58 évvel ezelőtt, 1966. április 3-án állt pályára az a másodikgenerációs holdszputnyik, amely küldetésének sikeres teljesítésével a Hold első mesterséges holdja lett. Mi az a Luna program és miért volt olyan nagy eredmény a Luna-10 sikeres küldetése?
Az űrkorszak kezdetének 1957-et tartjuk, amikor a szovjet űrkutatók egy Bajkonurból fellőtt továbbfejlesztett interkontinentális ballisztikus rakéta segítségével október 4-én sikerrel Föld körüli pályára állították a Szputnyik-1-et. Óriási lépés volt ez az emberiség számára, rohamléptékű növekedés következett be mind az amerikai-szovjet űrversenyben, mind az űrkutatásban.
1959-ben startol a Luna-program, amely a Holdra való repülés tervének sikeres végrehajtását tűzte ki céljául. Január 2-án a Luna-1 (három korábbi sikertelen kísérlet után) elhagyta a Föld közvetlen környezetét, és elrepülve mellette elért a Holdig. Ezt követte gyors egymásutánban a Luna-2 és a Luna-3 sikere: míg előbbi pontosabban érkezett – egyenesen a szomszéd égitestbe csapódott -, addig utóbbi a történelem során először sugárzott vissza fényképeket a földi állomásra a Hold túloldaláról. A Luna-4 elhaladt a Hold mellett, Föld körüli pályára állt, míg végül mesterséges bolygó lett, csakúgy, mint a Luna-6. A Luna-5, Luna-7 és Luna-8 szondák sikertelen leszállást hajtottak végre, landolás helyett a Hold felszínébe csapódtak. Végül az, sikeres, puha leszállást végrehajtó szondának a Luna-9-et tekinthetjük, amely leszállás utáni működésének közel három napja alatt több mint nyolc óráig volt képes hírkapcsolatot tartani a Földdel.
A Luna-10 már egy merőben más felépítésű szonda volt, amely azzal, hogy sikerült Hold körüli pályára állnia, hihetetlen helyzeti előnyt adott a szovjetek kezébe az amerikaiakkal folytatott űrversenyben. Ekkora ugyanis már ugyan szovjet és amerikai űrhajósok is jártak az űrben, sőt, tettek űrsétát, randevúztak, dokkoltak, szálltak rekord magasságokig, a Holdraszállást még senkinek nem sikerült meglépnie – ehhez az első lépést egy olyan eszköz kifejlesztése jelentette ugyanis, amely biztosan képes pályára állni és stabilan landolni. A Luna-10 sikere bizonyította, hogy az ember képes megalkotni ezt a szerkezetet.
Épp ezért talán meglepőnek hangzik, hogy mégis az első ember, aki a Hold felszínére léphetett, amerikai volt. Az ok egyszerű: a szovjet tervezőcsapatnak nem sikerült megfelelő hordozórakétát készítenie, ami alkalmas lett volna arra, hogy biztonságban szállítson embereket is. A küzdelem elbukása miatt a fókuszt inkább az űrverseny másik nagy területére, az automata űrszondák és űrállomások kiépítésére kezdtek fókuszálni. Ennek fényében talán nem meglepő, hogy a Luna-program napjainkban sem ért véget, utolsó szondája, a Luna-25 2023. augusztus 19-én hibásodott meg, és csapódott a Hold felszínébe.
Az űrkutatás története ezután rohamléptékben kezdett fejlődni, ma már számos olyan dolgot tudunk a világűrről, amelyet addig talán csak álmodtunk, hogy egyszer sikerül elérnünk. Napjainkban ez a fejlődés különösen gyors, nehéz lépést tartani a legújabb hírekkel. Az űrkutatás azonban egy olyan izgalmas, misztikus téma marad az emberek számára, ami mindig foglalkoztatni fogja őket.
