Az Erasmus-program számos hallgatót csábított már külföldre, akik rendre pozitív élményekkel tértek haza. Most elhoztuk nektek két csodás ember véleményét a külföldi tanulásról, hátha kedvet kaptok hozzá, és ti is éltek ezzel a lehetőséggel.
Sziasztok! Köszönöm, hogy tudtatok időt szakítani ránk. Kezdjük először is egy rövid bemutatkozással!
Laskovics Vivien: Laskovics Vivien vagyok, harmadéves a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán, illetve mellettem ül Batki Levente, aki amellett, hogy az évfolyamtársam, a való életben egy párt alkotunk.
Honnan jött az ötlet, hogy kimenjetek külföldre? Mi motivált benneteket a pályázat benyújtásában?
Vivien: Nekem mindig is az egyetemi terveim között szerepelt, hogy világot lássak, utazgassak, és megtapasztaljam, hogy miként működik más országokban egy egyetem. Úgyhogy számomra ez adta a legnagyobb motivációt a jelentkezéshez.
Ha már az utazást említetted, kérlek, meséljétek el, hogy pontosan hova is mentetek. Milyen volt a fogadtatás, maga a város, illetve ajánlanátok-e úticélként másoknak is ezt az egyetemet?
Batki Levente: Hollandiába mentünk, Arnhembe, ami egy egyetemváros. Itt egész pontosan a HAN University of Applied Sciences intézménybe jártunk szűk fél éven keresztül. Az első pár napban szerveztek egy orientációs napot, ahol olyan holland különlegességeket kóstoltunk, mint például a banános kenyér, karamellás tallér, illetve kint nagy hagyománya van a sült krumplinak és a krokettnek. Összességében a fogadtatás jó volt szerintem, viszonylag gyorsan összeismerkedtünk a többiekkel. Maga az egyetem gyönyörű volt. Rengeteg programot szerveztek nekünk, úgyhogy bátran ajánlanám bárkinek.
Személy szerint én nem is tudtam, hogy Hollandiában ekkora kultusza van a sült krumplinak. Számotokra mi volt a legfurább szokás, amellyel kint találkoztatok? Nehéz volt a holland mindennapokba beilleszkedni?
Levente: Hollandiában nagyon-nagyon sokat esik az eső. Az első kultúrsokk az volt, amikor megérkeztünk, és rögtön elővettük az esernyőt. Ennek ellenére azt tapasztaltuk, hogy senki sem használ rajtunk kívül esernyőt, és hát elég hamar szembesültünk az igazsággal, miszerint olyan erővel fúj a szél, hogy körülbelül két percig tart az esernyő. Emellett tudjuk, hogy a hollandok nagyon szeretnek biciklizni, és ezt az eső ellenére is előszeretettel végzik. Ugyanúgy járnak munkába, iskolába, úgyhogy elsőre nehéz volt felfogni, hogy ezt nekünk is így kell innentől kezdve, de könnyen ment a beilleszkedés.
Talán a legtöbbünket az érdekli, hogy mennyire volt nehéz összeegyeztetni a kinti, illetve az itthoni egyetemet. Kellett félévet csúsztatnotok?
Levente: Az előkészületekben okozta talán a legnagyobb nehézséget, azon belül is az maga, hogy pontosan melyik egyetemre menjünk, ott milyen tárgyak indulnak, nekünk milyen tárgyaink vannak vissza a szakdolgozatig. Szerencsére nem kellett félévet csúsztatnunk, mert meg tudtuk oldani, hogy minden tárgyunkat – amit kint végeztünk el – itthon elfogadják. Amit pedig nem, azt Erasmus-kreditként elfogadták, így pedig már itthon ki tudtunk váltani ebben a rendszerben néhány tárgyat.
Még a beszélgetés elején említettétek, hogy egy párt alkottok. Könnyebb volt a helyzetetek úgy, hogy párban mentetek ki?
Vivien: Igen, úgy gondolom, hogy sokkal könnyebb volt. A félév alatt számos nehézségbe ütköztünk. Ugyebár idegen országban, idegen nyelven működött minden, emellett a tanulásban is egymás támaszai voltunk, és kisegítettük egymást a gödörből lelkileg is. Az már eleve, hogy fél évig egymással tudtunk magyarul beszélni, nagyon sokat segített.
Mivel bíztatnátok hallgatótársainkat arra, hogy kimenjenek ők is külföldre?
Levente: Nagyon sok élményt átéltünk. Rengeteg felé el tudtunk menni, úgyhogy mondhatom, hogy világot láttunk. Hollandiában sok várost megnéztünk. Mindenkit arra bíztatnék, hogy amíg fiatal, esetleg egyetemista és van lehetősége, akkor próbálja ki magát, hogy miként teljesít külföldön ilyen helyzetekben. Amíg van ez a lehetősége, addig mindenki próbálja ezt ki. Tud tanulni nyelvet, új környezetben élhet, megismerhet új embereket, barátokat szerezhet.
Az utolsó kérdésem inkább egy kérés lenne. Emeljetek ki egy dolgot, amit hazahoztatok magatokkal!
Vivien: Nekem, mint már említettem, az első számú prioritásom az, hogy utazzak és világot lássak. Úgy gondolom, hogy ez teljes mértékben teljesült ebben a szűk fél évben, mert Hollandián kívül Európát Franciaországtól kezdve Spanyolországig körbejártuk, úgyhogy a fő célom teljesült. Emellett persze a rengeteg barátot és kultúrát ismertünk meg, a személyiségünk is fejlődésen ment keresztül, hiszen könnyebben tudjuk már kezelni a problémákat, és sokkal önállóbbak lettünk. Összességében tehát nagyon sokat adott ez a fél év.
Azt hiszem, végeztünk is. Nagyon sok érdekes dolgot tudtunk meg tőletek. Köszönjük, hogy beavattatok minket a részletekbe. Az olvasókat pedig arra biztatjuk, hogy merjenek lépni és élni ezekkel a lehetőségekkel, hiszen ezáltal egy új világot ismerhetnek meg.
