„Megáll az idő, együtt vagyunk a mesében”
Vaskor Gréta
A Mesék Éjszakáját immáron hatodik alkalommal rendezi meg a Metamorphoses Meseterápiás Egyesület. Június 15-én, meseterapeuták közreműködésével merülhetünk el a mesék varázslatos világában az ország különböző pontjain. Na de miért van a meséknek éjszakája, és kik is a mesemondók valójában?
Fontosnak tartom már az elején kiemelni, hogy itt elsősorban élőszavas mesemondásról van szó, nem pusztán felolvasásról. A jó mesemondó az adott népmesét maga is átéli, saját stílusát beleszőve, itt-ott rögtönözve, bizonyos mondatokat akár mindig máshogyan a szereplők szájába adva alkotja újra a mesét. Természetesen a mesemondó csak a történet főbb elemeit jól ismerve és a népmese nyelvezetét elsajátítva tudja beleengedni magát teljesen az élőszavas mesemondói szerepbe.
Idén többek közt Budapesten, Szentendrén és Pécsett várják a szervezők az érdeklődőket mesékkel és zenével. Az esemény ingyenes, és a pécsi Gombolyító Terápiás Műhely bátorít mindenkit arra, hogy önkéntes mesemondók is érkezzenek; ám számos kiemelkedő mesemondó is érkezik a Metamorphoses Meseterápiás Egyesület jóvoltából. Vaskor Gréta meseterapeuta kezdeményezésére 2018-ban útjára indult a Mesék Éjszakája – így, ha már a múzeumoknak is van, a meséknek is lett egy „éjszakája” (egyébként is ez a napszak szinte kívánja a mesélést, mesehallgatást). Az Egyesület hisz a mesék közösségteremtő erejében, ráadásul az ilyen alkalmakon nemcsak önmagunkkal, a többi hallgatóval és a mesemondóval találkozunk, hanem azokkal is, akik valaha elmesélték, meghallgatták az adott történetet.
A 2019-es Mesék Éjszakáján három ország több mint tizenhat helyszínén, több mint ötven mesemondó száznál is több meséje hangzott el élőszóban a világ mesekincséből – tehát az esemény nem korlátozódik le kizárólag a magyar népi hagyományokra. Egy tibeti vagy egy indián történetgombolyag is előkerülhet valakinek a tarisznyájából, amelynek fonala szépen komótosan körbeér a mese hallgatói között, így kapcsolódva az adott kultúra légköréhez, archetipikus képeihez.
A mesék jótékony hatásairól ma már egyre többet hallunk, amelyek nemcsak gyerekkorban, de felnőttkorban is jelentősek. Fejlesztik a képzelőerőt, csökkentik a stresszt, és akár gyógyító tulajdonságokkal is bírnak. Hagyományosan a mesék a felnőtteknek szóltak, mivel elsősorban a felnőtté válás kérdéseit dolgozták fel. Dr. Boldizsár Ildikó mesekutató honlapján hangoskönyvben meghallgatható néhány a saját meséi közül, a szerző előadásában, amelyek szintén az élet örök kérdéseit járják körbe (mint például születés, szerelem és útkeresés – a szerk.). A kutató, aki a Metamorphoses Meseterápiás Módszer kidolgozója, Meseterápia című könyvében azt írja: a mesei szimbólumok a tudattalanban olyan folyamatokat indítanak el, amelyek belátáshoz vezetik az útkereső embert. Tehát a legtöbb történet nem csupán szórakoztatási céllal vonzza maga köré a hallgatóságot, hanem a mélyebb jelentéstartalmuk kibogozása, átérzése miatt is.
A mesemondó általában vagy fonalgombolyaggal, vagy egy kisebb kaviccsal a kezében mesél. Vaskor Gréta előadásában élőben hallhattam két történetet is, és ő például a mesemondó kövével állt ki elénk. Ezenkívül szokás a mese kezdete előtt gyertyát gyújtani, amelyet a mese befejeztével elfújnak. Ezek a kis „rituálék” is részesei a Mesék Éjszakájának: ám a legfőbb célja az alkalomnak az, hogy népszerűsítse a meseolvasást, és megteremtse azt az ősi közösségérzést, amely mindannyiunkat összeköt. A június 15-i estébe hajló délután kiváló alkalom arra, hogy a családok és barátok értékes időt töltsenek együtt, elringatózva a „mesék óceánján”.
