontosak ezek a kis címek, mert mindenkiben mást hoznak elő, és éppen ezért olyan izgalmas. 

A félévek során elkezdődnek a kisebb, egy délutános light események, közben pedig szervezzük a tavaszi konferenciát. Az előadóktól bekérjük a képeket, az absztraktokat az előadásokról. Az első félév a szakmai dolgokra megy leginkább rá, a második pedig magára a marketingre, ez egy nagyon intenzív időszak.

Tehát azt is lehetne mondani, hogy a PSZIESZTA a hallgatók és a tanárok közös munkájának a gyümölcse. 

Így van, nagyon sokat tesznek bele a tanárok is, akár előadókként, akár tanácsadókként, mindig segítenek, ha kérdés merül fel. Sokan rendszeresen elő is szoktak adni közülük, de mindig igyekszünk arra törekedni, hogy nagyjából fele-fele arányban legyen külsős és intézetbeli meghívott előadó. Visszajár már hozzánk például évek óta a NANE Egyesület, és a Pécsi Autizmus Alapítvány is. 

Az eseménysorozatban egyébként van egy hallgatói szekció is, ahol teret adunk arra, hogy akár egy OTDK-dolgozatot bemutassanak, és szakmai zsűritől kapjanak visszajelzést is. Az időkeret miatt sajnos sok embernek nincs lehetősége, idén 10 hely volt 15 perces előadásoknak, de ez a szekció is nagyon népszerű.

Van olyan emléked az elmúlt évek eseménysorozataiból, ami nagyon emlékezetes számodra? 

Nem is egy, a támogatói est például, ami pont az utolsó eseményünk volt a koronavírus előtt, arra nagyon sokan eljöttek. Ezen kívül, ami az idei évben nagyon jól esett a lelkemnek, az az Encanto című film, amit közösen megnéztünk, utána pedig átbeszéltük a történetet pszichológiai szemszögből. Ide tudnám sorolni még az egyik light estünket is, aminek az volt a témája, hogy van-e szerelem első látásra. Lehet, hogy nem találtunk konkrét megoldást a problémára vagy nem volt egy nagy átfogó konklúzió, de gondolatindítónak szuper volt. Rájöttünk, hogy az általánosnak mondható témák azok, amik jobban megfogják az embereket. 

Valójában akkor a PSZIESZTA közelebb kívánja hozni a hétköznapi dolgok pszichológiáját az emberekhez.

Igen, és az is nagyon fontos, hogy ne a kommersz, bulvárpszichológiát fogyasszák, vagy ha fogyasztják is, akkor kritikával, mert nem feltétlenül igaz minden szó, ami például a TikTokon elhangzik. Ott például népszerűek mostanában az ADHD-s, autizmusos videók, rengetegen „diagnosztizálnak” úgymond, ami nem feltétlenül tesz jót. Nyilván lehet bennük igazság, de nem kell mindenkinek mindent elhinni. Szeretnénk hitelesek lenni, olyan dolgokról beszélni, amik relevánsak. Csütörtökön például az UCCU a kisebbségek helyzetéről fog beszélni. Ők, ha olyan közegben vannak, ami diszkriminál, nagyon nehéz nekik, ezért is lényeges a befogadás és elfogadás. Meg tudnám még említeni a „Tabu-e a halál” című előadást is Hesz Ágnessel, itt is egy minden embert érintő és foglalkoztató témáról van szó, amire izgalmas lehet más szemmel, elmélyülten tekinteni.

Volt-e bármi az utóbbi években, ami nehézséget okozott, és abból kiindulva korrigáltatok rajta?

Természetesen mindig van hova fejlődni. Szervezés szempontjából fontos, hogy minél hamarabb bekérjük az előadók absztraktjait, a képeket, hogy a marketing időben útra tudjon indulni. A marketingen egyébként nagyon sok múlik, onnan látjuk, ha valami sikeres, hogy mennyien jöttek és mennyi visszajelzés érkezik. Hogyha kevesen vannak, akkor vagy nem jutott el elegendő emberhez, vagy rossz volt az időpont. Tavaly például a március 15-ei hosszú hétvégére tettük az eseményt, amikor sokan hazautaztak. Reméljük, idén több embert mozgósít majd meg az eseménysorozat. Elég sok visszajelzés érkezett, közel 400 ember érdeklődik a rendezvények iránt, így én egy 300 körüli létszámra számítok.

Ezen kívül volt egy szervezeti átépítés is. Amikor én bekerültem, akkor úgy nézett ki a felépítés, hogy volt a marketinges szekció, és voltak az off-programos koordinátorok, akik a light eseményekért voltak felelősek. Emellett dolgoztak még az előadósok, akik a főeseménnyel foglalkoztak. Az online töltött időszak alatt azonban rájöttünk arra, hogy ez a felépítés nem teljesen hatékony. Most egy nagy csapat van, amibe mindenki beletartozik, és nincsen megszabva, hogy ki mit vállalhat. Ez volt egy nagyobb lélegzetvételű fejlesztés.

Milyen terveitek vannak a jövőre nézve a PSZIESZTA működésére és az eseményekre vonatkozóan? 

Régebben volt angol szekciónk is, ami valamilyen oknál fogva kikopott, ezt szeretnénk a jövőben újraindítani. Jövő ősszel éppen emiatt tervezünk egy angolos felvételit is, hogy színesítsük a palettánkat. Sőt, azt látjuk, hogy van is rá igény, idén nagyon sok megkeresést kaptunk nemzetközi hallgatóktól, hogy szeretnének csatlakozni, és sajnos erre még nincsen kidolgozott program, ez még a következő nyár feladata lesz. Elkezdtünk utánajárni annak is, hogy milyen lehetőségek vannak arra, hogy az Ördögkatlan-fesztiválra ki tudjunk menni és létrehozzunk egy kis beszélgetős sarkot. 

Mit jelent számodra az idei év tematikája?

Az idei hívószó: Együtt Egyedül. Ez bennem a társas magányt hozta elő, és a közösségimédia-használatot. Össze vagyunk kötve, de mégis máshol vagyunk, lehet ez a szomszéd szoba is, vagy a világ másik vége. Az a lényeg, hogy hiába érezzük magunkat egyedül, ha kicsit körbenézünk, akkor láthatjuk, hogy mások is ugyanazokkal a problémával küzdenek, mint mi. Ez az eseménysorozat erre egy ékes példa, hiszen nagyon sok olyan dolog van, amit mindannyian átélünk, és mégsem feltétlenül beszélünk róla eleget. 

Fotó: Arató Ágota


hszk-logo

A PSZIESZTA 2023-as eseménysorozata a Hallgatói Szolgáltatási Központ diákszervezeti programjának támogatásával valósul meg.