Végtelen mennyiségű tananyag, halomban álló jegyzetek, kidolgozatlan tételek hosszú sora. Talán mindenkivel előfordult már, hogy addig-addig halogatta a tanulást, míg a vizsga előtti utolsó napokban pánikszerűen eszmélve kezdte bemagolni legalább a legeslegfontosabb adatokat, és végső kétségbeesésében még azt is fontolóra vette, hogy talán lehet egy hangyányi esélye annak, hogy éjjel a párna alá tett könyvből a fejébe mennek a válaszok. Ilyenkor születnek a fogadalmak, hogy legközelebb jobban odafigyelünk a tanulásra, csakhogy az ilyen ígéreteket egyáltalán nem könnyű betartani. „A tanulást is tanulni kell” – hallhatjuk a manapság egyre népszerűbb tanulásmódszertanok gyakran ismételt jeligéjét. A különböző praktikák, melyek a tanulással kapcsolatos kutatások során születtek, egyáltalán nem tűnnek nagy ördöngösségnek, viszont néhány apróbb tipp elsajátításával könnyen megkímélhetjük magunkat a tankönyvek fölötti görnyedéssel telő, reménytelennek tűnő óráktól és a görcsölés okozta stressztől. Sőt, akár még élvezetessé is válhat a tanulást!
1. Keresd a megfelelő helyet!
A tanulás előtti nulladik feladatként fontos, hogy rászánjunk egy kis időt az ideális helyszín kiválasztására, ahol akár órákon keresztül kényelmesen és nyugodtan foglalkozhatunk a tanulással. Mindenkinek mást jelent a tökéletes tanulós hely, van, aki teljes csendben és rendezett asztalnál képes igazán koncentrálni, mások egy szabadtéri padon vagy halomnyi jegyzettel körülvéve a kanapén tudnak leginkább összpontosítani feladataikra. Egy-két jótanácsot azonban mindenképp érdemes betartanunk annak érdekében, hogy semmi se zökkentsen ki minket, ha egyszer végre igazán el tudunk mélyedni egy témában.
Fontos például, hogy a választott tanulós kuckónkban legyen elegendő fény és friss levegő, és ne zavarjanak minket a környező zajok sem.
Ha zenét hallgatunk érdemes az ének nélküli zenék lejátszási listáit elindítani a Spotifyon, hogy a dalszövegek se vonják el a figyelmünket. Gondoljuk végig, hogy mire lesz szükségünk, és szedjünk össze minden könyvet, füzetet, hogy ne kelljen folyton felugrálnunk és keresgélnünk, ha pedig tehetjük, akkor a telefonunkat is állítsuk néma vagy repülő üzemmódra.
2. Tervezz!
A tervezés gyakran hosszúnak és felesleges energiakidobásnak tűnhet, főleg olyankor, amikor szorít minket az idő. Azonban sokszorosan megtérül, ha pár percben átgondoljuk, felmérjük és összegyűjtjük a megtanulandó anyagokat. Külön mappába, füzetbe is rendezhetjük ezeket, vagy listát is írhatunk róluk, a lényeg, hogy egészben átlássuk, hogy mi vár ránk.
Ezután könnyebben meg tudjuk tervezni, hogy nagyjából hogyan fogunk majd hozzá a tanuláshoz.
Ha összeírjuk, hogy mikor tudunk majd időt szánni az egyes tananyagokra, akkor ideális esetben kiderül, hogy végül is mégsem egy lehetetlen küldetés, és nem fogunk a néha irracionálisan érzékelt időhiány miatt izgulni. Ellenkező esetben pedig jobb, ha megadjuk magunkat a fizika törvényeinek, és inkább későbbre halasztjuk a vizsgánkat.
3. Hangolódj rá!
Egy újabb tanulási tipp, ami elsőre sokak számára időpazarlásnak tűnhet. Valójában azonban a lelkiállapotunk és az, hogy mennyire tudunk nemcsak testileg, de szellemileg is jelen lenni, legalább annyira fontos feltétele a hatékony tanulásnak, mint a megfelelő eszközök vagy a jól felépített vázlatok. Azonban az, hogy félretegyük az éppen minket foglalkoztató dolgokat, és igazán koncentrálni tudjunk, általában nem megy csettintésre. A hangolódásban néhány egyszerű mozgási feladat is segítségünkre lehet.
A jobb kezünkkel érintsük meg a bal térdünket, körözzünk a karjainkkal ellentétes irányba, vagy rajzoljunk fekvő nyolcasokat egy papírra.
Ezek a rövid, még az általános iskolából ismert mozdulatok ugyanis segítenek összehangolni az agyunk jobb és bal agyféltekéjét. Míg agyunk bal oldala felel a logikus, racionális, analitikus gondolkodásért és a beérkezett információk elemzéséért, addig a jobb a kreatívabb, képzelőerőt igénylő, vizuálisabb gondolkodásért. A bal agyféltekénkkel beszélünk, írunk, olvasunk, számolunk, a jobbal pedig átéljük az érzelmeket, intuícióinkkal meglátjuk az összefüggéseket. A két agyfélteke egyensúlya javítja a memóriát, fokozza a koncentrációs készséget, segít új ötletek, megoldások kitalálásában és még a stresszoldásban is. Ha nem sajnáljuk az időt ezekre a gyakorlatokra, az agyunk garantáltan meghálálja majd a hangolódásra szánt perceket.
4. Találj belső motivációt!
Számos kutató próbált már biológiai vagy pszichológiai vizsgálatok segítségével választ találni arra a kérdésre, hogy vajon hogyan válhat igazán hatékonnyá és építővé a tanulás, amely az egész emberi életet végig kíséri. Tanulásról szóló motivációs cikkekben gyakran tanácsolják, hogy keressünk magunknak olyan cél, ami végig a szemünk előtt lebeg, és ami továbblendít minket, amikor feladnánk. Egy lelkesítő cél kitűzése valóban motiváló lehet, mint ahogyan az is, hogy ha valamivel megjutalmazzuk magunkat egy-egy keményebb próbatétel közben vagy után. Azonban akár maga a tanulás is a motiváció tárgyává válhat!
Egy magyar pszichológus, Csíkszentmihályi Mihály nevéhez kötődik a flow-élmény fogalma, amely a tanulás szempontjából is az egyik legpozitívabb belső motivációs erő.
A flow magyarul áramlást jelent, az ebből származó flow-élmény pedig akkor tapasztalható, amikor az ember annyira feloldódik egy általa végzett tevékenységben, hogy minden más eltörpül emellett, és ez az élmény olyan tökéletessé válik, hogy a tevékenységet bármi áron folytatni akarja, nem egy cél eléréséért vagy jutalomért, hanem pusztán önmagáért. Csíkszentmihályi Mihály azt írja, hogy a flow-élmény közben az emberek olyan mértékben képesek fókuszálni valamire, hogy a tudatuk összeolvad a végzett tevékenységgel. A sok kötelezően letudandó tananyag mellett próbáljunk tehát olyan témával is foglalkozni, amely annyira érdekel minket, hogy képesek vagyunk akár órákra is belefeledkezni az időbe. A pozitív flow-élmény után pedig a szárazabb anyagokon is sokkal gyorsabban át tudjuk majd rágni magunkat!
5. Vágj bele!
Miután mindent elrendeztünk magunk körül, és mind mentálisan, mind lélekben elszántuk magunkat, végül muszáj kinyitnunk az első könyvet, és nekikezdenünk. A tanulásmódszertan egyik hasznos tanácsa, hogy osszuk etapokra az időnket.
Tegyünk magunk mellé stopperórát, és minden 20 perc után tartsunk 5 perc pihenőt, amikor iszunk egy kávét, vagy sétálunk egyet.
Ez azért fontos mert egy felnőtt ember körülbelül 20 percig képes megszakítás nélkül koncentrálni. Bár az első etap után nehéz lehet felállni az íróasztaltól, hiszen ekkor még visz minket a lendület, mégis megéri betartani az időbeosztást, mert így minden alkalommal felfrissülve kezdhetjük újra, és mentálisan is sokkal tovább bírjuk majd. A kihúzófilcek használata, a kulcsszavak kijegyzetelése és a hangos felmondás a legtöbb diáknál mind bevált módszer.
Szintén gyakori az a tanács, hogy minél többször ismételjünk.
Az agyunkba beérkező információk ugyanis először csak a korlátozott terjedelmű rövid távú, vagy más néven munkamemóriánkba kerülnek, ahol az adatokat csupán nagyon rövid ideig, gyakran alig néhány másodpercig tudjuk tárolni. Egyes kutatók szerint az információ csak hétszeri ismétlés után kerül át a hosszú távú memóriába. Azonban érdemes megdolgoznunk érte, hiszen a hosszú távú memóriánk terjedelme folyamatosan növelhető, és az itt elraktározott információt bármikor elő tudjuk hívni, amikor csak szükségünk van rá.
Grafika: Buda Klaudia
