„Ki Márton-napon libát nem eszik, egész évben éhezik!” – tartja a mondás. November 11-én ünnepeljük Szent Márton napját. A szerény püspökét, aki a legenda szerint nem szerette volna, hogy püspökké avassák, így egy ludakkal teli ólban próbált meg elrejtőzni. Azonban a ludak gágogásukkal elárulták hollétét, így mégis sikeresen püspökké vált, az egyház tagjaként pedig rengeteg rászorulónak segített haláláig. A legendának hála neve összefonódott fehér tollas barátaival. Azonban nem is gondolnánk, hogy hányféleképpen ünneplik ezt a napot világszerte.
Hazánkban hagyományosan összegyűlik a család, hogy levágja a jó kövérre hizlalt ludakat, és közösen elfogyassza akár libaleves, akár libasült formájában. Ezen kívül több jóslat is születik ezen a napon az adott év telére nézve: „Ha Szent Márton fehér lovon érkezik, enyhe tél várható, ha barna lovon nyargalász, kemény, havas télre számíthatunk”, illetve „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál”. Ez persze az utóbbi évek folyamán kissé felborult, így hóra aligha számíthatunk, hiába érkezik Márton pej paripáján.
A német nyelvterületről elterjedt fáklyás felvonulás (Martinsumzug) egyre népszerűbb Magyarországon is, általában német nemzetiségű települések, iskolák, óvodák és egyházközösségek szervezik. A fény Szent Márton emlékét őrzi, és a jó cselekedeteket juttatja el az emberekhez. A gyermekek ilyenkor rövid műsort adnak elő, melyben eljátsszák Szent Márton és a koldus történetét. Így van ez Pécsett is, ahol a Széchenyi tér több száz iskolás lámpásának fényében úszott ezen a napon az utóbbi években.
Franciaországban és Németországban hasonló ünnepléssel találkozhatunk november 11-én. Mindkét országban lámpás felvonulást rendeznek a püspök tiszteletére, így járják az utcákat éjszaka, Márton napi dalok éneklésének kíséretében. A lámpásokat a gyerkőcök általában maguk készítik, díszítik.
Belgiumban november 11. roppantul hasonlatos a mi december 6-i Mikulásunkhoz. Ugyanis az éj leple alatt a belga gyerekeket meglátogatja Szent Márton, és meglepi őket egy kis édességgel, finomsággal.
Észtországban a napjainkban oly elterjedt halottak napjához, vagy más néven Halloweenhez hasonlóan ünneplik Szent Márton napját. A gyermekek felnőtt jelmezeket öltenek, és házról-házra járnak, vicceket mesélnek és énekelnek. Cserébe pedig megajándékozzák őket édességekkel.
Svédországban az ünneplés nem 11-én, hanem Márton nap előestéjén, 10-én zajlik. Náluk ilyenkor egy különleges svéd leves kerül terítékre, melyet Svartsoppanak, másnéven feketelevesnek hívnak. Ez egy erősen fűszeres leves, amelyet a liba véréből készítenek. Desszertként pedig a skånsk äppelkaka kíséri, amely egy tipikus svéd almás süti.
Portugáliában a liba mellett a bornak is nagy jelentősége van ezen a napon. A hagyományok szerint ez az első nap, amikor az újbort meg lehet kóstolni. A portugálok a családdal, vagy a barátokkal összegyűlnek a tűz körül, és magustot tartanak, parázson sült gesztenyét vagy makkot eszegetnek, és újbort isznak A magusto pedig a halottak tiszteletére hozott áldozatot képviseli.
A sorból a britek lógnak ki, akiknél lúd helyett marha kerül az ünnepi asztalra.
És egy villányötlet a végére: „mivel a bornak szent Márton a bírája”, vagyis ilyenkor már iható az újbor, számos villányi borászat szervez programokkal színesített lakomákat ezen a napon. De nehogy elkéssetek, nehogy a finom étkek helyett már csak a püspökfalat maradjon!
Grafika: Rudas-Mekkey Csenge
