Egyszer minden jó dolog véget ér, s ez alól sajnos a nyár sem kivétel. Elmúltak a forró napok, a nyaralások, az utazások, a fesztiválok, s helyükbe léptek a dolgos egyetemi hétköznapok. A változás nem egyszerű, de szükséges, és lelkileg fel is készíthetjük magunkat arra, hogy könnyedebben éljük meg azt.
A nyár a szabadságról, a lehetőségekről, az önfeledtségről szól. Egyetemistaként valószínűleg a munkáról is, a családdal töltött időről, a barátokkal átélt kalandokról. Persze nem szabad túlromantizálni egy „ideális nyár” gondolatát, hiszen ilyenkor sem úgy néznek ki az ember mindennapjai, mintha a Mamma Mia egy jelenete elevenedne meg. Sőt sokunk talán többször látta a nyári munkahelyét, mint a naplementét. De valamilyen különös oknál fogva mégiscsak megvan ezen évszaknak a varázsa. A hosszúra nyúló esték a későn nyugvó nappal, a hűs víz érintése egy forró napon, egy hirtelen lezúduló nyári zápor petrichor-illata. Mindez csodálatossá teszi ezt a szűk három hónapot. Szeptember kezdetével azonban ideje visszatérni a picit talán szürkébb, de éppolyan tökéletes realitásba. Az ország távolabbi tájairól visszaköltöztek az egyetemisták a nagyvárosba, elkezdenek hozzászokni az új órarendhez, visszazökkennek a régi kerékvágásba és a tanulás folyamatába. Kialakul egy új, a nyáritól merőben eltérő napirend, amely szép lassan megszokottá válik majd. És persze találkoznak az egyetemi barátokkal, szaktársakkal, ismerősökkel. Újra láthatják oktatóikat, tanáraikat, visszatérhetnek a megszokott életterükbe, vagy aki először érkezett, kialakíthatja a saját „otthonát”. Visszatérhettek szeretett városukba vagy felfedezhetnek egy számukra egészen újat.
Bizonyára sokan vagyunk úgy, hogy nyárra a szüleinkhez költöztünk vissza. Szeptember kezdetével nehéz lehetett hátra hagyni az otthon melegét, a szüleinket és testvéreinket, a barátainkat. Ugyanakkor vigasztal a tudat, hogy újra láthatjuk egyetemi barátainkat, akiket talán pont nyáron hiányoltunk a leginkább. Az otthon melegét pedig felváltja a barátokkal közös albérlet, lakás, kollégiumi szoba.
A tanulásba visszarázódni sem egyszerű, az első pár napban talán nem is járunk majd igazán sikerrel. De kitartó munkával erre is mindenki képes lesz. Egyetemen tanulni embert próbáló feladat, de megvan a maga szépsége, főleg a hamarosan következő őszi napokban.
A ránk váró időszak tehát tele van ellentmondásos érzelmekkel. Elbúcsúztunk a nyártól, szánkban az elengedés és lezárás keserédes ízével, ugyanakkor izgatottan várjuk az új szemeszter kihívásait, kalandjait és élményeit. Ráadásul az első hetekben egyébként sem a vizsgaidőszak szintű tanulás van főszerepben…
Sok szerencsét kívánunk mindenkinek az új szemeszterben!
