Nincsen olyan magyar ember, akinek a farsangról ne jutnának eszébe azonnal az óvodai, általános iskolai mulatságok, ahol legalább tíz szuperhős, nyolc hercegnő és öt rendőr vonult fel a legkreatívabb csillagfejű csavarhúzó, WC-papír vagy hirdetőoszlop-jelmezek mellett. Azt azonban kevesebben tudhatják, hogy pontosan mettől meddig tart ez az időszak, és milyen régi hagyományok kapcsolódnak hozzá.
A farsangi időszak vízkereszt napjától, azaz január 6-tól húshagyókedd éjféléig (idén ez a nap március 4-re esik), vagyis a húsvét előtti negyven napos böjtöt indító hamvazószerdáig tart. Hagyományosan vidám mulatságok, bálok, lakodalmak időszaka volt, amelyet sok helyen máig megőriztek, még ha polgárosodott formában is. Az advent csendességét követő időszak a hangoskodásról, tréfálkozásról, párkeresésről és udvarlásról is szólt. Az embereknek a kedvezőtlen időjárás miatt továbbra sem akadt sok elfoglaltságuk a földeken, így lehetőségük volt mulatságokat tartani.
A legkarakteresebb szokás a beöltözés volt, amelyet mai napig őrzünk, de már átalakult formában. Ez a jelmezes, álarcos szokás általában egyfajta adománygyűjtéssel, illetve sok helyen valamilyen dramatikus játékkal (amely lehetett akár egy lakodalom vagy egy temetés felidézése, de gyakori volt az úgynevezett betyárjáték és rabvágás is) kapcsolódott össze.
Ha manapság ennek a hagyománynak az autentikus megelevenedésére vagyunk kíváncsiak, akkor Pécsről szerencsére nem kell messzire mennünk, hiszen a mohácsi busójárás az egyik legnagyobb, legismertebb hagyományőrző rendezvény ebben az időszakban. De ha kicsit kirándulnánk, akkor például megnézhetjük a novaji remélést vagy a mohai tikverőzést is, amelyek ugyanúgy ezekhez az úgynevezett alakoskodó szokásokhoz tartoznak.
Egy másik hagyomány szerint ilyenkor különböző termékenységi varázslatokat végeztek el, többségében köszöntő jókívánságokba vagy a dramatikus játékokba foglalva. A farsang végeztével sok helyen tartják még a téltemetést, amelynek a mai napig talán legismertebb fajtája a kiszebábégetés.
A farsangi időszak a karácsonyi ünnepkör után talán a másodig leggazdagabb, ami a hagyományokat és a hiedelmeket illeti. Ezek közül szerencsére számtalan, ma is élő hagyományt találunk, amelyek lehetőséget teremtenek arra, hogy egy kicsit mi is a múltban érezzük magunkat, kapcsolódási pontot találjunk őseinkkel és ne csak halljunk róluk, hanem meg is értsük a szokásainkat.
Grafika: Kovács Emese / 1367
