Egy bántalmazó férj, egy kitartó nő és egy világsztár születésének igaz története. Nagyjából így lehetne összefoglalni az utánozhatatlan hangú – és hajú – Tina Turner életét feldolgozó dokumentumfilmet. Szűk két órában mindent megtudhat a kedves néző, amit még nem tudott az énekesnőről – milyen gyerekkora volt, miként került először mikrofon a kezébe, mik motiválták, miben hitt, na és persze azt, hogy hogyan lett a rock and roll királynője.
Tavaly került a mozikba a Tina című dokumentumfilm, amelyet az Oscar-díjas rendezőpáros, Daniel Lindsay és T. J. Martin alkotott meg. Hozzájuk kötődik a híres 2011-es Undefeated nevű film is, ami egy középiskolai focicsapat küzdelmeit dolgozza fel.
Ezúttal is harcot láthatunk, többféle viszonylatban: Tina harcol önmagával, az érzéseivel, a férjével és az álmai eléréséért is.
Anna Mae Bullock 1939-ben született Nutbushban, Tennessee-ben. Édesapja farmer volt, a földeken dolgozott az egész család. Gyerekkorában szülei folyamatos veszekedését kellett hallgatnia, míg végül édesanyja se szó, se beszéd, elment otthonról. Később követte apja is, a gyerekek pedig otthon éldegéltek a hirtelen rájuk szakadt függetlenségben.
Talán nem nehéz kitalálni, hogy Anna Mae volt Tina születési neve. Tehát a nehéz gyerekkor adott, a következő fejezet a találkozás Ike Turner zenésszel. Tina a nővérével látogatott el St. Louisba 1957-ben, ahol Ike együttese lépett fel. A fiatal lány megkérdezte, nem énekelhetne-e valamit, de nem engedték neki, azt mondták, majd szólnak. A „majd szólnak” addig tartott, amíg Tina kitartó koncertlátogatásainak hatására a dobos egyszer a kezébe nyomott egy mikrofont, Tinából pedig kitört minden hang. Ike utána ennyit szólt: „Nem tudtam, hogy tudsz énekelni!”
Így kezdődött minden, a folytatás pedig, már ami Tina és Ike kapcsolatát illeti, érdekes kanyarulatokat vett. Elkezdődött az együtt zenélés, fellépések követték egymást, de Anna Mae nem létezett többé. Hogy jobban csengjen a zenekar neve, Ike megváltoztatta újdonsült énekesnője nevét Tina Turnerre, amiből aztán megalakult az Ike és Tina Turner formáció. Egyébként mindezt a lány tudta nélkül tette. Próbálom elképzelni a helyzetet: Anna Mae lefekszik aludni, másnap felkel, majd zenésztársa közli vele, hogy ja, amúgy mától a neved Tina.
Nem mindennapi dolog.
Mindenesetre egymásba szerettek, és a zenélés mellett az életben is egy párt alkottak. Az idő előrehaladtával aztán még ennél is érdekesebb és idegtépőbb dolgokon mehetett keresztül az énekesnő. Azokról, amiket átélt, hosszú évekkel később, 1981-ben, a People magazinnak adott interjújában beszélt először. Tudjátok, hogy van ez – vagyis remélem, hogy nem –, apróbb dolgokkal kezdődik, aztán egyre durvább és durvább lesz. Ike semmi beleszólást nem engedett a zenébe, Tina még azt sem tudta, hogy melyik szám fog következni a fellépésen. Egyetlen szabadsága abban volt, hogy a vokalistákkal és a háttértáncosokkal megbeszélte a mozdulatokat. Lekorlátozta Tinát minden értelemben, uralkodott felette, érzelmileg zsarolta. Nem fogom elmesélni az egész dokumentumfilmet, ez a pár sor csupán a töredéke a kétórás alkotásnak.
Az a célom, hogy az alapszituációt megismerjétek, amiből később aztán tökéletes rendezői munkával bontakozik ki, ahogy Ike és Tina kapcsolata ráépül az énekesnő későbbi karrierjére és magánéletére egyaránt.
Ike mindig azt mondta Tinának, hogy őt senki sem szereti és mindenki elhagyja. A naiv Tina pedig mit is válaszolhatott volna erre, mint azt, hogy ő sosem fogja elhagyni. Sosem. Ike tudta, hogy Tina a szupersztár, hogy nélküle nincs siker. Ezért irányította Tinát, és ezért volt fontos, hogy az ő neve is szerepeljen a formáció nevében. 1960-ban Tina terhes lett, ezért volt mit megbeszélniük. Vagyis kellett volna beszélniük, ehelyett azonban egészen más irányt vett a történet. Ike azt mondta, hogy őt ismételten elhagyják, mert vele állandóan ez történik. Azt hitte, Tina nélküle akar híres lenni, és külön utakon akarja folytatni. Elmagyarázta, hogy milyen feltételek mellett fog folytatódni a munka, miután egy sámfával ütötte, mindezért pedig még Tina sajnálta Ike-ot.
Ekkor kezdődött a családon belüli erőszak és a fizikai bántalmazás, ami később már mindennapos volt. Ike áldozati öntudata, önsajnáltatása és manipulációs technikái meglátásom szerint a nárcisztikus személyiségzavar jelei, legalábbis a hajlam valószínű, hogy megvolt benne.
Régi, archív felvételek, megszólaltatott vokalisták, barátok, zenei újságírók. Ezek a legtöbb dokumentumfilmben megvannak valamilyen formában, de a Tina annyira egyben van, hogy egyértelműen profi munkára utal. A film eleji és végi koncertfelvétel megfelelő keretet biztosít a történetnek. Öt részből áll, mindegyik Tina életének egyik aspektusát dolgozza fel, például a családot, a karriert, a szerelmi életet. Megelevenedik Tina életereje, hangereje, és az a rendkívüli nőiesség, amit áraszt magából. Felcsendülnek a leghíresebb dalai – még egy spoilert engedjetek meg, a What’s love című számot, ami a Billboard első helyére ugrott fel, eleinte nem is szerette –, és megérthetjük azt, hogy mit miért tett, miről hogy gondolkodott. A fiatal generációt nem biztos, hogy akkora izgalom tölti el Tina Turner nevének hallatán, de a dokumentumfilmet már azért is érdemes megnézni, mert sok mindent tanulhatunk abból, ahogyan az énekesnő az élethez áll, és ahogy a férje tetteit feldolgozta, hiszen sajnos bárki kerülhet ilyen helyzetbe.
Talán egy dolog van, ami furcsa volt az egész film alatt: az az érzésem volt, mintha egy posztumusz alkotást néznék, mintha a művésznő már nem élne.
Aztán rájöttem, miért. Mert ez egyfajta lezárás volt. Lezárása volt Tina Turner öt évtizedet felölelő karrierjének és halhatatlanná válásának.
A fotók forrása: port.hu
