2002-ben a Boston Globe magazinban megjelent egy tényfeltáró cikk, amely világszerte hatalmas botrányt keltett, és milliók véleményét változtatta meg a bostoni katolikus egyházról. A 2015-ös életrajzi drámafilm a cikk keletkezésének körülményeit, és a hozzá kapcsolódó titkokat és igazságokat tárja fel a nézők számára.
A bostoni cikk megjelenése óta számos történet került elő olyan személyekről, akikre igaz az újság által feltárt valóság. A leleplezés egy igazi lavinát indított el, amelynek kezdeményezője a Boston Globe akkori főszerkesztője, Martin Baron volt. A filmben kiderül, hogy több, kevésbé felkapott esetet is jelentettek már be korábban, de azok mind feledésbe merültek. Az újságírók egy komolyabb nyomozást követően érzelmileg egyre közelebb kerülnek az áldozatokhoz – akik mind elszenvedték a szexuális zaklatás valamilyen formáját –, és megkérdőjelezik a városban élő politikai, egyházi kapcsolatokat.
Ez komoly konfliktushoz vezeti őket, de a film során megmutatkozik az igazságért való harc ereje. Az írók nem csak a karrierjüket, de az újság hírnevét is kockára téve vetik bele magukat az ismeretlenbe, és még számukra is sokkoló tényekre bukkanva írják be magukat a történelembe. Martin Baron volt az első, aki komolyan elővette ezt az ügyet. Ebben a cikkben bemutatjuk az újságírót hajtó motivációkat és a botrány mögöttes pszichológiai okait, ezzel kedvet adva a film megtekintéséhez is.
Martin Baron zsidó családból származik, így nem feltételezhetjük, hogy bármilyen személyes, érzelmi kapcsolata lett volna a katolikus egyházzal. Tudjuk, hogy korábban is dolgozott olyan ügyeken, ahol politikai és intézményi visszaéléseket tárt fel. Ezek alapján elmondhatjuk, hogy egyik fő motivációja leginkább az igazság feltárása és az oknyomozó újságírásba vetett bizalom volt. Bár a „Spotlight”, a Boston Globe oknyomozó csapata eleinte szkeptikus volt a nyomozást illetően, csakhogy Baron határozottsága és kitartása meghozta a gyümölcsét. Emellett tisztában volt azzal, hogy a bostoni katolikus egyháznak mekkora befolyása volt az akkori politikára.
Akkoriban az egyik népszerű egyházi személynek, Bernard Law érseknek közvetlen kapcsolatai is voltak politikai vezetőkkel. Később szexuális zaklatással vádolták – hogy eltussolja ezeket az ügyeket, 2002 decemberében lemondott. Ennek ellenére 2004-ben II. János Pál pápa a római Santa Maria Maggiore-bazilika élére helyezte. Baron az esetleges következmények ellenére is igyekezett feltárni az egyház valódi énjét. Neki, és kiváló csapatának köszönhetően világszerte több száz egyházi személy zaklatással kapcsolatos ügyeit sikerült felszámolni. Az egyik legismertebb, akivel a filmben is találkozhatunk, John Geoghan katolikus pap volt.
A „Spotlight” csapatának első, 2002. januári cikkének bevezetője szerint:
„Az 1990-es évek közepe óta több mint 130 ember állt elő olyan borzalmas gyerekkori történetekkel, amelyekben John J. Geoghan egykori pap állítólag simogatta vagy megerőszakolta őket a három évtizeden át tartó, fél tucatnyi bostoni plébániát megjáró tombolása alatt. Az áldozatai szinte mindig általános iskolás vagy idősebb óvodás fiúk voltak. Az egyikük csupán 4 éves volt.”
A fent említett kisfiú és még sok más sorstársának ügyét évtizedeken keresztül nem tárták fel. Ennek egyik oka az áldozatok megvesztegetése, amely általában lelki vagy anyagi formában történt. A másik ok pedig a jogi korrupció volt. Az első, a Boston Globe-ban megjelent történeteket követően Law bíboros heteken belül engedélyezte a kiskorúak szexuális zaklatásával vádolt összes korábbi és jelenlegi pap nevének átadását.
Martin Baron egyik fő célja nem a katolikus papok lebuktatása, hanem az egyházi rendszer leleplezése volt. Az ezzel kapcsolatos lelki krízist kitűnően szemlélteti a film: bemutatja az ember küzdelmét önmagával, és a harcot egy nemesebb okért. Ezek az apró darabkák segítették eljuttatni a csapatot a végső céljukhoz. Központi szerepet kap egy pszichoterapeuta, Richard Sipe is, aki a katolikus papok szexuális visszaéléseinek pszichológiai hátterével foglalkozik. Sipe bencés szerzetes és pap volt 18 évig, majd feleségül vett egy korábbi apácát, ezáltal felmentést kapott hivatása alól. A kiskorúak zaklatását érintő nyomozásban Sipe kutatásai rengeteget segítettek a „Spotlight” csapat tagjainak.
Michael Rezendes a Boston Globe egyik cikkében1 így fogalmazott:
„A The Secret World című könyvében Sipe úgy becsülte, hogy jelenleg a papok mindössze 50%-a él cölibátusban, és közülük sokuknak volt már korábban szexuális élménye. Továbbá a papok 6%-a kiskorúakkal, 30%-uk nőkkel, 10%-uk pedig férfiakkal létesített szexuális kapcsolatot.”
Bostonban egyebek között a bostoni érsekség adatai alapján 250 egyházi személyt vádoltak meg gyermekek és fiatalok szexuális zaklatásával, más szóval az 1950 óta szolgálók több mint 10%-át. Ezekből az adatokból számos konklúziót tudtak levonni a pszichológusok: az egyik fő tényező a cölibátus vállalása. A nagy felelőséggel és igen nagy önmegtartóztatással járó fogadalom sokak számára kihívást jelenthet.
„Ha egy ösztöntörekvést elfojtunk, vagyis kizárunk a tudatunkból, mintha nem is lenne, akkor szorongássá alakul” – írta Csóka Judit, klinikai szakpszichológus a Felszabtér egyik cikkében. A cölibátus frusztrációban és agresszív visszaélésben nyilvánulhat meg. A fiatalkorúak ellen elkövetett zaklatás egyféle perverziót elégít ki az ilyen személyeknél. Mindezek mellett jellemző az empátia abszolút hiánya, felszínesség és a felelősségtudat nélküli életmód: felnőtt létükre egy kisgyermek él bennük.
A film rengeteg nehéz, és a mai napig vékony jégen táncoló kérdést feszeget. Magyarországon a botrányt követően nem nagyon kerültek elő hasonló adatok a környező országokhoz képest. „Ez az egész egy mesterségesen, nem tudom, kik által irányítottan, a média által felerősített probléma, támadás az egyház ellen” – Veres András, a Vatikánban helyet kapó Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke fogalmazott így a 444.hu cikke szerint.
Ennek ellenére később hazánkban is nagy változások történtek. Az egyik legismertebb ilyen hazai eset Pető Attila története, aki először panaszolta be az őt molesztáló Balázs atyát. A jelentést követően több áldozat is jelentkezett, ennek következtében pedig az atyát elbocsátották a papi rendből. Az ellen, hogy hasonló esetek történhessenek, a katolikus egyház egy belső szabályzatot is létrehozott, de még így is korlátozott a nyilvánosságra hozott esetek száma.
