Szerb Antal nagysikerű regénye egy felnőtt férfi önkeresését járja körbe, amely leginkább a fiatalkorához való vágyódásáról és a nosztalgia börtönében való fogságról szól. Ez a könyv emellett gyönyörűen reprezentálja Olaszország városait: olyan ismert városokon túl, mint Róma, Ravenna és Velence egészen apróbb kisvárosokról is ír a szerző, mint Gubbió, Norcia, vagy Siena, amelyeken keresztül a főszereplőnk, Mihály útja vezet. Mai könyvajánlónkban ezt a nagysikerű regényt részletezzük.
„Tigris! Tigris! éjszakánk / Erdejében sárga láng …”
William Blake
Az Utas és holdvilág 1937-ben jelent meg, és nem aratott osztatlan sikert. Szerb Antal ekkor már harminchat éves volt, és főként A Pendragon legenda révén ismert, befutott írónak számított. Van, aki a regény pszichoanalitikai megalapozottságát kifogásolta, más egyszerűen erkölcstelennek nevezte; de olyan is akadt, aki azért vetette meg a könyvet, mert a komoly vallás- és filozófiatörténeti fejtegetéseket a könyvben sokszor sajátos módon jeleníti meg az író. Az mindenképpen elmondható a regényről, hogy igen megosztó lehet több szempontból is, ugyanakkor a magyar irodalom egyik legkiválóbb sikerregénye, amelynek főszereplőjével is azonosulhat az olvasó – hiszen ő is olyan problémával küszködik, mint amivel egy átlagos ember: túl korán felnövünk, ki akarunk törni a mókuskerékből, vagy éppen nem akarunk elkallódni a társadalom által elvárt sztereotípiákban.
Maga a könyv tartalma négy nagyobb fejezetre oszlik, négy címmel: az első a „Nászút”, a második fejezet „A bujdosó”, a harmadik fejezet „Róma”, és a negyedik pedig „A pokol kapuja”. Az első fejezettel kezdve megismerjük a karaktereket, akiknek részletesebb karakterleírása a könyv folyamán folyamatosan kerül bemutatásra, ugyanez igaz a mellékszereplőkre, említve Szepetneki Jánost, Ervint vagy Ulpius Évát. A helyszínek is ehhez hasonlóan folyamatosan változnak; leginkább Olaszország különböző városaiban és Párizsban játszódik a történet, valamint gondolatban visszaérünk Budapestre, ahonnan a főszereplők is származnak.
Mihály egy egészen különleges ember, akibe felesége, a nemes polgári családból származó Erzsi is éppen emiatt szeret bele, mert ő más, mint az átlagos ember. A regény a nászútjukkal kezdődik, ahol betekintést nyerünk a fiatalok házasságába, a kapcsolatukba, és Mihály kusza gondolataiba – de a történet csak ott kezdődik el igazán, amikor Mihály elmondja feleségének ifjúkora meghatározó emlékeit. A műben úgy fogalmaz, hogy „[e]l kell mondanom neked ezeket a régen történt dolgokat. … És amíg azokat nem ismered, addig, ne haragudj, bizonyos fokig mindig csak jövevény maradsz az életemben”. Miután több oldalon keresztül megismerjük Mihály múltját, amely olyan erősséggel él benne, hogy az egész lényét átformálta, láthatjuk, hogy Erzsi nem igazán érti ezt; nyilvánvalóan Mihály magyarázata csak önmaga számára érthető – annak, aki ezt átélte, de a felesége, aki a támaszt jelentené hátralévő életében nem érti meg őt. Így ez Mihályt kissé megrettenti.
A történet bonyodalma akkor kezdődik, amikor Mihály távoli vidékeket akar felfedezni, Erzsi pedig a már előre eltervezett nagyobb városokba akar utazni. A sors fintora, hogy amikor Mihály leszáll a vonatról egy kávéért, a vonat elindul Erzsivel, és ő egy másik, teljesen rossz vonatra száll, amely Perugiába megy, Róma helyett. Eleinte Mihály aggódni kezd, de nem sokkal később belenyugszik a helyzetbe, és sodródik az árral, amely viszi őt városról-városra. Ezután a történet Mihály bujdosásáról szól, és múltja utáni ragaszkodásáról. Nem tud kinőni ifjúkorából, a házasságot is polgári kötelességből választotta, és így szépen lassan megismerhetjük Mihály eszméit és gondolkodásmódját. Mialatt ő egyik helyről a másik helyre sodródik, mindenféle emberrel találkozik, akik segítik, vagy éppen hátráltatják útját.
Még ha nem is mindig tudunk egyetérteni Mihállyal, a döntéseivel, viselkedésével vagy gondolataival, a történet alatt próbálunk rájönni, mit miért tesz. És mikor máskor döbbenjen rá egy férfi, hogy nem adhatja fel ifjúsága eszményeit, és nem hajthatja fejét „csak úgy” a házasság jármába, ha nem a nászútján?
