KIKAPCS

A szerelem ünnepe

A szerelem az egyik legcsodálatosabb dolog ezen a világon. Jóllehet ezzel a kijelentéssel többen vitába szállnának, valójában mindannyian erre vágyunk: szeretni és szeretve lenni. Éppen ezért az év 365 napja közül van egy, amit teljes mértékben a szerelemnek szentelünk.

Köztudott, hogy Valentin napon (vagy Bálint napon, ahogyan Magyarországon emlegetik), a szerelmes párok ajándékokkal halmozzák el egymást. Az viszont már kevésbé jelenik meg a köztudatban, hogy miért létezik ez az ünnep és miért pont február 14-én tartjuk.

Két irányból közelíthetjük meg a szerelem ünnepének eredetét. A pogány megközelítés szerint február 15-én tartották az ókori Rómában a Luperkália nevezetű termékenységi ünnepet. Lupercus, a farkas alakjában megjelenő Istenség előtt tisztelegtek azzal, hogy két ifjú, egy fiú és egy lány, különböző pogány rítusok lezajlása után majdnem teljesen meztelenül járták végig a város utcáit. Kezükben kecskebőrből készült, rituális korbáccsal megostorozták az útjukba kerülő járókelőket, főleg a fiatal nőket. Úgy hitték ugyanis, hogy a rituális korbácsolásnak tisztító hatása van, termékenységet, gyermekáldást hoz rájuk. Ezek után a hajadon nők egy nevükkel ellátott papírt dobtak egy edénybe, amiből az egyedülálló férfiak húztak. Az így kialakult párok együtt töltötték az ünnepséget, néhány esetben utána is együtt maradtak. Nem meglepő, hogy a keresztény egyház rossz szemmel nézett a szeretőválasztás eme szabad módjára.

Keresztény megközelítés szerint élt Rómában egy Valentin nevű pap. Az akkori császár, II. Claudius betiltotta a fiatal férfiak házasodását, úgy gondolta, így jobb katonák lesznek belőlük. Ennek ellenére Valentin ugyanúgy megeskette a szerelmes ifjakat, keresztény módra. A császár ezért börtönbe vetette és halálra ítélte a papot. A legenda szerint Valentin megismerkedett és beleszeretett az egyik börtönőr lányába. A lány vak volt, de a keresztény pap hitének erejével csodát tett és visszaadta a látását. Sajnos azonban ez nem mentette meg az életét. Kivégzése napján búcsúlevelet írt a lánynak, amit így írt alá: a te Valentinod. Innen ered a Valentin napi levélírás hagyománya.

Végül 496-ban I. Geláz pápa elrendelte, hogy a szentként tisztelt Valentinra a pogány Luperkália ünnepnapjával majdnem pontosan egy időben, február 14-én emlékezzenek – egyúttal az előbbi ünnepet betiltotta. Azóta Szent Valentin a szerelmesek védőszentjévé vált.

Most, hogy már ismerjük az ünnep eredetét, elkezdhetünk gondolkodni, hogyan szeretnénk mi magunk megünnepelni ezt a napot, mivel szeretnénk meglepni szívünk választottját. Szerencsénkre Pécs tele van szebbnél szebb helyekkel, a lehetőségek tárháza szinte határtalan.

Az egyik, talán leginkább közkedvelt hely a Tettye. Az ott található park tökéletes randihely, csodás kilátás nyílik a városra, valamint egy kisebb séta után az ott csordogáló forrást is szemügyre vehetjük.

Amennyiben további kirándulásra alkalmas helyet keresünk, a Havihegyi templom kitűnő választás lehet. Igaz magasra kell másznunk a hegyen, de a templom szépsége és a magaslati kilátás biztosan nem fog csalódást okozni.

Ha igazán kirándulós, túrázós programot szeretnénk párunkkal, érdemes lehet felkeresni a Flóra pihenőt, a Malomvölgyi tót, vagy éppen az Égervölgyi tót.

Természetesen a város szívében is rengeteg lehetőség akad. Egy kávézással nem lehet mellé lőni, legyen szó akár első, akár sokadik randiról. Pécs főterének közvetlen környéke tele van jobbnál jobb kávézókkal, ilyen többek között az I love Pécs, a Pécsi Kávé, a La Fonte, Cafe Frei, vagy éppen a Szünet. Már csak választanunk kell.

Ha pedig csupán egy kellemes sétára vágyunk egy napsütötte délutánon kedvesünkkel, a Széchenyi tér és a Szent István tér is kitűnő választás lehet számunkra.

Ennyi remek randihely közül bizonyára ki tudjuk választani a megfelelőt. Ám ne felejtsük el, a Valentin nap lényege nem az ajándékokban és a programokban rejlik. Egy kis figyelmességgel, egy érintéssel, vagy egy jól időzített „szeretlek”-kel tudjuk igazán kifejezni érzéseinket. Szent Valentin példáját követve legyünk bátrak és merjünk szeretni!

Grafika: Kovács Emese
Fotó: Gregor Novak, Flickr