Figyelem, figyelem, Hölgyeim és Uraim, kérem, fáradjanak közelebb! A világhírű szenzáció, a varázslatok birodalma ismét megérkezett! Csak ma este: akrobaták, illúzionisták és a Földkerekség legérdekfeszítőbb hüllőshowja. Jöjjenek, éljék át a cirkusz egyedülálló varázsát, és ne féljenek a kígyó mérgétől!
Barnum cirkusza óta tudjuk, hogy a díszes, kör alapú sátor rengeteg jelentést hordozhat magában. Néhol a gyermeki én varázsbirodalmának otthona exotikus vadállatokkal és lenyűgöző mutatványokkal, más korokban pedig az emberek elborzasztására hivatott gyűjtőhely, mely az élet torz, „rendellenes” formáit sorakoztatja fel. Bárhogy is: a cirkuszba belépve az ember hátrahagyja a hétköznapokat.
Ez a különleges élmény és a vele járó extrém életstílus nem véletlenül része a kulturális kánon tipizált metaforáinak. Számtalan hazai és nemzetközi műalkotás keletkezett már kivétel nélkül minden műnemben – nem szem elől tévesztve a tényt, hogy a cirkuszi performansz maga is kiforrott és sokszínű művészeti ág –, amelyek ezen ambivalens és bonyolult világ biztonsági hálóját igyekeznek kibogozni. Ezek alapján ki is alakult egy általános kép a köztudatban a maga tipizált karaktereivel, motivációival és kapcsolatrendszerével, mely nagyrészt csak részleteiben változik.
Árni viszont a kitaszítottak között is a társadalmi ranglétra legaljára szorul. Ugyan kitüntetett szerepe validálja a teljes film művészi ambícióját és egyéni színfoltját, karaktere mégis általános érvényű. Élettere szó szerint és átvitt értelemben egyaránt nyomasztóan kicsi, amit mégis arra használ, hogy másokról gondoskodjon. Mindenki keze alá dolgozik, annak ellenére, hogy (a ”tyúkanyó” kivételével) cserébe lábtörlőnek használják őt. Az egyik kisállat a másik eledele, a kiöregedett jószágot pedig kegyetlenül el kell távolítani, helyettesíteni bármi mással.
A főszereplő kétségbeesett próbálkozásait a kötődésre a kígyó képe fémjelzi. A szimbólum egyértelműen, két formában jelenik meg; először tetoválásként figyelmeztet a veszélyre a viszonylagos civilizációval való találkozás során. A film előrehaladtával a jelkép egyre több jelentést vesz fel, mely a Facebook Market Place-ről rendelt tényleges óriáskígyó megjelenésével csúcsosodik ki. A csábítás, ugyanakkor álnokság mellett egyre inkább abba az irányba dől a mérleg, hogy a kígyó reprezentálja a társadalmi normákat és elvárásokat, melyek negatív légköre lassan fojtogatóvá válik, holott főszereplőnk a tényleges társadalmi elvárásokkal nem kerül jelentős konfliktusba.
A történet effajta furcsa, néhol már-már túl egyértelmű és mégis kibogozandó természetét kiegészíti az atmoszféra-teremtés eszköze, amelytől igazán nehézzé válik a levegő a nézőtéren. Jelen esetben a 18-as korhatárt ajánlott nagyon komolyan venni, érett felnőttek számára is nehezen emészthető alkotás lehet. A látványvilágon jelentősen érezhető Tarr Béla hatása és támogatása, aki meggyőzte az első nagyjátékfilmes rendezőt, Vermes Dorkát, hogy alkotását bemutassa a 80. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon.
A feszültségkeltő kitakarások és kivágások fokozatos adagolása, a mély sötétség és éles fény, valamint a hangos háttér és üres csend ellentétek dinamikus használata mellett feltűnő a vizuális és audio jelek egyedi összejátszása is több szinten. A film lassú mozgással (nézői szem felé közeledéssel), dinamikusan növekvő zajjal kezdődik, e koktél csúcspontja pedig az a kiemelkedő rítus-jelenet, melyben a történet legfeszültebb pillanatait végigkísérő jellegzetes zene immáron beépül, megelevenedik a képi szférában. Ez az említett jelenet a mű filmnyelvének és a szüzsén túli jelentéstartalmának szintén összesűrített tetőfoka, méltán készíti elő a vérfagyasztó katarzis végjátszmáját.
Árni a felszabadító önpusztítás mintaképe, aki sosem léphet elő a háttérből, környezete ugyanis sosem képes befogadni őt.
Képek forrása: Cirkofilm.hu
