Idén májusban találkoztam először a Bicibusz névvel. A Tour de Hongrie során egy sátorral települtek ki a pécsi befutó szakaszához, hogy népszerűsítsék a kerékpárt, nemcsak mint sportot, hanem mindennapi közlekedési eszközt is. A Bicibusz mozgalmat, melynek köszönhetően gyermekek csoportjai biciklizhetnek biztonságosan az iskolába, Simon Wintermans hozta el Pécsre. Amint megtudtam, miről van szó, úgy éreztem, ez egy olyan kezdeményezés, ami mellett érdemes kiállni, és aminek könnyedén részesei lehetünk mi, egyetemisták is. Csupán annyi a dolgunk, hogy péntek reggel csatlakozunk egy konvojhoz, és elkísérjük a vidám gyerekeket az iskolába. Fel is kerestem Simont, hogy beszélgessünk kicsit részletesebben a Bicibuszról, remélve, hogy a ti lelkesedéseteket is meghozom az interjúval.
Mesélnél arról, mi is az a Bicibusz, hogyan kell elképzelni?
A Bicibusz Spanyolországból indult, eredetileg Barcelonában kezdték három-négy éve. Ott is ugyanaz a helyzet, mint sok magyar városban, köztük Pécsen, hogy borzasztó nagy az autós forgalom. A város lassan élhetetlenné válik. A szülők nagy része emiatt úgy dönt, hogy a gyermekeit autóval viszi iskolába, majd délután haza. Az autóforgalmi probléma pedig emiatt tovább fokozódik, és ez így egy ördögi kör.
A Bicibusz a gyerekeket próbálja kihozni a szülői taxiból, rá a saját biciklijükre, bíztatni őket, hogy úgy menjenek iskolába. Ezzel pedig nemcsak a reggeli és délutáni dugókat lehet csökkenteni, a gyerekek egészségére is jótékony hatással van. A passzivitásukat áttörve próbáljuk terelni őket az aktív élet felé, így reggel frissebben érkeznek az iskolába, jobban tudnak tanulni. Ezenkívül a legtöbb modern gyereknek fogalma sincs, mi hol van a városban. A szülőtaxi következtében csak azokat a pontokat, szigeteket ismerik, ahonnan és ahová mennek, a köztük lévő szakaszokat nem. Ezek mind olyan célok, amiket a Bicibusz próbál elérni. Azonban még kezdeti fázisban vagyunk, olyannyira, hogy egyelőre péntek reggelente indítjuk útjára a Bicibuszt. Nagy szükségünk van az aktív szülői segítségre, támogatásra, de szerencsére látom már most a pécsi szülőkön, gyerekeken, akik ennek részesei, hogy milyen különleges, jó kis közösség formálódik belőlünk.
Milyen biciklis háttered van? Honnan jött a lelkesedésed, elhivatottságod a projekt megvalósításához?
Én holland vagyok, a véremben van a biciklizés. Emlékszem még arra a délutánra, mikor először pattantam biciklire, négyéves kölök voltam, és lenyúltam a bátyám biciklijét. Egyszer egy lámpának mentem neki, egyszer egy kukának, de öt perc, és magamtól tudtam bringázni. Hatéves koromtól biciklivel mentünk iskolába is, pedig akkor még Hollandiában sem volt bicikliút mindenhol, nem volt olyan Kánaán, mint most. Most meg Hollandiában nincs is szükség Bicibuszra, ott ez a legtermészetesebb dolog.
Hogyan alakult ki Pécsen a kezdeményezés?
Már két éve biztosan ismerem a barcelonai Bicibuszt, viszont csak tavaly októberben vágtam bele itt Pécsen, mikor a kisfiam iskolájában, a Szent Margit iskolában új igazgató lett. Helstáb Ákossal már régebbről ismerjük egymást, ő is sport tanár volt, így örömmel vázoltam neki az ötletemet a Bicibuszról. Három héttel később pedig el is tudtuk indítani az első konvojunkat, röviddel ezután csatlakozott a Mátyás Király Általános Iskola is, itt a központban. Szóval jelenleg két iskolával működünk, de már van három, ami jelezte, hogy szeretne csatlakozni, úgyhogy azon vagyok, hogy ez idén szeptemberben meg is valósulhasson, hiszen sajnos már nem sokáig van jó idő, és a magyar anyukák (főleg) nagyon érzékenyek a hidegre, ha a gyermekükről van szó. (haha) Én majd szeretnék egész télen tovább menni, de ehhez több ember kell, aki szintén így gondolkodik.
A szervezet ezek szerint közvetlen kapcsolatban áll az iskolákkal?
Igen. Én aktívan felkeresem az iskolaigazgatókat, már több suliban is voltam én magam vagy egy biciklis delegáció. Van, ahol sikerül, van, ahol nem. Sajnos volt, ahol azt mondták, a szülők között senkinek sem érdeke, így nem éri meg belevágni ott. Ahol viszont igen, ott az igazgató nagyon támogató. Kell is a morális segítsége, hogy a szülők és gyerekek felé mutassa, hogy ő maga is úgy gondolja, ez egy fontos és jó kezdeményezés. Viszont végső soron nem az iskolának a dolga, hanem a szülőknek, hogy a gyermek időben érkezzen az iskolába. Nem várhatom el, hogy az igazgató és a tanárok is biciklis kísérői legyenek a konvojnak, de ha jönnek, az nagyon nagy örömmel tölt el. Jelenleg mind a két partneriskolánk igazgatója jön velünk péntekenként tekerni. Van egy-két tanár is, aki szokott csatlakozni, ami nagyon jó, mert a gyerekeknek is tetszik, ha az Éva néni vagy a Zoli bácsi velük teker, nagy motiváció.
A kísérők nagy része tehát szülőkből és tanárokból áll?
Igen, egyelőre csak ők vannak. De nagyon örülnék, ha külsősök is csatlakoznának hozzánk. Főleg délután, hiszen nem minden gyerek végez egyszerre és megy haza az iskolából. Nagyon jó lenne, ha kialakulna egy stabil csoport, akik minden pénteken haza tudnak kísérni gyerkőcöket más-más időpontokban, más-más helyszínekről. Nagyon szeretnék majd kialakítani egy olyan konvojt is, ami Kertvárosból indul, és az Expo Center irányába halad, viszont ezek komplikáltak, és sok szervezést igényelnek még. De bíztatok minden egyetemistát, aki szívesen bringázik, és szeretne változást hozni a világba, hogy csatlakozzon hozzánk. Minél többen vagyunk, annál inkább valóra tudjuk váltani a Bicibusz csodáját.
Ha valaki önkéntesként csatlakozna, nem szülő, akkor őket hogyan biztatnád, milyen motivációval látnád el őket?
Javítanak a világon kicsiben. A hangulata is mindig nagyon jó: amikor a keleti konvojt kísérem, mindig viszek magammal egy hatalmas hangfalat, és arról szól a zene. Ahol elhaladunk, rögtön tudhatják, hogy jön a Bicibusz, és hogy ez mennyire mókás, nem mellesleg így az autósok is jobban észrevesznek minket, tehát biztonságosabb is. Nem szuper szociális, mert sajnos nincs időnk annyival korábban indulni, hogy a suli előtt még legyen időnk beszélgetni. Közben pedig libasorban kell haladnunk, mert máshogy nem lehet, de mégis megismerjük egymást. A biciklizés annyira más, mint egy kis konzervdobozban ülni és onnan szidni a forgalmi dugót és a többi autóst. A biciklizés szabadság! Nincs olyan nap, mikor a városban tekerve ne futnék össze egy ismerőssel, baráttal, ha pedig időnk engedi, megállhatunk egy sörre vagy csak épp egy puszira. A biciklizés olyan, mint a szex: ha még nem csináltad soha, csak másoktól hallod mennyire jó, azt nem tudod igazán elképzelni, meg kell tapasztalni.
Hány fős konvojokat kell elképzelni?
Elég változó. A legnépszerűbb a keleti konvoj, ami a Puskin térről indul, a Budai vám közeléből. Ott már voltunk hetvenöt-száz fős csoporttal is, máshol általában nyolc-tizenöt fős. Ki kell tartanunk. Jelenleg sok akadály van még, elég nehéz, de ha kitartóak vagyunk, nagy változást hozhatunk. Már sok pozitív visszajelzést kaptam arról, mennyire jó, amit elkezdtem, de tudom, hogy nem ihatok előre a medve bőrére, mert az a jövő kérdése, hogy mennyire lesz a város nyitott rá.
Mennyire látod Pécset mint várost alkalmasnak a Bicibusz működéséhez?
Nehéz a helyzet, nincs megfelelő biciklis infrastruktúra. Van pár kerékpárút, de alacsony minőségű, és nem szeli át az egész várost. Nem panaszkodni akarok, csak látom azt, hogy még nincs egy átfogó stratégia mögötte. Pécsen még nem tartunk ott, hogy a városvezetés átrendezze a forgalmat. Persze nehéz a politikában hosszú távra tervezni, hiszen ez sok pénz- és időbefektetéssel valósulhat meg, és nem fog rögtön gyümölcsözni. Ha pedig nem látjuk azonnal az eredményét, hajlamosabbak vagyunk rossznak ítélni egy döntést, ezért pedig ellenezni. Ezért is fontos a Bicibusz mozgalma, hisz egyfajta politikai nyomást is tud gyakorolni. Most már nem ignorálják a kezdeményezést, a városháza pozitív hozzáállást mutat irányunkba, hisz ők is látják, hogy a forgalmi problémára is megoldás lehet. Szóval ott tartunk, hogy már látják, hogy a Bicibusz jó, de ott még nem, hogy komolyan vegyék a biciklit, mint városon belüli transzportot. Magyarországon még sokan inkább sportként (pl. Tour de France), illetve nyári Balatonkörként tekintenek a biciklizésre, és nem pedig mint mindennapi közlekedési eszközre. A Bicibusz ezen is hivatott változtatni.
Mit gondolsz, hogyan lehet bátorítani az itteni embereket arra, hogy biciklire szálljanak a hétköznapokban?
Elsősorban egy jobb bicikli infrastruktúrával, mint amit Párizs is mutat. Régen egy extrém antibiciklis város volt, Hollandiából sokat jártam át oda. A mostani polgármester pedig annak ellenére, hogy rengeteg ellenzője van a projektnek, elérte, hogy több autósávot a bicikliseknek adjanak. Ha megteremtik a körülményeket, rengetegen biciklire pattannak. Sokan mondják itt Pécsen, hogy „én nem fogok biciklizni a városban, hát életveszélyes!”, és sajnos igazuk van. Viszont megfelelő átalakítással, biztonságosabbá tehető: egy bicikli hálózatot kellene kiépíteni, hogy 500 méterenként legyen egy fő bicikliút, amire mindenhonnan rávezetnek mellékbicikliutak, hogy az egész várost áthálózzák, és biztonságosan bejárható legyen bringával.
Elsősorban a felnőtteket próbáljátok megszólítani vagy inkább a gyerekeket?
Mindkettő. A múlt tanévben sokszor tartottam előadást iskolákban a gyerekeknek. A cél az, hogy menő legyen számukra a biciklizés, hogy olyan legyen, amit ő magától szeretne csinálni. Mint mikor a szupermarketben sétálnak és meglátnak egy édességet, aztán addig nyaggatják a szüleiket, míg meg nem veszik. Azt szeretném elérni, hogy a Bicibusz is ilyen legyen, hogy nyaggassák a szüleiket, hogy bringával szeretnének iskolába menni, mert az menő. Azt látom sajnos, hogy a gyerekek ilyen szempontból elég passzívak, nem jellemző, hogy ilyen jellegű saját ötlettel állnának a szülők elé, és azt próbálják átnyomni. Persze van ennek jó és rossz oldala is, (haha) ezért fontos, hogy a szülőket is elérjük. Csinálunk biciklis programokat, ügyességi pályákat, ahol a gyerkőcök a saját biciklijükkel manőverezhetnek. Ezt a jópofa dolgot szeretnénk folytatni, akár havonta egyszer a Kossuth téren, nemsokára pedig lesz hirdetésünk egy Tüke buszon is. Kaptunk egyet a várostól, amit kiplakátolhatunk, szóval lesz egy Bicibusz buszunk.
Milyen hosszú távú elképzeléseid vannak a Bicibusszal?
Az elsődleges cél, hogy itt Pécsen minden nap megvalósulhasson. Jelenleg, ahogy mondtam is, ez még csak heti egy alkalom péntekenként, hisz nem akartam a projektet rögtön a mélyvízbe dobni, nehogy elvegyem az emberek kedvét. A Bicibusz utasai úgyis cserélődni fognak, ha a gyerekek elballagnak az általános iskolából, nélkülük valószínűleg a szülők sem jönnek, így szükséges a folyamatos vérfrissítés. Ezért lenne jó egy állandó kommandó, hogy életben tartsuk. Ezenkívül szeretném elérni, hogy a Bicibusz vírusként elterjedjen az országban, hogy több város is csatlakozzon. Úgy néz ki, hogy szeptember második felében Gödöllő polgármestere fog csatlakozni hozzánk egy péntekre, hogy biciklizzen velünk, aztán kávézunk és beszélgetünk egyet a kezdeményezésről, ő is érdeklődik iránta. Ha pedig idelátogat, akkor biztosan beszélni fog a polgármester úrral is, Péterffy Attilával, az pedig, ha a vezetők összedugják a fejüket, sokat segíthet a Bicibuszon.
Ha valakinek felkeltettük az érdeklődését, és szívesen csatlakozna péntekenként a Bicibusz valamely konvojához, keresse bátran Simont közvetlenül! A Facebook oldalukon és csoportjukban találhattok részleteket, videókat, hogy láthassátok, hogyan is működik ez az egész a gyakorlatban.
Fotó: Arató Ágota
