Egy zenekar életében talán nem is az alapítás, hanem az életben tartás a legnagyobb kihívás. Ilyen nehézségekkel küzd a Mutatis Mutandis, melynek frontembere (egyben énekese és gitárosa) Dufla Ferenc, aki Debrecenből jött, és jelenleg szakpszichológusként tevékenykedik Pécsen. A dobos Szőke Zsolt igazi zenekarhalmozó: megfordult már lakodalmast játszó együttesben, de metálbandákban is. Károly Levente villamosmérnök-hallgató a PTE MIK-en és basszusgitáros az együttesben. A banda eddig a Made in Pécs Fesztiválon és más, kisebb rendezvényeken lépett fel. Az interjú során kiderült, hogy az együttes milyen hirtelen és véletlenül alakult meg, ugyanakkor a tagjai és a köztük lévő különleges kapcsolat milyen kitartó módon tartja egyben a bandát.
Mit takar ez a név, hogy Mutatis Mutandis?
Dufla Ferenc: A név egy latin közmondás, amit korábban egy dalszövegben használtam fel, és azt jelenti „a szükséges változtatásokkal” vagy „a megváltoztatandók megváltoztatásával”, ami nagyon jól kifejezi a zenekar hozzáállását a zenéhez és a világhoz.
Hova sorolható műfajilag a zene, amit játszotok?
Dufla Ferenc: A zenekart műfajilag nem lehet besorolni, én legalábbis sosem tettem kísérletet erre. A különböző zenei hátterünk miatt nagyon sok stílust tudunk ötvözni, így amit játszunk, ugyanannyira alternatív rock, mint metál. Sok mindent mondtak már ránk a space rocktól a pszichedeliáig. Én egy szójátékkal megoldva avantgrunge-ként szoktam rá hivatkozni, ha nagyon muszáj.
Hogy ismerkedtetek meg? Hogyan indult a banda?
Dufla Ferenc: A zenekart 2018-ban hoztuk létre. Zsoltival még ’17-ben találkoztunk Nagyatádon egy kávézóban, és megbeszéltük, hogy a közeljövőben megvalósíthatnánk valami közös zenei projektet. Zsolti akkoriban kis túlzással Dél-Somogy összes bandájában megfordult. Leventével kicsit később, 2018 elején futottunk össze egy koncertjükön. A műsor végén a pultnál leszólítottam, és elég modortalan stílusban gratuláltam neki, majd a lényegre térve felvetettem egy közös zenekar ötletét. Egy próba után csatlakozott Zsolti, és azóta működik a dolog.
Károly Levente: Még a zenekar létrejötte előtt találkoztam Zsoltival egy téli motorok fesztiválon, amin egyik este a régi bandámmal zenéltünk. Akkor ismertem meg Zsoltit, aki Nagyatádon volt könyvtáros a gimiben. Váltottunk pár szót, de ő elfelejtett, mert utána nem nagyon találkoztunk. Nekem innen volt meg Zsolti. Aztán 2018 februárjában felléptünk az előző együttesemmel Nagyatádon a Vulkán nevű edzőteremben, ami át lett alakítva diszkónak, és a koncert után elmentem vízért. Felfigyeltem arra, hogy egy fura csávó nagyon néz, miközben játszottunk. Aztán ez a fura csávó odajött hozzám a pulthoz ezzel a kérdéssel: „Nem akarsz egy komoly zenekarban játszani?”
Milyen zenét játszottatok először?
Károly Levente: Ferenc mondta, hogy nézzem meg az előző zenekarát Youtube-on, meg jelöljem be Facebookon, és írjak neki, hogy vállalom-e. Nagyon tetszett, közel álltak hozzám a dalai.
Dufla Ferenc: Az első próbára már saját zenékkel érkeztünk. Nekem volt két budapesti évem, amikor gyakorlatilag nem volt zenekarom, de dalok azért elő-előjöttek. Ezekkel kezdtünk el foglalkozni, nézegetni őket, valamint eljátszottunk egy-két Nirvana-számot, egy The White Stripes-dalt, ha jól emlékszem, valamint egy egészen furcsán értelmezett Hiperkarma-számot. Jól működött a dolog.
Milyen kapcsolatotok volt a zenével?
Szőke Zsolt: Mindegyikünk már több éve zenélt, és bizonyos tekintetben más-más stílusjegyeket vittünk a zenekarba.
Dufla Ferenc: Mindannyiunknak volt zenekari tapasztalata, ez nagyban megkönnyítette a dolgokat. Zsolti ötéves kora óta foglalkozik dobbal, és 15 éve aktívan zenél, Levente zenei alapját csellótanulmányai képezik, de összességében elmondható, hogy mindhárman autodidakták vagyunk. A zene befogadói oldaláról nagyon sok hatás ért minket, és mindegyikünknél más irányzat volt meghatározó: Zsoltinál a progresszív metál (Dream Theater, Tesseract stb.) és a jazz, Leventénél Steve Harris és Flea, engem pedig a 90-es évek eleji amerikai zene világa inspirál. Szerintem amúgy elég nyitottak vagyunk zeneileg. Kivéve engem.
Hogyan viseltétek, hogy egyre kevesebb időtök van próbálni?
Dufla Ferenc: Nem jól, főleg annak tükrében nem, hogy másfél-két évig ha nem is naponta, de hetente több alkalommal zenéltünk együtt órákig. Ez akkor változott meg, amikor fel kellett számolnunk a próbatermünket, ahonnan gyakorlatilag kilakoltattak minket. Pedig egészen egyedülálló volt a maga nemében, egyfajta műhelyszerűen működő rendszer, volt vagy öt-hat zenekar, akik ott próbáltak. Aztán a pandémia alatt ez az állapot továbbgyűrűzött, valamint hozzájött az is, hogy én és Levente Pécsre költöztünk. Mondjuk az, hogy nagyon ismerjük egymást, meg hogy sokat zenéltünk együtt, azért lényegesen megkönnyíti a próbákat.
Károly Levente: Persze, borzasztó volt, de ahogy Feri is mondta, nagyon sokat próbáltunk, vagy csak lementünk a próbaterembe, ahova nemcsak zenélni, hanem „bandázni” is jártunk. De miután elvették ezt a termet, akkor is összejárkáltunk, csak egyre kevesebbet. Mindenkinek megvolt az élete. Megmaradt a heti egy, aztán a havi egy próba, aztán még ennél is ritkábban röffentünk össze. De ezt ne úgy képzeld el, mintha valaki a barátnőjével szakítana, aztán egy fél év múlva újra összejönne. Mi ugyanott folytattuk mindig, mikor abbahagytuk.
Szőke Zsolt: A Mutatis Mutandison kívül egy másik zenekarban is aktívak vagyunk, így a zenélés nem maradt abba. A távolság miatt kevesebb lehetőségünk van találkozni, és az utazás költségei megnehezítik a próbálást. Végig jóban maradtunk a srácokkal. Az emberi kapcsolatok, a jó hangulat és a hasonló kulturális hozzáállás egyben tart minket, és mivel zeneileg mindig termékenyek voltunk, van jövője a zenekarnak.
Hogyan tudtatok egyeztetni a próbákról?
Dufla Ferenc: Egyszerűen. Ha egy időben egy városban vagyunk, akkor nagy valószínűséggel megtaláljuk a módját, hogy zenéljünk.
Károly Levente: Így van. Ha adottak voltak a feltételek, akkor képesek voltunk spontán összehozni egy próbát.
A próbálás nehézségeit megtapasztalva mit tanácsolnátok a többi zenekarnak, melyek tagjai hasonlókon mennek keresztül?
Károly Levente: Nem azért zenélünk, hogy megéljünk belőle, hanem hogy jól érezzük magunkat. Persze néha van egy-egy fellépés is, ami jó, de ez igazából csak kikapcsolódás. Mindenkinek meg kell kérdeznie magától, hogy miért zenél. Ennek hallottam valahol egy frappáns megfogalmazását, ami szerintem teljesen igaz ránk: „Mi játsszuk, ami nekünk jólesik, ha másoknak is tetszik, annak csak örülünk.”
Szőke Zsolt: Amennyiben nemcsak anyagi megfontolásból van együtt egy zenekar, hanem az alkotási vágy kielégítése érdekében is, akkor nem szabad abbahagyni. Minden zenekar bírálja felül a saját tevékenységét, jó irányba haladnak-e, fejlődnek-e, és ne csak az eladhatóságot tartsák szem előtt.
