Fiser Bence negyedéves osztatlan tanár szakos hallgató, a tavaszi félévben kezdi meg tanítási gyakorlatát egykori gimnáziumában történelemből, később pedig orosz nyelvből. Emellett aktív tagja a hallgatói életnek: szakos képviselőként kezdte, a BTK HÖK elnökhelyetteseként, majd elnökeként folytatta egyetemi karrierjét, jelenleg az EHÖK Vezetőségének tagja.
Ha egy mondatban kellene összefoglalnod, mi a szereped az EHÖK-ben, mit mondanál?
A szervezet működésének minden területén jelen vagyok valamilyen formában, és segítem az ott tevékenykedő kollégákat.
Mit takar ez pontosabban?
Különféle szervezeti ügyekkel foglalkozom, valamint tanulmányi és oktatásfejlesztési kérdésekkel, például az OMHV működtetésével. Emellett az 1367 Magazinnak is én vagyok az egyik koordinátora az EHÖK részéről.
Hogy néz ki egy átlagos napod?
Nagyon változatosan, a napi agenda általában aszerint alakul, hogy mennyi megbeszélésem van. Múlt héten például meglátogattam az összes kart, és az OMHV kapcsán egyeztettem a hallgatói képviselőkkel. Az EHÖK-ben inkább projektalapon szoktunk feladatokat kapni a saját területeinkhez kapcsolódóan, emiatt egyáltalán nem monoton munkáról van szó. A munkavégzés helyét tekintve az EHÖK kisházából dolgozom vagy home office-ból, illetve egyetemszerte vannak megbeszélések, ahogy azt már említettem.
Mely feladatok voltak eddig a legérdekesebbek, legnagyobb kihívást jelentők?
Rövid ideje vagyok kabinetfőnök, 2022. november 1-jétől dolgozom az Egyetemi Hallgatói Önkormányzatnál. A legnagyobb kihívás, hogy itt nem egy kart kell figyelembe venni, ahogy azt megszokhattam a BTK HÖK elnökeként, hanem az egész Pécsi Tudományegyetemben kell gondolkodni, ami húszezer hallgatót jelent. A feladataim, projektjeim most indultak el úgy igazán, ezért nagy dolgokról nem tudok még beszélni, de azt például érdekes volt végignézni, hogy mennyire más a kultúrája, a metodikája az OMHV-nak a különböző karokon.
Másfél évig voltál a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Hallgatói Önkormányzatának elnöke. Nehézséget jelentett számodra a feladatkör-váltás?
Nagyon megtisztelő volt, hogy felkértek az EHÖK kabinetfőnökének, de nehéz volt otthagyni a BTK-t. Mégiscsak egy hazai pálya volt, ahol ismerek szinte mindent és mindenkit, illetve olyan csapatom is lett, az utolsó időszakra főleg, akikkel azt gondolom, hogy nagyon jól tudtunk együtt dolgozni. Így ez a része hiányzott eleinte, mégis azt mondhatom, hogy az átálláshoz nem kellett hosszú idő. Annyiban más ez a munka, mint a kari HÖK-elnöki, hogy kevesebb dologgal foglalkozom, viszont azokkal sokkal mélyebben és globálisabban.
Milyen kötődésed van Pécshez?
Nagyatádon születtem, de Pécs mellett, Pellérden lakom alapvetően. A Babits Gimnáziumban érettségiztem 2017-ben humán művészeti osztályban. Nagyon szerettem oda járni, tényleg életem meghatározó élménye volt. Az egyetemet angol-történelem szakon kezdtem, de maga az angol nyelv, így, egyetemi szinten nem annyira fogott meg. Egy tanárom, Dr. Bebesi György hatására jelentkeztem orosz szakra: volt vele az egyik félévben egy Nagy Péter, orosz cár uralkodásáról szóló szemináriumom, ami miatt annyira elkezdett érdekelni az orosz kultúra, hogy az angol szakomat oroszra cseréltem. Mivel nálunk nem feltétel az előzetes nyelvtudás, ezt meg is tudtam tenni, a nulláról kezdtem az oroszt, szeptember elsején írtam le az első cirill betűt. A nyelvet azóta nagyon megszerettem, de például az irodalom iránti érdeklődésem is a szakomból fakad. Nagyon jó irodalomtanárunk van, Dr. Szabó Tünde, és meggyőződésem, hogy miatta kezdtem el újra egyre többet olvasni.
Mivel foglalkozol még szívesen a szabadidődben?
Sok sorozatot nézek, szeretem a jó magyar filmeket is. Ami meg szokott még lepni embereket velem kapcsolatban, hogy középiskolásként versenyszerűen társastáncoltam, illetve van egy bartender-végzettségem is.
Már a középiskolai éveid alatt is aktív tagja voltál a közösségnek?
Voltam DÖK elnök a Babits Gimnáziumban, amire úgy emlékszem vissza, hogy eleinte nem akartam az iskolai közéletben részt venni, csak nem volt más az osztályból, aki elvállalja, így kerültem oda én. Amikor először jelentkeztem szakos képviselőnek az egyetemen, akkor sem volt elég jelentkező, ezért úgy gondoltam, megpróbálom, hátha bejön. Végül szerintem jól alakult ez a történet. Igazából mindig az motivált, hogy szerettem segíteni másoknak, és azt láttam, hogy volt felém egy alapvető bizalom a hallgatótársak, osztálytársak körében, el mertek mondani bizonyos dolgokat, amiket utána tudtam képviselni.
Miért választottad a tanári pályát?
Amióta az eszemet tudom, történelemtanár akartam lenni, és a Babitsban lettem ebben teljesen biztos. Kilencedik osztályban volt két fantasztikusan jó tanárom, Jaszenovics Sándor, aki angolt tanított, és Száraz Tamás, aki a földrajztanárom volt.
Ők voltak azok, akik megmutatták nekem ennek a hivatásnak a szép oldalát, hogy mennyire jól lehet ezt úgy csinálni, hogy az ember egyszerre a diákok között létezik, könnyen megtalálja velük a közös hangot, és mellette szakmailag is borzasztóan felkészült.
Egyébként negatív példaképem is volt, akit nagyon nem szerettem. Amikor az ő óráin ültem, mindig belegondoltam abba, hogy ha tanár lennék, mennyivel jobban tudnám ezt csinálni, mint ő. Érdekes, hogy a BTK HÖK-ben és az EHÖK-ben betöltött munkaköröm is sokkal többet hozzátesz bizonyos tanári kompetenciáimhoz, mint azt elsőre gondolnánk. Meg lehet tanulni, milyen sok ember előtt beszélni, improvizálni, hogyan kell különböző konfliktusokat kezelni, vagy több embertípussal kommunikálni. Az a non plus ultrája az egésznek, hogy egy gólyatábor megszervezése után egy osztálykirándulás már nem lehet olyan nehéz.
Milyen terveid vannak rövid és hosszú távon a karrieredet tekintve?
Sokáig olyan ember voltam, aki megtervezte, hogy mi fog vele történni, viszont most már egyáltalán nem tervezek. Nem terveztem azt, hogy BTK HÖK-elnök leszek, azt sem terveztem, hogy EHÖK-kabinetfőnök leszek. Annyira gyorsan történnek dolgok, érkeznek felkérések, változnak körülmények, hogy ha adódik valamilyen lehetőség, én nyitott vagyok rá. Az biztos, hogy mind a történelemmel, mind az orosz nyelvvel szeretnék majd foglalkozni; azt, hogy milyen formában teszem, még nem tudom.