Néha meg kell látnunk a földi nyomort, hogy értékelni tudjuk, milyen jó dolgunk is van. Ez különösen igaz Mick Jackson Fonalak (Threads) című filmjére. Ha bárkinek is kétsége volt afelől, hogy egy film képes-e egyszerre depressziót, szorongást, illetve végtelen cinizmust kelteni a nézőben, a Fonalak minden kétséget eloszlat.
Élet a Hidegháború árnyékában
Az 1984-ben bemutatott tévéfilm a hidegháború tetőfokán, a „csillagháborús” időszakban készült. Mégis helyszínéül egy a nagy globális konfliktus szempontjából jelentéktelen Sheffield nevű angol település szolgál, ahol átlagemberek átlagéletét követhetjük. Persze a háttérben az első pillanattól rádió és a tévé közvetíti az „egyre fokozódó” nemzetközi helyzetet, a nagyhatalmak (Amerikai Egyesült Államok, Szovjetunió) reakciót-ellenreakcióit, amely nyílt háború felé sodorja őket. Fokozódó feszültséget, kialakuló pánikot csak a „megyei kormányzattól” érkező vészhelyzeti gyakorlatok és forgatókönyvek aktualizálása kérő utasításai, valamint a némileg fokozódó felvásárlási láz jelzi (erről nekünk nem is olyan régről, a covid első hónapjaiból van tapasztalatunk).
„Megtették. Tényleg megtették.”
A két nagyhatalom nukleáris bombazáport pusztít egymásra, Sheffield szerencsétlenségére a közeli légibázis is a célpontok közé tartozik. Dokumentarista, hideg narráció tárgyilagosan közli a számadatokat: ledobott megatonnák, elpusztult lakosság. Számok.
Mindeközben a képsorok végtelenül és felkavaróan naturalista szemléletűek. Akinek a nemrég bemutatott Oppenheimer elporladó japán polgárokat bemutató rövid jelenete sokkoló volt, az nem biztos, hogy felkészült arra, amit látni fog. Az első csapás. A kezdeti pánik. Majd a további csapások. Sugárzó fény, majd a lökéshullám. Tűz, az elszenesedő holttestek, és a reménytelen mód menedéket kereső helyi lakók.
Bomba nem a vég…
…csak a vég kezdete. A bomba jelenet sem egyszerű, azonban a film igazán kíméletlen a nézővel csak ezt követően lesz. Kosz, sár, törmelék, patkányok, emberek, akik patkányokat esznek – elképesztő, hogy ez sugárzásra került a tévében. S amikor azt gondolná az ember, hogy rendben, ennél már nem lehet rosszabb elértünk a mélypontra, a film mindig az arcunkba dobja: nyugodj meg, lehet. Az erőforrásokban szűkölködő brit kormány gyorsan legkegyetlenebb fasiszta diktatúrává válik; gyengét ott hagyják, a munkára képes lakosság éppen a túléléshez elég tápanyagot megkapja. Szereplőink – miközben egyre csak fogyatkoznak – egyszerűen csak vergődnek, céltalanul túlélik a pillanatot.
Film utolsó fél órában egyre gyorsuló tempót, egyre nagyobb időközökben követi nyomon az egyre fogyatkozó szereplőgárdát: nukleáris tél, elfogyó üzemanyag és élelem. Majd pedig évekkel később visszatérő erőteljes napfény intenzív ultraviola sugárzása, amely tömegesen szürkehályogot okoz a túlélőkben. Mindeközben az emberi lét és társadalom fonalainak teljes felbomlásának lehetünk szemtanúi.
Időtlenül hatásos
A film annak ellenére, hogy egy nyolcvanas-években, a BBC számára készült tévéfilm rendkívül ijesztő a mai szemmel is. A részletek gazdagsága, az a dokumentarista megközelítés, hogy a film jeleneteit nem félnek megszakítani számokkal és adatokkal operáló tényközlő narrációval (amelyek egyébként a brit kormány becsléseit tartalmazó dokumentumokból származnak) csak tovább emelik a sokkoló, semmihez sem fogható horror élményt.
Mick Jackson rendező a film elkészítése előtt Nagy Britannia tudósaival, orvosaival, hadi specialistáival és pszichológusokkal konzultált, hogy a lehető legvalóságosabb képet adja az atomháborút követő világról. A filmben elfelejthetjük az optimizmust, elfelejthetjük azt, hogy bárkinek is esélye van nyerni. Film egyértelmű üzenetet küld: a történelem véget ért, senki se ringassa magát holmi romantizáló közösen újjáépítünk mindent szemléletbe.
S bár a hidegháborús évtizedek elmúltak, a konfliktusok a világban nem csökkentek, sőt, elég csak az utóbbi évek és hónapok eseményeire gondolni. Rendező a film újrakiadása alkalmából nyilatkozta, hogy „Az érzés,… hogy a dolgok nagyon gyorsan kicsúsznak az irányításunk alól egy olyan lecke, amit elfelejtettünk”. S erre ez a film tökéletes emlékeztető.
Fonalak/Threads megtekinthető és letölthető Internet Archive oldalán eredeti, angol nyelven.
