Megoldás a futócipőben
Amikor úgy érezzük, a hétköznapok terhei mázsás súlyokként nehezednek a vállunkra, sejtelmünk sincs arról, hogy a megoldás mégis ott van a kezünkben – pontosabban a futócipőnkben! Előttünk a távoli táj, a hátunk mögött hagyott megtett út pedig mintha szimbolikus jelentéssel bírna. Az idő ilyenkor szinte megszűnik, a lépteink ritmusa gördíti tovább a gondolatainkat, amik futás során nem ellenségként, hanem sokkal inkább támogató útitársként kísérnek minket végig az úton!
Sokszor bele sem gondolunk, hogy a különféle mozgásformák nem csupán a testet erősítik, a mentális állapotunkra is jótékony hatást gyakorolnak!
Hofer Dávid a második évét kezdte el gyógytornász szakirányon. 5 évvel ezelőtt egy műtét után fél évig gyógytornára volt szüksége. Itt találkozott először a szakmával. Az őt körülvevő atmoszféra, valamint a hivatás szépsége a hatalmába kerítette. Ekkor döntötte el, hogy a segítő szakmában szeretne elhelyezkedni. Annak érdekében, hogy többet megtudjanak a kedves olvasók interjúalanyomról azt a kérdést tettem fel, hogy szabadidejében mit csinál szívesen. Fotókat készít a természetben, finom ételeket főz, figyelemmel kíséri a kedvenc foci- és kosárlabda csapata mérkőzéseit, de gyakran egy könyv sorainak olvasása közben találja meg a nyugalmat. Viszont van valami, ami állandósult az életében, ez pedig a sport!
Az interjú elején visszatekintve a múltjára, azt mondta, hogy 3 éves kora óta sportol aktívan. Több mozgásformában is kipróbálta magát, köztük a fociban, kosarazásban, úszásban, kézilabdázásban, valamint rövid ideig a lovaglás világában is. „A foci és a kosár volt az a két sport, melyeket a leghuzamosabb ideig folytattam” - tette hozzá. A focit 6 évig űzte, a kosárlabda mellett 7 éven keresztül kitartott. Azonban ahogyan közeledett az érettségi időszak, ezzel együtt érthető módon a figyelme még inkább a tanulmányaira összpontosult. A kosárlabdaedzések helyszíne és otthona közötti távolságra való tekintettel végül háttérbe szorultak az edzések. A fordulatra, amely a jelenlegi sportjához vezette őt, nem kellett sokat várnia! Szavait idézve ugyanis ,,Mozgás nélkül megőrültem volna, ezért még 2024 nyarán rendszeresen futni kezdtem!”
Észre sem vette, de a futás, valamint a rengeteg megtett kilométer beintegrálódtak a hétköznapjaiba. A tudat, hogy mennyi kitartást adott neki ez a sport, csak akkor öltött testet igazán, amikor a tavalyi év folyamán lefutotta élete első félmaratonját. Elmondása szerint ekkor döbbent rá egy nagyon fontos dologra. Amikor a táv utolsó felében járt, s már csupán lépések választották el őt a céljától, átfutott az agyán egy gondolat: Bevillantak neki azok az emlékek, amikor reggel, este, hidegben, melegben, esőben és akár hóban is edzett azért az egy pillanatért, hogy a megfelelő pillanatban célba érhessen. Amikor végzett a kitűzött távval, boldogságot érzett! „Pár nappal utána jöttem rá, hogy egy futóversenyre való felkészülés alatt a verseny csak egy nagyon kis szeletét képezi a sikernek. Maga az odáig vezető út – a sok edzés, az erőfeszítések, a lemondás, valamint a türelem és a kitartás, melyek hónapokon át mindennapjaim része voltak a félmaratont megelőzően – vezettek el a tényleges siker kapujába.” Úgy érzi, ha nem tett volna ebbe ennyi időt és energiát, sem mentálisan, sem pedig fizikálisan nem lett volna képes a félmaraton teljesítésre.
Arra kérdésemre, hogy mit adott számára a futás, azt válaszolta, hogy magabiztosságát ennek köszönheti, melyet természetesen igyekszik normál keretek között tartani. Abban, hogy kellő önbizalom kell ahhoz, hogy képes legyen véghez vinni egy adott távot, amely sokszor a határait feszegeti, teljesen egyetértek vele! Azonban kihangsúlyozta azt is, hogy tiszteletben tartja a saját határait is! Hiszen az egészségünk megőrzése mindennél fontosabb.
A beszélgetést azzal a kérdéssel folytattuk, hogy mi az, ami erőt ad a rendszeres sportoláshoz. Főként három dolog motiválja őt. Az egyik a rövidtávú céljának elérése, amely októberben fog megvalósulni a 41. Spar maraton keretein belül. Ez lesz élete első maratoni távja. Erre az alkalomra több mint fél éve készül, hatalmas lelkesedéssel várja. Valamint az is közrejátszik, hogy a környezetében lévő embereket motiválhassa a saját példája által. Végezetül egy nagyon személyes részletet osztott meg velem. Az idei év januárjában elhunyt egy olyan személy, akit már óvodás kora óta ismert. Ez a haláleset megrendítette őt. Végül a gyászfeldolgozásban az is segítségére volt, hogy futócipőjére ráírta az elhunyt személy nevét, aki így erőt ad neki a folytatáshoz. „Azt szeretném, hogy onnan fentről ő is lássa, hogy milyen fontos maradt a nővéremnek és nekem!”
Hosszú távú célja, hogy a jövőben is az élete része maradjon ez a sport. „Ha csak heti egyszer, de akkor is elmenjek futni.”
A beszélgetésünk vége felé arra kértem, hogy lássa el jó tanáccsal a téma kapcsán a kiskori énjét. Úgy gondolom, hogy a válasza nemcsak saját maga számára hasznos, hanem más sportolók is gazdagodhatnak a gondolatai által. Felhívta ugyanis a figyelmet a bemelegítés, a nyújtás, a folyamatos folyadék- és tápanyagpótlás fontosságára egyaránt!
Záró gondolatként annyit mondott, hogy minden olyan ember figyelmébe ajánlja a futást, aki kedveli a természetet, szeretné próbára tenni a kitartását, valamint ezzel együtt feszegetni a saját határait!
Jesse Owens gondolata szerint: „A belső vágy, ami a győzelemhez vezet.” Ne csak kiálljatok, fussatok a saját gondolataitokért, céljaitokért!
Sebők Vivien
Képek forrása: Dávid fotótára
Hasonló cikkekért kattints a linkre:
