Sokan tudjuk, hogy vészhelyzet esetén a 112-es segélyhívót kell tárcsázni. De azt már jóval kevesebben, hogy mi történik ezután – pontosabban: minek kellene történnie. A mentőszolgálat munkatársai minden nap az életünkért dolgoznak, de van olyan időszak, amikor még nem tehetnek semmit. Ez a percekben mérhető, mégis létfontosságú időintervallum sokszor dönt életről és halálról. Mentők napja alkalmából összeszedtük, mit tehet egy laikus, míg megérkezik a segítség.
Az első és legfontosabb lépés: maradjunk vonalban a segélyhívóval, és pontosan kövessük a diszpécser utasításait! Ők tudják, mit kell kérdezniük, mi az, amit már a helyszínen is el lehet kezdeni. Soha ne tegyük le a telefont addig, amíg ők nem mondják! Ez különösen fontos, mert adott esetben már a hívás közben elindul a riasztás, de minden egyes másodperc számít.
Ha a bajbajutott eszméletlen állapotban van, de még lélegzik, a legjobb, amit tehetünk, hogy stabil oldalfekvésbe helyezzük. Ez az egyszerű testhelyzet megakadályozza, hogy a nyelv hátracsússzon, vagy a hányadék a légutakba kerüljön. Fontos, hogy finoman, de határozottan cselekedjünk: hajlítsuk be az egyik lábat, a másik oldali kart helyezzük a fej alá, és fordítsuk oldalra a sérültet! A fejét enyhén hátra kell hajtani.
Amennyiben viszont nem lélegzik, akkor nincs idő tétovázni – el kell kezdeni az újraélesztést. A mellkasi nyomásokkal – akár befúvás nélkül is – fenntartható a minimális keringés, amíg a mentők megérkeznek. A szabály egyszerű: 30 erőteljes nyomás a mellkas közepén, kb. 5-6 cm mélyen, percenként 100–120 ritmusban. Ha van a közelben automata defibrillátor (AED), bátran használjuk – a készülék hangosan, lépésről lépésre irányítja a használót.
Erős vérzés esetén az első és legfontosabb a nyomásgyakorlás. Tegyünk steril vagy tiszta anyagot a sebre, és nyomjuk rá határozottan! Ha a kötés átvérzik, ne vegyük le, hanem rétegezzük: tegyünk rá újabb anyagot. A cél, hogy csökkentsük a vérveszteséget.
Speciális eseteknél – áramütés, égés, fulladás – különös óvatosságra van szükség. Áramütésnél csak akkor nyúljunk a sérülthöz, ha a forrás már biztonságos, azaz áramtalanított. Égésnél ne használjunk krémet vagy kenőcsöt, csak hűtsük hosszasan folyó hideg vízzel. Fulladás esetén, ha a sérült nem tud köhögni vagy lélegezni, alkalmazzunk háti ütéseket és hasi lökéseket, amennyiben ismerjük a technikát.
A legfontosabb tanács mégis talán az, hogy merjünk cselekedni! Nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy segítsünk. A legnagyobb hiba az, ha valaki inkább nem tesz semmit, nehogy elrontson valamit – holott az ismeretlen sérültek gyakran életben maradnak azért, mert valaki csak mellette volt, nyomta a mellkasát, tartotta a fejét, vagy épp csak higgadtan irányította a forgalmat a helyszínen.
Érdemes akár évente frissíteni a tudásunkat. A Magyar Vöröskereszt és más civil szervezetek rendszeresen tartanak ingyenes elsősegélynyújtó képzéseket, amelyek egy-két óra alatt is rendkívül hasznos ismereteket nyújtanak. Ezekre akár barátainkkal, osztálytársainkkal vagy kollégáinkkal is elmehetünk – nemcsak tanulságos, de közösségformáló élmény is lehet.
A mentők minden nap ott vannak értünk. Ma – a mentők napján – tegyünk mi is valamit értük: tanuljunk meg segíteni!
