Ebben az interjúban kitekintünk a reflektorfényben álló írói csapatunkból, és magazinunk fotósa, Magosi Máté mutatkozik be olvasóinknak. Máté negyedéves osztatlan szakos építészmérnök hallgató a Műszaki és Informatikai Karon, szabadidejében pedig a fotózásnak él. Magazinunkban nemcsak az interjúalanyokat, de a természet és a mindennapi élet apró szépségeit is megörökíti, munkásságát pedig a fotógalériáin keresztül követhetjük végig.
Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést. Honnan ered a fotózással való kapcsolatod? Mióta fotózol?
A középiskolai éveim kezdete óta foglalkozom fotózással, kiskoromban nagyon érdekelt mindenféle képzőművészeti ág, már akkor is szerettem az alkotói folyamatokat. Innen ered az építészet iránti érdeklődésem, ami mára már lassna a szakmámmá vát, illetve emellett foglalkozom különféle grafikák készítésével is, és természetesen fotózással.
Tizedik osztályban egy tudományos ösztöndíjnak köszönhetően megvehettem az első kamerám, ami azóta is jó szolgálatot tesz.
Hol és mikor találtál rá az 1367 Magazinra, és miért jelentkeztél?
Először még nem az 1367 Magazinhoz jelentkeztem, hanem az egyik elődjéhez, az előző egyetemi laphoz. Annyira megtetszett annak a lapnak a munkássága, hogy rögtön jelentkeztem szeptemberben, gólyaként – majd amikor ez a lap megszűnt, akkor jött létre az 1367 Magazin, és akkor átjelentkeztem ide.
Milyen pillanatokról készítesz a legszívesebben képeket? Mi az, ami inspirál?
Ezt két szempontból közelíteném meg: az első, amikor szabadjára engedhetem a fantáziámat, és galériás vagy illusztrációs képeket készíthetek, ilyenkor kicsit szabad kezet kapok. A másik pedig az interjúfotók. Van, hogy én szervezem le az interjút az alanyokkal, ha én is be szeretnék mutatni egy fontos szervezetet vagy alapítványt, ebben az írók is segítenek nekem. Ennek a folyamatát is nagyon szeretem, hogy megismerhetek embereket, társaságokat, alapítványokat, bővíthetem az ismeretségi körömet.
Mit adott neked a magazin, amióta tagja vagy? Miben változtatta meg a mindennapjaidat?
Nagyon sok új embert ismertem meg, ez az egyik fő szempont. Kimozdított a komfortzónámból, hiszen van, amikor eseményeken kell fotózni, az interjúknál új emberekkel kell találkozni. Sokkal szakmaibbá tett olyan szempontból, hogy most már nem szorongok azon, hogyha egy interjút le kell beszélni, vagy valamilyen hivatalos levelet kell írnom, ezekben a témákban sokkal komfortosabban mozgok.
Hogyan fér össze a munkád a magazinnál a mindennapi teendőiddel, tanulmányaiddal? Hogyan tudod összeegyeztetni a kettőt?
Az elején még, bevallom, nehezen ment, utána egyre könnyebben, ahogy megszokja az ember, már egyáltalán nem okoz problémát. A kollégák is nagyon segítőkészek, mindig tudunk olyan időpontot találni, amikor mindkettőnknek jó. Amikor például vizsga- vagy zh-időszak van, vagy nagyon sok a beadandó, akkor a vezetőség is engedékenyebb, nem gond, ha csúszunk egy cikkel, vagy esetleg nincsen időnk fotózni vagy cikket írni.
Mi a kedvenc dolgod a magazinban?
Nagyon szeretem, hogy lehetőségeket biztosít arra, hogy ha bármilyen ötletem van, azt meg tudom valósítani; ha be szeretnék mutatni egy számomra fontos társaságot, alapítványt, akkor azt is megtehetem, bemutathatom a munkájukat. A közösség is nagyon jó, illetve munkatapasztalatot ad az egyetemen túlra is.
Ugye te hoztad be a galériát mint műfajt a magazinba. Hogyan jött ennek az ötlete?
Más újságoknál vagy lapoknál láttam azt, hogy bizonyos eseményekről készítenek galériafotókat – ha megrendezésre kerül egy esemény, azoknak a fotóit mellékletben, galériaként megtalálhatják az olvasók. Így jutott eszembe, hogy milyen érdekes lenne, hogyha én is készítenék hasonlókat. Az eredeti ötlet az volt, hogy mivel írásban talán nehezebben fejezem ki magam, így csinálok egy fotós cikket, és ehhez a legjobb eszközök a képek. Így azt gondoltam, hogy kevés szöveggel, illetve sok képpel létrehozok valami újat. Ezekben a cikkekben főként az építészhallgatók izgalmasabb napjait, eseményeit, illetve Pécs vagy más városok természeti szépségeit, vagy csupán egy időszak hangulatát szeretem bemutatni.
Szerinted milyen a jó fotós?
Ez egy nagyon jó kérdés, szerintem minden jó fotós vagy alkotó rendelkezik egy sajátos stílussal, amiről fel lehet ismerni a képei alapján. A publicisztikai fotóknál vagy eseményfotóknál fontos a jó emberismeret, néha tudni kell uralni a helyzetet máskor pedig tudni kell háttérben maradni, és nem megzavarni egy adott eseményt. Végső soron pedig az utómunka mindennél fontosabb – nem elég egy jó kamerát megvenni, az utómunka részét is meg kell tanulni.
Máté munkáiból alább is szemezgethettek, illetve Instagramon is megtalálhatjátok az alkotásait. Ha úgy érzitek, életetek minden apró történését lencsevégre kapnátok, és ezt szívesen megosztanátok egy egyetemi magazin olvasóival, akkor kattintsatok a cikkben beágyazott grafikára, és jelentkezzetek fotósnak az 1367 Magazinhoz!
