1998 óta minden év május első keddjén, így idén május hatodikán tartjuk az asztma világnapját. A kezdeményezést a GINA, vagyis a Global Initiative for Asthma nemzetközi szervezet vezette elő az Egészségügyi Világszervezet, vagyis a WHO támogatásával. A világnap apropóján lássunk néhány alapvető információt és fontos tudnivalót a betegségről, amellyel napjainkban hazánkban több mint félmillió ember él együtt!
A betegségről
Az asztma egy olyan gyógyíthatatlan, krónikus betegség, amelynek rengetegféle súlyossági foka van, gyógyszerekkel és megfelelő életmóddal azonban az esetek döntő többségében jól kezelhető a szinte teljesen tünetmentes állapotig, így a betegek teljes életet élhetnek. A problémát az okozza, hogy a légutak falában gyulladás következik be és áll fenn, így mindenre reagálnak, amivel érintkeznek. Ez a védekező mechanizmus beszűküléssel jár, amely nehézlégzéshez, köhögéshez, gyakorta fulladáshoz vezet. Beszélhetünk allergiás asztmáról, amelyet különböző allergén anyagok okoznak, illetve nem allergiás asztmáról, amikor irritáló anyagok belégzésekor vagy fizikai megterhelés esetén jelentkeznek a tünetek. Érdekes tény, hogy az asztmások több mint fele él együtt valamilyen légúti allergiával is, még akkor is, ha az asztmája alapvetően nem allergiás természetű. A betegség egyaránt kialakulhat gyermek-, és felnőttkorban is, és a genetikai okoktól elkezdve a különféle életmódbeli tényezők káros hatásain át a környezeti tényezőkig rengeteg minden kiválthatja.
Mit tegyünk, ha egy szerettünk asztmás?
A legjobb válasz általában az, hogy semmit. Mivel a legtöbb asztmás beteg gyermekkora óta tisztában van az állapotával, ezért pontosan tudja, hogy mit kell tennie azért, hogy jól legyen, illetve hogy hol vannak a határai. Nem szükséges részvétünket kifejezni, sajnálkozni, hiszen az esetek nagy többségében ez a kór teljes mértékben megfér a hétköznapi élettel. A hétköznapokban a legtöbb, amit tehetünk, az az, hogy ha nagyobb fizikai megterhelésben veszünk részt együtt (például hosszabb vagy gyorsabb séta, nagyobb teher cipelése), akkor alkalmazkodunk az ő tempójához, amely várhatóan lassabb lesz, mint a miénk, illetve legyünk türelmesek, ha időnként pihenőket kell beiktatnunk.
Arra azonban érdemes felkészülni, hogy ha életvitel-szerűen együtt élünk valakivel, aki asztmás, akkor beüthet a baj. A legjobban kezelt és megfelelően gyógyszerezett betegeknél is előfordulhatnak olyan esetek, amikor szinte a semmiből csap át fulladássá az állapot, akár egy betegség, akár egy nagyobb megerőltetés vagy érzelmi kilengés miatt. Bár ez ijesztő lehet, de a legtöbb asztmás tudja, hogyan kell cselekednie. Ha esetleg mégsem, vagy ő maga is pánikba esne, az első és legfontosabb lépés, hogy nyugtassuk meg. Ezután ha kéznél van az úgynevezett rohamoldója (általában inhalátor formában), akkor segítsünk neki, hogy a gyógyszerhez jusson. Ha épp nem áll rendelkezésünkre, akkor próbáljuk meg nyugodt testhelyzetben megvárni a roham végét, illetve ha módunkban áll, akkor hidegpárával, hideg levegővel segíteni őt. Amennyiben ezek egyike sem használ, vagy állapotromlás következik be, azonnal értesítsünk a mentőszolgálatot.
Évente nagyjából húszezer új asztmás diagnózis születik, ezzel tehát hazánk egyik leggyorsabban növekvő, terjedő kórképe. A legtöbb esetben nem jár együtt az életminőség (jelentős) romlásával, ennek azonban feltétele, hogy a beteg tisztában legyen mind a betegségével, mind önmagával. Kívülállóként a legtöbb, amit tehetünk, hogy empatikusan, de nem szánakozva fordulunk azon ismerőseink, szeretteink felé, akik érintettek a betegségben.
