Ha egy irodalmi személyre gondolunk, sokaknak egy lelki betegséggel küzdő, valamilyen szenvedélybetegség rabjául esett, a szerelemmel küszködő egyén jut eszébe, akit fiatalon ért a halál. Ezek a sztereotípiák nem alaptalanok, Csokonai Vitéz Mihály életében is láthatunk példákat a fentiekre. Az iskolákban munkássága mellett a legnagyobb hangsúlyt sikertelen magánéletére és magányosságára fektetik, de mi most nézzünk ezek mögé, és tárjuk fel életének egyéb mozzanatait is, amelyekről kevesen tudnak.
Csokonai Vitéz Mihály 1773. november 17-én született Debrecenben, mely város az egész élete során hatással volt rá, végül a halál is itt érte. A magyar irodalom egyik legnagyobb hatású költője ezer szállal kötődik szülővárosához, Debrecenhez, ahol számos helyen és módon őrzik emlékét.
Ükapja Csokonai Demeter a törökök elleni küzdelem során tűnt ki. Eredetileg kémkedéssel bízták meg, emellett többször sikeresen lépett fel a támadókkal szemben. Miksa császár nemesi oklevéllel honorálta teljesítményét, ettől kezdve használták a Dunántúlról érkezett Csokonaiak a Vitéz nevet.
A kereszténységgel, azon belül a református vallással már dédapja révén is találkozott. A költő szülei értelmiségiek voltak: édesapja diplomás borbélyként a hajvágás és borotválás mellett kisebb sebészeti beavatkozásokat is elvégezhetett. Debrecenben – mely a török megszállást követően az akkori legnagyobb magyar város volt – találta meg hivatását és szerelmét. Elvette a híres szabómester, Diószegi Mihály lányát, Sárát. Édesanyja komoly traumákat élt át élete során: öt gyermekük közül csupán ketten érték meg a férfikort. Férje korán meghalt, a nő ekkor csupán harmincegy éves volt. Ettől fogva egyedül tartotta el gyermekeit, végzettség hiányában kosztos diákokat fogadott. Ha ez még nem lenne elég tragikus, felnőtt gyermekeit is el kellett temetnie, és egyedül maradt egészen a halála pillanatáig. Igen kevesen tudnák ezt utána csinálni, hatalmas erőre és kitartásra vall. Gyermekeivel megszerettette az irodalmat, és szoros kapcsolatot ápolt Mihállyal. Ő volt az egyetlen aki a költőt még életében is tehetségéhez méltóan tisztelte. Verseit fejből tudta, gyermekének halála után gondoskodott mindenféle kézirat beszerzéséről, mely Mihály után fennmaradt.
Mihály édesapja elvesztését követően a Debreceni Református Kollégiumban tanult. Szabadidejében gyakran éjszakázott a híres görög és latin költők és gondolkodók művei felett. Szomjazta a tudást, melyhez példás kitartás és rendkívüli memória társult. Mire elvégezte az iskolát, latinul, görögül, németül, franciául és olaszul is tudott, jártas volt kora irodalmában, filozófiájában és tájékozott a természettudományokban. Itt kapott tanári állást is, amelyet nagy kedvvel űzött. Diákjaival baráti kapcsolatot ápolt, sétálni, mulatozni vitte őket és színjátszást is tanított. Később kollégái megirigyelték tanítási módszereit,és eltanácsolták a kollégiumból. Sárospatakon jogot tanult, azonban eszméivel ellentétben állt, ezért felhagyott vele. Pozsonyban Diétai Magyar Múzsa néven országgyűlési hetilapot jelentetett meg, de mecénás hiányában kénytelen volt abbahagyni.
A felvilágosodás nagy alakja, Jean-Jacques Rousseau gondolataival már diák korában szimpatizált, emellett Voltaire eszméi is hatottak rá. Rokokó stílusú műveit a nyugat-európai időmértékes verselés átvételével írta kézirat formájában. A népdalok egyszerűsége, a klasszikus mitológiai elemek, a diákdalok humora és az eleganciát sugárzó természet szentimentalizmusa mind helyet kaptak műveiben. A pictura és sententia kettősségével erősen érzékelteti a táj és a tanítás párhuzamait.
A húszas évei elején ismerkedett meg élete egyik legmeghatározóbb személyével, dalainak múzsájával, Vajda Juliannával. Julianna egy tehetős kereskedő lányaként nem mehetett hozzá egy stabil egzisztenciális alapok nélkül élő ifjúhoz. A házasság feltétele Csokonai munkába állása volt, ezt teljesítve döbbenten szembesült a leány már meglévő frigyével. Szerelmes verseit és leveleit eldugdosták a szülők, és meggyőzték őt arról, hogy az ifjú végleg elhagyta. Ettől kezdve a költő sosem tudta megtalálni a szerelmet.
Az irodalom nagy verselőjeként tartjuk számon. Korát meghaladta dallamosságával, ugyanakkor egészen a Nyugat első nemzedékéig nem figyeltek fel műveire. Száz év telt el halálát követően, mire kiérdemelte a neki járó irodalmi elismerést. Élete rövidsége ellenére életműve hatalmas és gazdag. Írásai minden ember számára jól érthetőek és tanulságosak. Ezeken keresztül bárki beleláthat a költő tragikus sorsába, és a saját lelkét át tudja helyezni a sorok közé.
Életének utolsó szakasza a tüdőbaj okozta nehézségekkel telt. Egész életét átjárta a természet szeretete, mely elviselhetőbbé tette számára problémáit. Temetésen tartott gyászbeszéde alatt meghűlt, és pár hónappal később végleg lecsukta szemeit.
