Hogy egy külföldön eltöltött nyaraláson átérezzük az adott ország valódi atmoszféráját, fontos, hogy minden érzékszervünkkel jelen tudjunk lenni. Lássuk a pálmafák sötétzöld és a tenger türkiz színeit, érezzük az ujjaink között átpergő homokszemeket, hallgassuk az éjszakai szórakozóhelyekről kihallatszó zenét, vagy beszívjuk a gyümölcsös standok és az éttermek felől érkező illatokat. A nyaralás alatt megkóstolt új ízek pedig kiemelkedően fontosak, hiszen egy ország sajátos ízvilága sokat elárulhat a helyről. Arról nem is beszélve, hogy a turisták szívéhez gyakran a hasukon keresztül vezet az út, így egy kellemes gasztroélménnyel együtt az ország is sokkal közelebb kerülhet hozzánk. Látogassunk most el Olaszországba, és kóstoljunk bele a híres, olasz gasztronómiába, ami, egyáltalán nem merül ki a pizzában és a tésztában, habár az ország színeit megjelenítő érett paradicsom, a friss bazsalikom, na meg a mozzarella, egyik ételből sem hiányozhat.
Ice lemon
Olaszország egyik kis szigetén, Caprin egy különlegesen finom üdítőitalt kóstolhatunk meg. A dimbes-dombos sziget pálmafás, tengerparti utcáin sétálgatva szinte lehetetlen úgy elhaladni a hangulatos standok előtt, hogy nemet mondjunk a nagy melegben kínált hűsítőre. A jégkásához hasonló ice lemon egyszerre fanyar és édes íze miatt tökéletes felfrissülést jelent az olasz nyári hőségben. Habár ez a jeges üdítő nagyon könnyen elkészíthető, hiszen csupán vízből, citromból és cukorból áll, otthon a helyi alapanyagok nélkül valószínűleg nem kapnánk ugyanazt a végeredményt. Capri egyik különlegessége ugyanis a citrom, ott ez a lédús gyümölcs szinte minden kertben, sőt még a zegzugos utcácskák szélén is megterem, és a mediterrán éghajlatnak köszönhetően akár sárgadinnye-méretűre is megnőhet.
Az olasz sajtok
Olaszország a sajtkészítés egyik nagymestere, így ha egyszer alkalmunk adódik egy olasz vacsorán részt venni, előételt keresve mindenképp érdemes a sajttálak felé vennünk az irányt. Itália az egyik legrégebbi sajtkészítő vidék, jelenleg több mint négyszázötvenféle sajtot gyárt. Az ország északi részén főleg keménysajtokat készítenek, a középső területeken a juhsajt a leggyakoribb fajta, Dél-Olaszország pedig a lágy sajtokról híres, amik pizzára és kenyérre kerülnek, esetleg a salátákat gazdagítják. A legismertebb olasz sajtok közé tartozik a sajtgyártás királyaként emlegetett parmezán, az intenzív ízű gorgonzola, a túróhoz hasonló ricotta, a mascarpone és a mozzarella. Ez utóbbiból Olaszországban a Mozzarella di Bufala, vagyis az eredetileg bivalytejből készült bivalymozzarella a legelterjedtebb. Az 1996 óta eredetvédett sajt pizzák és tésztaételek kísérője, a paradicsom, a bazsalikom és az olívaolaj mellett pedig az egyik leghíresebb olasz saláta, a Caprese Salad alapanyaga.
Bruschetta
A bruschetta olasz előétel, amellyel sok olasz étterem meglepi vendégeit, hogy várakozás közben se kelljen éhezniük. A bruschetta friss, felkockázott paradicsomból, bazsalikomból és olívaolajból áll, amit fokhagymával és olívával meglocsolt pirítóson tálalnak. A bruschetta már az ókori Rómában is ismert volt, habár akkor még nem járt hozzá paradicsom, és magát a pirítóst hívták így. Az olívatermesztők a lepréselt olívaolaj minőségét egy szelet kenyéren elfogyasztva tesztelték. A tradicionális bruschetta alapját egy kifejezetten erre a célra készült sütőben, brustolina grillen pirítják, a tökéletes előétel elkészítéséhez pedig általában valamilyen rusztikus kenyeret, például bagettet választanak.
Szicíliai tészta
A Pasta alla Norma vagyis a tradicionális szicíliai tészta a megszokott paradicsomos szósz mellett sült padlizsánnal egészül ki. Nagyon könnyen elkészíthető étel, amelyet a néhány fő hozzávalókon kívül a friss fűszerek tesznek igazán finommá. A paradicsomos-padlizsános ragut az olaszok általában fokhagymával, bazsalikommal és borssal ízesítik. A tészta tetejéről pedig természetesen nem hiányozhat a parmezán és a ricotta sem, hiszen ezek nélkül nem is lehetne igazán hű az olasz konyhához. A Pasta alla Norma neve Szicília előtt is tiszteleg, hiszen ha minden igaz, a pasta szót legelőször ebben a térségben említette egy 1154-es forrás, az első tésztarecepteket pedig egy fejedelmi főszakács jegyezte le és gyűjtötte össze az 1450-es években.
Gazpacho
A gazpacho az egyik legjobb választás a nyári forróságban. Habár elsősorban Spanyolország juthat róla eszünkbe, nem véletlen, hogy a hűsítő és könnyen elkészíthető hideg zöldségleves az olasz konyhának is népszerű étele lett. A gazpacho a Pasta alla Normához hasonlóan egy történelmi étel, ami a 12. század óta kerül a tányérokra különböző változatokban. Az eredeti olasz gazpacho lelke nem meglepő módon szintén a paradicsom, ezen kívül pedig uborka, hagyma és paprika kerül még a levesbe. Az étel népszerűségéhez valószínűleg az is hozzátesz, hogy szinte elronthatatlan, és főbb alapanyagai is variálhatók, például az uborkát cukkini is helyettesítheti. A hozzávalókat nem kell megfőzni, csupán össze kell turmixolni és az olyan szokásos fűszerekkel kiegészíteni, mint a fokhagyma, a bazsalikom és a fekete bors, hogy húsz perccel később már bele is kóstolhassunk mediterrán levesünkbe.
Limoncello
A rikító sárga citromlikőr szinte minden olasz ajándékbolt kötelező terméke, ahol különböző méretű és formájú kis üvegcsékbe mérve várja, hogy a turisták hazavigyenek egypár nosztalgiakortyot a hagyományos, olasz eredetű italból. A limoncello a citrom héjának felhasználásával készül sorrentói citromból nyert alkohol, cukor és víz hozzáadásával, alkoholtartalma pedig általában 20% körül mozog. A limoncello íze elsősorban édes és keserű, viszont a legfőbb alapanyaga ellenére egyáltalán nem savanyú, hiszen a citrom leve nem kerül bele. A Dél-Olaszországból származó likőrt az éttermekben egyfajta desszertként ajánlják a vendégeknek, és mindig az étkezések után szolgálják fel.
Ciambella
Az olasz konyha az édesszájúaknak sem okoz csalódást. Olaszországban az étkezéseket, de főleg a reggeliket szinte mindig kíséri valamilyen édes tésztájú sütemény, ami narancs- vagy citromlekvárral megkenve egy csésze kávé mellett a lehető legtökéletesebb napindító. Egyik ilyen kevert torta a ciambella, amit az olaszok kuglófjaként is szokás emlegetni. A gyűrű formájú sütemény az édes alaptészta kikeverése után a legkülönfélébb ízesítéseket kaphatja. A citrommal, csokoládéval, vaníliával vagy gyümölccsel ízesített torta elkészítése viszonylag sok időt igényel, viszont tésztája napokig puha és finom marad. A nevét egy Madridban élő spanyol cukrász, Leone Ciambelli után kapta. Egy történet szerint Ciambelli egy alkalommal cukrászversenyre nevezte a süteményét, amelyet egyik riválisának Osvaldo nevű kisfia édesapja kérésére úgy akart tönkretenni, hogy saját nevének kezdőbetűjét, vagyis egy nagy O betűt vágott Ciambelli piskótájának közepébe. A zsűri meglepőnek és ötletesnek találta a szokatlan formájú, „tönkretett” süteményt, amely végül elnyerte az első helyet, és készítője után a Ciambella nevet is.
Fotó: Székely Eszter
