Úgy hisszük, nem mondunk újdonságot, amikor azt állítjuk, hogy nem kell sok időt Pécsen tölteni ahhoz, hogy az ember beleszeressen ebbe a városba. És aki már kiismeri magát a környéken és betéve tudja az utcaneveket és tereket, biztosan különösen élvezetesnek találná, ha egy regény olvasása közben ezekre a jól ismert helyekre repítené el a történet. Így van ez Kapinya Viktória Panel Boogie című könyvével is.
Kapinya Viktória pécsi születésű írónő, és tanulmányait is a Pécsi Tudományegyetemen végezte. Nem meglepő tehát, hogy írásaiban ilyen remekül ragadja meg a város esszenciáját. Elmondása szerint szórakoztató regényeivel az a célja, hogy sokakat elgondolkodtasson, segítsen, és persze megnevettettessen. Első regénye 2023-ban jelent meg Szívkikötők címmel, amellyel az idősebb korosztályról szóló romantikus irodalom létjogosultságát igyekezett megalapozni. Az egy évvel később megjelent Panel Boogie pedig a még idősebb, nyugdíjas korosztály mindennapjait veszi alapul. Kissé talán nehéz elképzelni, hogy lehet egy pécsi panelház szépkorú lakóinak élete szórakoztató olvasmány, ám ha belekezdünk a könyvbe, az írónő rögtön megcáfolja ezen feltételezésünket.
A pécsi Szaggató közben járunk egy tízemeletes panelházban, és az első karakter, akivel találkozunk egy nyugdíjas hölgy, Irén, aki éppen az ablakon kikukucskálva gyűjti be az információt az utcáról, és adja is tovább azzal a lendülettel a többi emelet szintén szépkorú, ám annál kíváncsibb lakójának. A hír pedig a következő: a panelház közös képviselője hirtelen meghal, és vele több millió forint tűnik el a társasház számlájáról. A regényben végigkövethetjük az idősek igencsak szórakoztató nyomozását, amely folyamán olyan váratlan események történnek, hogy olvasóként csak pörgetjük az oldalakat egymás után, hogy kiderítsük, mi lett a Gizi által lenyelt nagyértékű medállal, és később hogy úszta meg az önkormányzatos autóban bujkálást. Nyomon követhetjük egy, a szobanövényeket túlságosan is kedvelő öregúrnak a lakásában lezajló kannabisz utáni kutatást, és nem mellesleg több szerelmi szálat is – az egyiket két idősebb lakó, a másikat pedig az eltűnt pénz után kutató rendőr és a panelház egyik fiatalabb lakója, egy negyvenéves, háromgyerekes anyuka között.
A csapat már így is nagyon vegyes, ám emellé még csatlakoznak a fiatalok is. A korábban említett Irénhez ugyanis beköltözik unokája, Szabina, akit kitettek otthonról, amikor bevallotta, hogy barátnője van. Az elfogadásnak ezt a formáját gyönyörűen demonstrálja az írónő, hiszen a lány hetven feletti nagymamája teljes mértékben támogatja őt.
És a címadó panelboogie-ról se feledkezzünk meg. A lakók ugyanis azzal az ötlettel rukkolnak elő, hogy az eltűnt pénzt táncos esték megszervezésével fogják visszakeresni, így született meg a panelboogie ötlete. Mikor ezekről az estékről olvasunk, szinte teljesen oda tudjuk képzelni magunkat a panelház tetőteraszán lévő tánctérre, látjuk magunk mellett a részegesen táncolgató lakókat, akiket már névről ismerünk, és mindegyik lakásában otthonosan mozognánk. Halljuk a fülünkben csengeni az írónő által gondosan kiválogatott retró slágereket, és alig várjuk, hogy mikor keletkezik valamiféle bonyodalom, hiszen az sosem marad el.
A könyv végére már úgy érezzük mindenen túl vagyunk: szomorú haláleseten, elköltöző és a közösséget hátrahagyó lakón, Szabina megbékélt szülein, számos panelboogie-n, a panel földszintjén tartott és a nyugdíjasok által rendszerint végigpletykált jó pár szeniorjógán, és még egy autós üldözésen is, ahol a pilótánk a jogosítvánnyal nem rendelkező és vezetni sem tudó Irén. Ám arra, hogy hogyan kerül végül elő az elveszettnek hitt több millió forint, sohasem jönnénk rá magunktól.
Ha bárki is szkeptikusan állna egy olyan történethez, amely nyugdíjas, panellakó emberekről szól, azt minden bizonnyal hatalmas pozitív csalódás fogja érni, ha ezt a regényt elolvassa, hiszen egy hihetetlenül szórakoztató, izgalmas, sokszor rejtélyes, és nem utolsósorban végtelenül humoros történetről van szó, ahol a szereplők és sorsaik gyorsan a szívünkhöz nőnek. Közben pedig gondolatban velük együtt sétálgathatunk a Király utcán, ülhetünk be a Pécsi Nemzeti Színházba egy előadásra, látogathatunk el a Vásárcsarnok piacára és andaloghatunk a Széchenyi téren.
Kiemelt kép forrása: linktr.ee/vickykapinya
