Mint azt már egy korábbi cikkünkben olvashattátok, rengeteg film jelent meg októberben a mozikban. Ezek között mindenki találhatott magának megfelelőt, hiszen a műfajok skálája szinte teljesen telített volt. Talán az egyik legérdekesebb filmre egészen az utolsó napig várnunk kellett, hiszen október 31-én jelent meg a Konklávé című sikerfilm.
A Konklávé rendezője, Edward Berger olyan nagysikerű műveket alkotott már, mint például a „Nyugaton a helyzet változatlan”. Fontos kiemelni, hogy könyvadaptációról beszélünk, egészen pontosan Robert Harris 2016-os regényéről van szó. Elképesztő az a fajta naprakészség, amellyel e regény rendelkezik úgy, hogy az időben nyolc évvel később járunk. A főszereplő, Ralph Finnes Lawrence bíboros szerepét alakítja, amelyben nem kellett csalódnunk. Mivel a pápa meghalt, előrehozott feladatává vált, hogy levezényelje a konklávét, melynek keretében megválasztják az egyház új fejét. Először elég egyértelmű a jelöltek listája, hiszen a rengeteg egyházi személy között mérföldeket átívelő hierarchia áll fenn. Ezt a hierarchiát igyekszik megtörni Lawrence bíboros, aki igencsak mélyrehatóan kideríti a pápa-jelöltek előéletét.
A film tökéletesen illik a műfajmegjelölésébe is, hiszen drámáról beszélünk. Ennek értelmében kifejezetten az érzelmekre próbált hatni a rendező. A mű tisztán próbálja megmutatni a bíborosok életét, amelyben a veszekedés, cigarettázás és mobiltelefonozás is nagy szerepet játszik. Ezzel a rendező szembe megy a jól megszokott képpel, és figyelmet próbál szentelni a bíborosok emberi mivoltára. Ezt színesítették a zenék és hangeffektusok, amelyek megfelelő időben és helyen tökéletesen kiemelték a drámai hangulatot. A mű teljes terjedelmében egyfajta rémisztő, hátborzongató jelleget ölt, ezzel kiemeli azt a fajta távolságot, amit az egyház önmaga és a társadalom egyéb tagjai közé húzott fel.
Ralph Finnes mellett ki kell hangsúlyozni Stanley Tucci, Isabella Rossellini, John Lithgow és Lucian Msamati bíborosi alakítását is. Ők mind olyan előélettel rendelkeznek, amely megkérdőjelezi alkalmasságukat. Olyan szintre emelték az érzelmek kimutatásának művésztét, amellyel a nézők szinte a Sixtus-kápolnában, a sorok között érezhetik magukat.
Hova lett a pápaválasztás eredeti célja, egyház eredeti értékrendje: az Istenhez való hűség és az évszázadok alatt kialakult rendszer tisztelete? Többek között ezekre a kérdésekre is válaszokat kaphatunk a 120 perc alatt.
Az izgalmak a végletekig fokozódnak, azonban ne felejtsünk el valamit: pápa nélkül nem maradhatunk! Ajánlom a filmet azoknak, akik szeretnek gondolkodni és élvezik a baljós hangulatú műveket. Ideje beiktatni egy mozizást a szorgalmi időszak végéhez közeledve!
