A cigányság eredete pontosan nem tisztázott a mai napig. A vándorlások következtében eljutottak Európa több különböző pontjába, és a mai napig itt élnek köztünk. Alkalmazkodóképességüknek köszönhetően beleolvadtak a társadalmakba. A romák világnapján tárjuk föl a cigányság kultúrájának darabkáit, és ismerkedjünk meg ezzel a színes etnikummal!
Eredet
A cigányság eredetét számos monda meséli el, amelyek közül a leghíresebb a Madár monda: Régen a világ kezdetén vándormadarak szálltak napról-napra új vidékre élelem és bőség után kutatva. Egy napon egy nagyon gazdag terültet találtak, termő és gazdag tájat, ahol kedvükre ehettek, mulatozhattak. Annyira jóllaktak, hogy aznap már nem voltak képesek továbbrepülni. Másnap szintén teleették magukat, és napnyugtáig mulatoztak, így nem repültek tovább. Így ment ez hosszú hetekig, amíg elérkezett az ősz. A vándormadarak nem tudtak továbbrepülni melegebb éghajlatra, így kénytelenek voltak gödröket kaparni a földbe, amelyeket mohával béleltek ki, és ezekben vészelték át a telet. A szárnyaik elsorvadtak, lábuk megerősödött, emberi formát vettek fel. A szabadság utáni vágy a mai napig él bennük, és bíznak abban, hogy egyszer újra az eget szelhetik és továbbrepülhetnek más vidékre.
A valóságtól kissé elrugaszkodik ez a történet, azonban van némi valóságalapja. Valójában a cigányság a szibériai sztyeppéken élő indoeurópai népek közé tartozik. Ez az indoárja nép a Kr. e. 2. évezredben az indiai szubkontinensre vándorolva magába olvasztotta az ott élő fejlett népcsoportokat. Itt alakult ki az ősi szanszkrit nyelv, amelyből később kivált a hindu és a cigányság ősi nyelve, a romanid is. Az e nyelvet beszélő etnikum fokozatosan északra vándorolt, Perzsiába, Bizáncba és Örményországba menekültek a szebb jövő érdekében. A nyelvészek erre az időszakra teszik az ősi cigány etnikum és a nyelv szétválását, három részre szakadását is: az örmény lomavren, az ázsiai domari, és a későbbi európai romani. Bizáncban megismerkedtek a kereszténységgel, és információkat szereztek az európai társadalmakról. Ezek az ismeretek és a török nyomulása kimozdították a cigányságot, és megindult a bevándorlásuk Európába. Az évszázados vándorlás alatt sikerült megőrizniük az Indiában tanult kézművességet. Nyugat-Európában először támogatást kaptak az uralkodóktól, azonban hosszú távon nem volt szükség erre az új kultúrával rendelkező népre. Megindult a kiírás, kiutasítás, megbélyegzés időszaka. Ennek köszönhető, hogy a cigányság nagy része visszakényszerült a Kárpát-medencébe. A magyarság állandó háborúskodása munkalehetőséget nyújtott a romáknak, mint a kézműves termékek hiánya, mint a katonai szolgálat terén. Zsigmondtól kezdve a Rákóczi-szabadságharc leveréséig a cigányság számára a felemelkedés lehetősége is megnyílt, iparukat szabadon űzhették, vezetőjüknek öt vajdát neveztek ki. A török kiűzésével az állandó hadi tevékenység megszűnni látszott, így a cigányok a legalantasabb munkákat kapták megélhetés céljából. A kisebbség kialakulása, a megvetés és előítéletek korszaka ez, amely a napjainkig is kitart. Megformálódott a lopásból és rablásból élő, henye életformát űző nép képe, amelyet Mária Terézia törekvései olvasztottak a magyarsághoz. Ő ugyanis elrendelte az cigányság egyenrangúsítását, amely nehézségek árán, de pozitív eredményeket hozott. A 19. századra az asszimilálódott roma etnikum megvált anyanyelvétől, és betagolódott a magyar társadalomba. A 19. század második felében romániai cigányok vándorlási hulláma elérkezett Magyarországra, így a 20. századra kialakult egy hármas felosztás: A középkorból betelepült, nyelvüket és kultúrájukat elvesztő legnagyobb csoportot nevezik „romungrónak”, magyar embernek, akik megkülönböztetik magukat a cigányság más csoportjaitól. A másik csoport nagy része a 19. század második felében érkezett, beszélik cigány anyanyelvüket, és érkezésük iránya miatt „oláh cigányoknak” nevezik őket. Van egy kis létszámú harmadik csoport is: Dunántúl déli részén letelepedett „beások”, akik a román nyelv archaikus változatát használják.
Nyelvhasználat
A romák nyelvhasználatát a diglosszális kétnyelvűség jellemzi. Ez azt jelenti, hogy az otthoni környezetben anyanyelvüket használják, így a romani, lovari szavak kerülnek előtérbe. Azonban egy hivatali eljárás, iskolai elfoglaltság során a magyar nyelven szólalnak meg. Ez vezetett ahhoz, hogy funkcióját tekintve elkülönült e két nyelv, és más-más szavak kerültek a középpontba. Így a létnyelvet beszélők esetében a két nyelv együttesen tölti be az anyanyelv szerepét. A cigány nyelvben számos ismerős kifejezést találunk: ilyenek a csaj, csávó, manus, verda, séró és még sok más.
Zene
A cigányság méltán híres kitűnő ritmusérzékéről, zenéléshez való fogékonyságáról. A 18. században kezdett kialakulni főfoglalkozásként a muzsikusság. Ez a fajta zenélés a világban magyar cigányzeneként terjedt el, azonban ez se nem magyar, se nem cigány. A roma muzsikust a magyar fizette, ezért a neki tetsző dalokat kellett játszani. Bartók Béla szavaival: cigányok által előadott népies műzene.
A cigányok zenei életét a ritmusosság jellemzi. Kanalakkal, kannákkal és egyéb háztartási eszközökkel szolgáltattak ütemet az énekükhöz olyan módon, hogy egyenletesen összeütve fokozatosan gyorsították a tempót. A rögtönzött hangszerek mellett mindig „kéznél volt” a kéz, tehát az ujjaikkal csettintgetve, tapsolva erősítették a zene ritmusát. A hagyományos cigányzene mindig vokális jellegű, később a magyarosodás jele a zenekari kíséret.
Tánc
A cigányok tánca nagyon színes a világban. A spanyol flamencótól kezdve a cirkuszi mutatványosokig számos szeletét fellelhetjük. A magyar cigányok tánca nagyban hasonlt a magyar népek táncához. Hangszerek vagy ének kíséretére járnak pörgős táncot; apró lépések jellemzik a táncukat, amelyek a gyors ütemű zenéhez illeszkednek. A férfiak különböző ritmusokat szólaltatnak meg a lábuk különböző pontjának ütésével. A férfi és nő táncát a csalogatás, kissé erotikus szállal fűzött játék alkotja. A lábfigurák sokféleségét az egymás lenyűgözésének vágya hozta magával. A cigányok nem akarnak világot váltani, ők mulatnak és jól érzik magukat, amely a táncuk jellegét adja.
Öltözködés
A cigányok viselete nagyon egyedi. Magyarországon az oláh cigányok a színek kavalkádját öltik magukra. A fiatal lányok nagy rózsás, bokáig érő, ráncolt szoknyát hordtak gyakran azonos színű köténnyel. A felső rész mindig eltért az alsótól, és nem nyúlhatott a derék vonalánál tovább. A fejükre színes kendőket kötöttek, míg a férfiak széles karimájú, fekete kalapot hordtak. A tánc során a nők a szoknya legszélesebb pontjánál összecsípve, azt folyamatosan járatva díszítették a lépéseiket.
A Fitos Dezső Társulat Taven Baxtale! – Legyetek szerencsések! című táncszínházi darabja az eredeti cigány mesterségek, táncok, hagyományok bemutatását tűzte ki céljául. Az előadásban több különböző művészeti ág kapcsolódik, mint például a magyar néptánc, flamenco, artisták. Aki érdeklődik a cigány kisebbség kultúrája iránt, annak kötelező legalább egyszer találkoznia a hivatásos együttes műsorával, amelyet legközelebb április 27-én tehet meg a Hagyományok Házában, Budapesten.
