Bizonyára mindenki találkozott már akaratán kívül olyan művészeti elemekkel, mint például a geometria megjelenítése térben, vásznon, vagy esetleg a geometria és a szemfényvesztés bemutatása egy fekete-fehér, csupán csíkokból álló alkotáson keresztül. Ilyenkor villanhat be a két zebra, akiknek alakját az összefonódó, rendszerezett csíkjaiknak köszönhetően látjuk meg. Victor Vasarely, pécsi képzőművész híres alkotása, a Zebrák (1939, szövött gyapjú), és még sok más műve megtalálható a kifejezetten nagy és tartalmas pécsi Vasarely Múzeumban. Pécs mellett Budapesten is van kiállítása, de most maradjunk a hazai vizeken.
Egy olyan magyar származású francia alkotóról van szó, aki 1906 áprilisában Csiszár Győzőként született Pécsen, majd családja Budapestre költözése után Vásárhelyi Győző néven cseperedett fel és vetette bele magát a művészetek világába. Nemcsak festett, hanem szobrászkodott is; az első megbízatását reklámgrafikusként szerezte. Orvosi tanulmányokba kezdett, de az anatómiai rajzok jobban megfogták, mint a tanulmányok, így beiratkozott a Bortnyik Sándor[1]-féle budapesti Bauhaus Műhelybe (1919–1932), ahol a kézműves mesterséget és a kézműveseket egyenrangúnak tekintették. Két magyar mester is tanított a Bauhausban: Moholy-Nagy László (fotós, ipari formatervező, konstruktivista[2] festő) és Breuer Marcell (világhírű építész, formatervező), akik mély benyomást keltettek és sok értéket teremtettek az utókor számára, amely a Bauhausban és azon kívül is megmutatkozik.
A cikk elején említettem, hogy Vasarely az op-art stílusában alkotott, amelyre olyan absztrakt[3] irányzatok voltak hatással, mint a konstruktivizmus vagy a futurizmus[4]. Az op-art az optikai művészetre utal, amelynek lényege a geometriával és színekkel való játszadozás. Fontos megemlíteni, hogy a művész számos köztéri szobrot adományozott Magyarországnak, amelyek közül pécsi egyetemistaként kiemelném a Mecsekoldal Pálos-temploma közelében álló Jel-szobrot (a 32, 32Y, 33, 34-es járatokkal a Pálosok megállóból lefelé indulva megpillanthatjuk az év bármely napján). A szobor két Kepler-kockát ábrázol, amelyek állandóan változtatják térbeli helyzetüket. Pécsen kívül a budapesti Déli Pályaudvar előtt, a Győri Nemzeti Színház épületének oldalain és az Alföldön fekvő Kecel Művelődési Házának homlokzatán is megtalálható egy-egy Victor Vasarely keze által készített mozaik vagy szobor.
Az op-art stílusa formabontó volt, bár az avantgárd művészetre is jellemző a színek és a formák éles és nyers használata, amely utal az emberek és a világ akkori zavargásaira. Sok felkavaró esemény érte az embereket a XX. században, amelyeket a kor művészei fantasztikus módon dolgoztak fel. Az új ágazat hatására kibontakoztak az egyének, egyfajta lázadás indult el, ami megalapozta a mai nyugalmas és színes művészetet. Vasarely művészete különösképp érdekes, ugyanis több korszakból tevődik össze, mégis van egy közös vonás a korszakokban: céljuk a művészet közkinccsé tétele, hiszen Vasarely azt vallotta, hogy a művészet képes az emberi sorsot jobbá tenni. Magányos úttörőként próbálta érvényesíteni ezen elképzeléseit életművében. 1997-ben, 90 évesen hunyt el Párizsban.
Elképesztő kiállítás volt, de azt meg kell, hogy mondjam, nem időztem bent sokat. Vasarely elérte célját: bódult állapotban, ugráló szemmel jöttem ki a kiállításáról. Nem egy nyugodt galéria, ahol el lehet merengeni a képeken, viszont legalább egyszer muszáj lenne mindenkinek látni egy op-art kiállítást, mert megnyitja a kaput az egyszerűnek tűnő bonyolultság felé.
[1] elvont művészet, mely az első világháború idejében bontakozott ki
[2] 20. századi olasz társadalmi mozgalom, melynek hite a jövőben, a technikai haladásban volt
[3] magyar festőművész, grafikus, pedagógus
[4] absztrakt irányzat, az orosz művészetre volt jellemző 1912-ben
