ITTHON

A tiszai cianidszennyezés

25 éve ilyenkor történt, hogy pontosan 22 órakor a nagybányaiAurul bányavállalat létesítményéből 100 ezer m³ cianid– és nehézfém-tartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba. Ez a halálosan mérgező hatású anyag irtotta ki a Tisza élővilágát, ezzel a legsúlyosabb károkat okozva a csernobili atomerőmű-baleset óta. 

Az Aurul bányavállalat a Nagybánya-környéki fémbányák meddőhányójából nyert ki aranyat és ezüstöt cianidos kioldással, amelyet a fejlettebb országokban ekkor már nem alkalmaztak. A technológia nagy vízigénye miatt a mérgező mosóvizet ülepítés után újra felhasználták. A bánya a román és az ausztrál állam közös tulajdona volt. A Tiszába zúduló nehézfémeket tartalmazó anyag a magyarországi szabvány szerinti határérték 180-szorosát is meghaladta.  

Ekkoriban rengeteg önkéntest vontak be, és a vízügyi hatóságokkal együtt igyekeztek a károk mérséklésére, az érintett települések ivóvíz-ellátásának biztosítására, valamint az élővilág megóvására. Ennek köszönhető, hogy a Tisza-tó nagy része érintetlen maradt. A vízi élővilág nagy részét viszont nem tudták megmenteni már, ezeket minél hamarabb el kellett távolítani, hogy a mérgezés ne terjedjen tovább a táplálékláncban. A becslések szerint körülbelül 1241 tonna hal pusztult el, viszont a makroszkopikus élővilág – például a vízicsigák, a folyami-szitakötők lárvái és a védett tiszavirág – túlélte a szennyezést. A katasztrófa után, a biológusok által becsült halállomány és a teljes élővilág újratelepítési éveinek száma (10-20 év), a vártnál sokkal gyorsabban regenerálódott. Ez a szám 3-4 évre csökkent, bár ennek ellenére is a halászati vállalkozások súlyos károkat szenvedtek. 

Magyarországon a kártérítés összegét, amely tartalmazta az élővilágot ért károkat is, 29.3 milliárd forintra értékelték. A cianidszennyezés által okozott veszteségeket a bánya „előre nem látható körülmények” -et tette felelőssé. Míg a bányavállalat a szokatlan nagy havazást okolta, az Esmeralda Exploration elnöke túlzásként fogta fel a folyókban történteket. Mivel senki sem akarta igazán vállalni a jelentős károkat okozó problémát, 2001-ben a magyar állam kártérítési pert indított a vállalat ellen. Időközben kiderült, hogy az Aurul jogutódja, a Transgold is felelősséggel tartozik, de miután lezárult a vállalat csődeljárása, a következő hiányzó jogerős bírósági eljárásokba a magyar állam már nem tudott beszállni. Így történt, hogy végül a cég törlésével és alperes hiányában az eljárást megszüntették.