„Habár még egyetlen vonás sincs rajta, a vászon semmiképp sem üres. Fehérségében csendesen ott rejtőzik a születni készülő mű.”
Murakami Haruki
A magyar festészet napja egy civil kezdeményezésként jött létre 2002-ben, azóta minden évben október 18-án, Szent Lukács, a festők védőszentjének napján ünnepeljük mindazokat, akik a festészet valójában cseppet sem egyszerű szakmáját választották hivatásuknak. A magyar festészet kezdete az i. sz. 11. századig nyúlik vissza, a templomok építésével együtt jelent meg hazánkban ez a művészeti ág. Azóta számtalan üres vászon vált a magyar festők ecsete nyomán világszínvonalú festményé, elég Munkácsy Mihály Ásító inasára, vagy Szinyei Merse Pál A majális című képére gondolunk. A jeles nap alkalmából most azonban a pécsi alkotások felé vesszük az irányt. A város elismert festőinek művei közül választottam ki néhányat, amelyek között találhatunk múlt századi és kortárs alkotásokat is. Ha az időnk engedi, egyszer a valóságban is érdemes megcsodálnunk ezeket az izgalmas festményeket, hiszen sokkal nagyobb élményt nyújtanak, ha nem a képernyő, csupán egy vitrin választ el minket az alkotásokról.
1. Csontváry Kosztka Tivadar: Baalbek
Csontváry Kosztka Tivadar az egyik leghíresebb pécsi, és egyben magyar festőnk. A patikusból lett alkotót kortársai nem értették meg, sőt olyanok is akadnak, akik a művész elmeállapotát a mai napig kétségbe vonják. Azonban vitathatatlan, hogy az utókor számára fennmaradt műveit igen csak nagy becsben tartják, az egyik legdrágábban eladott magyar festménye, a Randevú, 280 millió forintért kelt el.
A festő pályafutása elején egy látomásos álmában hangot hallott, amely megígérte neki, hogy ő lesz a világ legnagyobb Napút-festője. Ettől kezdve Csontváry készült a feladatára, majd 1905-ben egyik utazása során Baalbekbe érkezett, ahol egy reggel felébredve a szeme elé tárult az a kép, melyet mindvégig keresett utazásai során. A festő Baalbek című, a Nagy Napút festményében végre „megtalálta a napút színeit: a világító sárgát, lángoló pirosat, fájdalmas rózsaszínt és borzongató kéket.” (Napút, Szigethy Gábor) A festő ezt a festményét tekintette a fő művének, amely egyben a leghatalmasabb Csontváry-képként tartunk számon, és jelenleg a pécsi Csontváry Múzeum őrzi. A hatalmas, több mint háromszor hét méteres kép tele van apró meglepetésekkel. Ha közelebbről megnézzük, nem csak a város fenséges, monumentális mivoltát láthatjuk a képen, de a tevekaravánokat, az apró vásárba készülő, mindennapi teendőiket végző embereket, sőt a festő még a növények falakra vetülő árnyékát is belevitte élete főművébe.
2. Victor Vasarely: Zebrák
Valószínűleg mindenki emlékszik olyan pillanatra, amikor ámulva figyelte Victor Vasarely egyik bűvös képét, ami egyszer csak megmozdult a szemei előtt. A festő csíkokból, kockákból vagy más geometriai formákból összeállított fekete-fehér, vagy éppen színes kompozíciói szinte vonzzák a tekintetet, és könnyű elmerülni a mesterien megkomponált világainak illúziójában. A híres magyar-francia festő Csiszár Győző néven született Pécsen 1906-ban, egy évvel azután, hogy Csontváry elkészült a Baalbek című festményével. Vasarely az opt-art, vagyis az optikai művészet egyik képviselője, többek között a geometriai absztrakciók, a mozgás megjelenítése, a fekete és a fehér ellentéte egész munkásságát végigkísérik.
A zebrák alaptípusát 1938-ban hozta létre, amivel a későbbiekben is gyakran kísérletezett, így sok alkotásában visszaköszön ez az alapmotívum. Egyik legnépszerűbb alkotása a képen is látható Zebrák című műve, ahol a sok színes, szabályos négyzetből álló sakktáblaszerű háttér előtt fonódik össze a jól ismert zebrapár, amely így egyszerre azt opt-art és absztrakt stílust is megjeleníti.
3. Rippl-Rónai József: Kertben
Rippl-Rónai József egy újabb magyar festőnk, akinek nevét nagy becsben tartják Pécsen. A művészről még egy utcát is elneveztek, műveit pedig a Janus Pannonius Múzeum is őrzi. Csontváryhoz hasonlóan a Kaposváron született Rippl-Rónai József sem festőként kezdte pályafutását. Pécshez például még nem alkotóként, hanem az Arany Sas patika patikussegédjeként kötődik. Festői munkássága elején sokáig Párizsban élt, ahol szoros baráti kapcsolatot ápolt, és szellemi partnerként tekintett Ady Endrére, akiről együtt töltött éveik alatt több grafikát és portrét is készített. A festő Párizsból hazatérve leginkább a szecessziós törekvéseket támogatta, többek között gazdag színvilága és dekoratív festészete miatt kedvelik mai napig a képeit.
A tetemes összegért megvásárolt Rippl-Rónai kép a Kertben címet viseli, és 190 millióért kelt el néhány éve egy jótékonysági aukción. Ez az 1909-ben készült kép a festő kukoricás korszakának a fő műve. Ezen korszakához híven a Kertben festmény formáit vastag körvonalak határolják, amiket a Rippl-Rónai kukoricaszemekhez hasonlatos lapos foltokkal tölt ki. A festmény valószínűleg Rippl-Rónai feleségét ábrázolja, egyik legnagyobb értékét pedig az alkotás elegáns, finom kompozíciója adja.
Az 1900-as évek alkotói után következzen most két pécsi kortárs festő, akiknek egyszer mindenképpen érdemes ellátogatnunk a kiállításukra, és elmerülnünk a végtelen mennyiségű színnel és formával megkomponált művekbe.
4. Losonczy István
Losonczy István festőművész 2007 óta a PTE Művészeti Karán tanít festészetet. Jelenleg olyan festészeti alapproblémák foglalkoztatják, mint a színviszonyok, színek és formák, felületek és a kompozíció kapcsolata, vagy hogy hogyan lehet megjeleníteni a teret különböző festészeti eszközök segítségével. Több korszakát is megkülönböztethetjük, mostanában a minimalista színmező festészetben tett meg jelentős utat. A legutóbbi nagy kiállításán a Színerőmű című sorozata volt megtekinthető Pécsen, ahol Keserü Ilona és a színkeverés inspiráló hatásáról is szó esett. Képeinek egyik különlegessége, hogy az előre pontosan kikevert színeket nem ecsettel, hanem spaklival vagy glettvassal rakja fel a szürkére alapozott vásznakra. A képein látható színkörök szintén egy érdekes technikával készülnek, a száradás miatt ugyanis állandó szünetek beiktatásával lehet elérni azt, hogy a felvitt színek találkozásánál ne jelenjenek meg törések.
„Színkutatásaiban a színtér teljessége jelenik meg: a kékből az ibolyán keresztül a rózsaszíneken át eljut a vörösig, a vörösből az okkereken át a zöldig majd a türkizeken át vissza a kékig.”
5. Keserü Ilona
A pécsi kortárs festők közül elsősorban Keserü Ilona festőművészt kell kiemelnünk, akinek a gyönyörű és izgalmas művei mellett is rengeteget köszönhet a pécsi Művészeti Kar. Keserü Ilona ugyanis annak a generációnak a tagja volt, akik elindították Pécsen a felsőfokú művészképzést. A most kilencven éves festőnő munkásságával és személyiségével is példakép lehet azok számára, akik a festészetben látják jövőjüket. Keserü Ilonát a hetvenes évektől kezdődően többek között foglalkoztatták a geometrikus formák és a szivárványszínek, majd az azokat kiegészítő semlegesebb emberi testszín árnyalatai és a lecsukott szem recehártyáján képződő utóképek. A legutóbbi művein együtt jelennek meg az egymástól távol eső formák, színek és mozdulatok.
A festőnő számtalan díjat nyert, többek között kétszer kapott Munkácsy-díjat, 1989-ben Érdemes Művész lett, 1994-ben és 1996-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2000-ben elnyerte a Kossuth-díjat is. Munkáit bemutatta Velencében, Kölnben, Bázelben, Berlinben, Varsóban, Prágában, Bécsben, Milánóban, Párizsban, Stockholmban, Helsinkiben, Glasgowban, az USA-ban és Szöulban is.
Grafika: Kovács Emese
