A pünkösd a kereszténység egyik legjelentősebb ünnepe. A húsvétot követő hetedik vasárnapon és hétfőn a Szentlélek kiáradását ünneplik. A mozgóünnep idén május 19-re és 20-ra esik, melynek alkalmából felidézünk néhány magyar népszokást, amelyeket ma már alig néhány helyen tartanak.
Pünkösdi királyválasztás
Az egyik legarchaikusabb és legismertebb szokás. A legények egymással különböző ügyességi feladatokban megmérkőzve választották meg a pünkösdi királyt, kinek „hatalma” onnantól egy évig tartott. Ingyen ihatott a kocsmákban (melyet később a közösség fizetett ki), minden lakodalomra, ünnepségre hivatalos volt, és többségében a legények vezéralakként követték.
Pünkösdi királynéjárás
Természetesen a leányoknak is megvolt a maguk szokása. A kislányok közül választották meg a kiskirálynét, akit négy (vagy több) lány vitt körbe a faluban, fátyolba öltöztetve vagy kendőt tartva a feje fölé. Énekeltek, táncoltak házról-házra járva, és ahol szívesen fogadták őket, ott termékenységvarázsló mondókákat mondtak.
Pünkösdölés
Az előbbi két hagyomány egy speciálisabb, összeolvasztott formája, amikor a fiatalok a pünkösdi király és királyné vezetésével körbejártak a faluban, helyenként lakodalmas menetet imitálva. Énekelve, mondókázva vidámságot vittek a lakók életébe, adományokat gyűjtve cserébe.
Törökbasázás
Egy kisfiút, többségében olyat, akinek egyébként is úgy ítélték, hogy kijár némi megleckéztetés, társai szalmával kitömött nadrágba öltöztették, hogy sziluettje hasonlítson egy valódi török basáéhoz. Ezután a falu minden udvarán alaposan megcsépelték egy bottal, vagy gallyakkal, a „basa” ugrándozott, produkciójukért cserébe pedig különböző ajándékokat kaptak.
Májusfa állítás és kitáncolás
Bár a májusfa állítása sok helyen május elsejéhez kötődik, néhány tájegységen pünkösdkor állították fel a fiúk, többségében udvarlási szándékból a kiszemelt lányok háza elé a májusfát, de gyakran egy-egy település állított közösen is egyet. Ahol ez a hónap első napján történt, ott igen gyakran pünkösdkor döntötték le, amelyet táncos mulatság kísért.
Zöldág, zöldágjárás
Pünkösdkor szokás volt a házakra, kerítésekre, istállókra, kapukra frissen vágott, még zöld ágakat tenni – legtöbbször nyírfa vagy különböző gyümölcsfák ágait. A zöldágjárás az ünnephez kapcsolódó énekes-táncos gyerekjátékok gyűjtőneve, amely során a gyerekek feltartott karral kaput formálnak és átbújnak alatta, így haladva előre zöldággal a kezükben. Gyakran egy-egy ilyen játékkal bejárták a falut, így köszöntve a tavaszt. A házba bevitt zöldágak védelmet jelentettek a rontások ellen és védték a terményt.
Bár a pünkösdi népszokások nagyrésze kihalófélben van, érdemes velük megismerkednünk, hiszen ugyanúgy a kultúránkhoz tartoznak, mint a húsvéti vagy karácsonyi hagyományok. Egy-egy ilyen szokás felelevenítése, újraélése különlegessé teheti az ünnepet mind a gyerekek, mind a felnőttek számára.
Kiemelt kép: Kovács Emese / 1367
