A zene világában ritkán adódik olyan pillanat, amikor egy művész merészen új irányt vesz, miközben mélyen tiszteletben tartja korábbi munkásságának esszenciáját. Yann Tiersen, akit legtöbben az „Amélie csodálatos élete” film varázslatos zenei aláfestésével azonosítanak, legújabb albumával, az „11 5 18 2 5 18”-al pont ezt teszi. Az album címe önmagában is rejtélyt sugall, ami kiváló előjel egy olyan zenei utazáshoz, amelyre Tiersen meghív bennünket.
Az album egy kis francia szigeten, Ushant-on, Tiersen otthonában készült. A „La Manche” vagy Angol-csatorna kis szigetét alig több mint 800 lélek lakja. Az izoláció és a természeti környezet hatása érezhető az album atmoszférájában, ami egyfajta nyugalmat és belső elmerülést kínál a hallgató számára.
Stílust váltani az egy dolog; minőségi kiadványt kiadni stílusváltás közben már más kérdés. Szóval, ha kíváncsi vagy, hogy Yann Tiersen képes-e az átváltozás művészetére, légy biztos benne, hogy képes. Az album kezdőszáma, az „11 5 18 2 5 18” több mint 11 perces epikus utazásra invitál, mintha az ember évtizedek óta merülne el az absztrakt instrumentális szintetizátoros hangulatzene mélyén.
A folytatásban az „11 5 18. 1 12. 12 15 3 8” című szám egyes elemei olyanok, mintha egy nyolcvanasévekbeli konzol chiptune prüttyögéséből származnának. A harmadik szám, az „1 18. 13 1 14 5 18. 11 15 26 8”, egy ipari hangzású, torzított hangokkal vesz teljesen új irányt, ami átkötést biztosít a negyedik számunkra, ami tovább fokozza egyik fülünkből a másikba mászó oszcilláló hangzást:
A hatodik szám, az „11 5 18 12 1 14 14”, visszatér az első két track ambient hangzásaihoz, mégis, ez számít a lemez egyik leginkább „klasszikus” hangzású darabjának Tiersen zongorajátékával kiegészítve. A hetedik és nyolcadik szám hasonló hangulatot visz tovább, amit a legkülönlegesebb szám, a „13 1 18 25 (6 5 1 20. 17 21 9 14 17 21 9 19)” követ.
Ez utóbbi szám egy újrafeldolgozás (eredeti ide kattintva meghallgatható), és azon kevés dalai közé tartozik Tiersennek, amely szöveggel is rendelkezik. Jelen verzióban az analóg szintetizátorok melegségét Emilie Tiersen, a szerző felesége biztosítja, aki önállóan is fellép QUINQUIS művésznéven. Ez a szám egyben összeköti Tiersen múltját és jelenét, megmutatva, hogy bátran lehet több mint egy évtizedes alkotásokat is újraértelmezni.
A teljes album meghallgató többek között a YouTube -on.
