A keresztény vallások követői már kisgyermekkorukban találkoznak a Jézust meglátogató, csillagot követő királyok meséjével. Gáspár, Menyhért és Boldizsár bibliai története emlékeztet minket a Megváltó csodás tetteire. Emellett hagyománnyá vált a magyar családokban, hogy január elején lebontjuk a feldíszített karácsonyfát, ezzel hivatalosan is lezárjuk a karácsonyi időszakot. De vajon miért pont január 6-án tesszük ezt meg?
Vízkereszt napja, január 6. a keresztények egyházi ünnepe, azonban a világ más népei is bevésték ünnepnapként a naptárjukba. E nappal zárul a karácsonyk, és megkezdődik a húsvéti nagyböjt előtti farsang időszaka. Kissé specifikusabban nevezhetjük epifániának ezt a napot, amely görög eredetű kifejezés, Isten megjelenésére utal. A latin kifejezés is hasonló gondolatokra vezet vissza: Epiphania Domini, azaz Urunk megjelenése. Isten jelenéseinek ábrázolására nagy hangsúlyt fektet a Szentírás is: például a Mózes előtt égő csipkebokor képében, vagy a prófétákról szóló történetek formájában, és főként az Atya fiának, Jézus Krisztus földi élettörténetének bemutatásában. A Messiás leszállt közénk, hogy megváltsa az embereket bűneiktől. A magyar vízkereszt elnevezés az ünnepi liturgián elvégzett vízszentelési szertartásból ered.
Az epifánia ünnepe a 3. században jelent meg keleten, később kezdett el nyugat felé terjedni. A 4. századtól kezdve a vízkereszt elkülönült az isteni születéstől, ezért önálló egyházi ünneppé formálódott.
Három jelentést hordoz magában. Az első és talán a laikus emberek körében legismertebb a napkeleti bölcsek érkezése az újszülötthöz. Gáspár, Menyhért és Boldizsár, magyar elnevezéssel a háromkirályok január 6-án érnek a betlehemi jászolba, elhalmozva a földre szállt Istent ajándékaikkal. Máté evangéliuma meséli el a bölcsek érkezését. A betlehemi csillagot követve lelnek Jézusra a barmok között fekve. Aranyat hoznak, amely a királyi tisztelet megadásának jelképe, Jézus királyi mivoltának elismerését tükrözi. Tömjént hoznak, ami egy főpapnak járó ajándék. Végül mirhát hoznak magukkal, amely akkoriban orvosságként és illatszerként funkcionált, később Jézus szenvedésének a jelképévé vált. Jézus király, főpap és Isten szenvedő fia.
A következő jelentés, amelyet vízkereszt ünnepe magában hordoz, az Jézus megkeresztelkedése. A Jordán folyóban Keresztelő Szent János megkereszteli az ifjút, amikor Isten szózata elhangzik a Mennyből: „Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik.” Fehér galamb formájában a Szentlélek alászállott, ezzel párhuzamosan megformálva a Szentháromságot. Az ünnepi liturgia részét képező vízszentelés is e jelentést hordozza magában. A püspök vagy pap megáldja a jelenlévőket az újonnan megszentelt vízzel. Ez a szertartás más vallásoknál is megjelenik, mint például a görögkatolikus egyházban.
A harmadik jelentéstartalom a kánai menyegzőn tett csodát tárja elénk. Jézus a vizet borrá változtatta, amellyel kinyilatkoztatta üdvösségét az emberek előtt.
A magyar népszokások számos hagyományt teremtettek az epifánia köré. Ilyen például a korábban említett karácsonyfa bontás és a házszentelés is. Ennek alkalmából a pap meglátogatja a házakat, és az újdonsült szentvízzel, valamint sóval megáldja azokat, és az otthon lakóit egyaránt. Ekkor az évszámot és általában a három király nevének kezdőbetűit felírják az ajtófélfára. Szokássá vált a csillagozás, vagy másnéven háromkirály járás, amely leginkább a betlehemezésre hasonlít. Ennek során a gyermekek szerepjátékkal mutatják be a bölcsek történetét. A templomból a szentelt vizet hazavihették a hívők, amelyet gyógyító erejében bizakodva használtak a bölcsőre, a menyasszony ruhájára, vagy a halott koporsójába hintve.
Vízkereszt napjával beköszönt a farsangi időszak. Míg karácsonykor megszületett Jézus Krisztus, a zsidók királya, melynek csodájára járt az egész világ, beleértve a napkeleti bölcseket, addig vízkereszt emlékeztet bennünket a bűneinktől való megtisztulásra, a hit általi üdvösségre, valamint felvezeti számunkra az öröm időszakát. Az emberek ünnepelnek, különböző bálokat tartanak, és felszegik a disznóvágás első elkészült termékeit. A nagyböjtöt megelőző időszak a fánkok és a színes jelmezek jelképévé vált, ez a szórakozás és a tánc ideje. Az emberiség méltán ünnepelhet az általában februárra eső mulatságok idején, hiszen megszületett közénk maga az Isten fia.
Kép: diningguide.hu
