Hahó! Tudtátok, hogy január havának 18. napján ünnepeljük a hóemberek világnapját? Ezek a lábaskalapos, szénszemű, fehér, pocakos, mindig mosolygó teremtmények gondosokodnak arról, hogy kicsik és nagyok egyaránt boldogan várják a telet. Hogy erről az évszakról ne egy zord, hideg, jeges időszak jusson eszünkbe, ami beékelődik a színes ősz és a virágbontó tavasz közé. Megérdemlik, hogy megemlékezzünk róluk.
Mi kell a tökéletes télhez? Hó. Mi lesz a tökéletes, tapadós hóból? Hógolyó, majd hóember. Mi kell a tökéletes hóemberhez? Répa, lábas, szén, seprű, kesztyű és csupa jókedv, no meg persze, ahogy a télapó is mondja: ho-ho-ho-hó! Sajnos utóbbiból egyre kevesebb van, de – vagy épp emiatt – mindannyian vágyunk a sűrűn aláhulló hópelyhek látványára, a talpunk alatt roppanó hó hangjára és a hóemberépítésre. Ami igazi vidám, közösségi kaland, ahol kicsik és nagyok boldogan mosolyogva gurigatják az egyre kövéredő hógolyókat, esnek-kelnek a puha hóban, majd megépítik a tél igazi szimbólumát, a hóembert.
Egyesek igyekeznek megfejteni a hóember „valódi” szimbolikáját. Felfogásuk szerint a fehér szín tisztasága a fiatalság, az ártatlanság jelképe, a testet alkotó három hólabda az emberi teljességé (test, lélek és szellem), a gombsor az energiaút irányának, az ég felé mutató söprű pedig a megtisztulásnak a szimbóluma.
És vannak, akik egyszerűen csak örülnek neki, és imádják!
Közülük is kiemelkedik egy Cornelius Graetz nevű hóemberrajongó és -gyűjtő, aki életre hívta a hóemberek világnapját. Január 18-át jelölte ki erre, amikor minden a vidámságról és a havas játékokról szól. A német gyűjtő még a Guinness-rekordok Könyvébe is bekerült hóember-kollekciójával! De nem úgy kell elképzelni, hogy a fickó bérel egy hűtőházat, ahol aztán a különböző típusú és méretű hóembereket tárolja a meleg időkben, hogy aztán, amikor végre támadnak a mínuszok, kiállítsa őket.
Graetz több ezres gyűjteményét csupa hóemberrel kapcsolatos dolog alkotja, képeslapoktól kezdve ajándékszatyrokon, plüssökön át egészen a marcipánokig. Ezen darabok egy része múzeumban található, másik része saját lakásában. Aminek pedig még így sem volt helye, az a pincében kucorog.
De miért is gyűjt valaki hóembereket? A hóemberek nem legendás lények, nem kötődnek sem vallási, sem politikai elvekhez. Csupán azért léteznek, hogy örömet csempésszenek a téli, sokszor morcos időjárásba. Télen mikor lehull a hó, felnőtt szemüvegen keresztül csak a csúszós utakat, a lassú közlekedést, a hólapátolást, a befagyott zárakat, a nehezen induló autókat látjuk meg. Olyan könnyen elfelejtjük, milyen volt, mikor gyerekként gondolkodás nélkül vetettük bele magunkat a fehér dunnába az udvaron. Pedig télen, mikor lehull a hó, mindenkinek felcsillan a szeme egy pillanatra. Ha hó, akkor szánkó, hószünet, hócsata, hóbunker, hóember.
Ha január 18-ára mégsem esne le a hó, ajánlok figyelmetekbe egy aranyos rövidfilmet, ami biztosan megolvasztja majd a szíveteket.
A világ egy játszótér, ezt tudod, amikor gyerek vagy, de valahogy idővel mindenki elfelejti.
Az igenember
Grafika: Buda Klaudia
