Köpölyözés kisokos

Rengeteg terápiás módszer éli virágkorát jelenünkben, amelyek ókori vagy akár őskori eredettel bírnak. Már több évszázaddal ezelőtt is voltak különböző mozgásszervi eredetű betegségek, csak akkor még nem tudták sem a nevüket, sem lefolyásukat, sem a miértjüket. Azóta a tudomány fejlődésével sok-sok kórkép megnevezésre került és ezekre mind magyarázatot adtak a kutatók, sőt specifikus kezeléseket is kidolgoztak, amelyeknek többsége már emberöltőkkel ezelőtt alkalmazott hagyományokból származik. Ezen terápiák egyike például a köpölyözés, a maga ókori civilizációkba visszanyúló történetével.

A köpölyözés, amely más néven vákuumterápiaként ismert (angolul cupping therapy), egy manuális gyógyászati eljárás, melynek lényege vákuum létrehozása csészék – vagy harangok – felhelyezésével a testre. A keletkező vákuum reakciók egész sorát váltja ki, így a teljes szervezeti működésre befolyással van. A módszer első említése Kínából származik, ahol már 3000 évvel ezelőtt alkalmazták ezt a kezelést. A hagyományos kínai gyógyászat hiszi, hogy a köpölyözés serkenti a chi energia áramlását és mérsékli a vér stagnálását. Az ókori Görögországban Hippokratész a fájdalomcsillapítás és a test méregtelenítésének eszközeként írta le a köpölyözést. Régészeti leletek bizonyítják, hogy hasonló praktikákat már az ókori Egyiptomban és Indiában is ismertek: ónból és bronzóból készült köpölyharangok kerültek elő.

A köpölyözés, mint reflexterápia azon az elven működik, hogy a test egy bizonyos pontjára kifejtett hatással, összhangba kerülnek a távolabbi testrészek és a belsőszervek állapota is. Ez a kötőszövetnek köszönhető, amely funkcionálisan és energetikailag is behálózza az egész testünket. Mozgás közben az izommal és ízületekkel együtt mozdul, nyúlik. Tele van érző idegvégződéssel, részt vesz a helyzetérzékelésben, befolyásolja a testtartást, a mozgáslánc aktív alkotóelemét képezi. A kötőszövet sérülése vagy túlterheltsége esetén megjelenhetnek benne fájdalmas behúzódások vagy csomók és korlátozhatja a mozgást.

A köpölyözés során létrehozott vákuum elsősorban a bőrt és a felszíni kötőszövetet szippantja fel, de erősségétől függően akár mélyebb szöveti rétegeket is érinthet. Általa javul a vér- és nyirokkeringés, csökken a lágyrészek feszültségérzete, valamint segít az ellazulásban és regenerációban. Több variációja is van, amelyek mind hatásban, alkalmazásban és célban eltérnek egymástól. A száraz köpölyözés a legelterjedtebb típus; üveg, műanyag vagy szilikon harangokkal lazítják az izmokat és enyhítik a fájdalmat. A nedves – vagy véres – köpölyözés a legrégebbi technika: finoman felsértik a bőrfelszínt, majd a harangot a sebre helyezik rá és abból kis mennyiségű vért szívnak ki a méregtelenítés elősegítésére. Napjainkban ezt a módszert már csak Ázsia egyes részein alkalmazzák, hiszen nagy a fertőzésveszély kockázata. Itthon is ismertebb formák a statikus és dinamikus köpölyözés. Előbbinél több harangot különböző pontokra helyeznek fel és ott 10-15 percen keresztül mozdulatlanul hagyják, utóbbinál pedig általában egy harang segítségével képeznek először vákuumot, majd finoman tologatják a testen. A mobilizációs köpölyözés egy innovatív eljárás, amely kombinálja a vákuumképződést a beteg aktív mozgásával, így fokozódik kezelés hatása és javul a szövetek rugalmassága. A kezelés során a beteg testére fel vannak helyezve a köpölyöző harangok, miközben különböző gyakorlatokat végez.

A köpölyözést leggyakrabban háton, vállakon és a nyakon alkalmazzák, de használható még a combon, vádlin, karokon, arcon, tulajdonképpen bármely testrészen. Rendkívül fontos, hogy az adott bőrfelület finomságához mérten legyen megválasztva a kifejtett erősség. El kell kerülni a gerinc területét, a csontokat, a sérült helyeket, vagy azokat a területeket, ahol nagy erek és idegek futnak. A köpölyözés hatékonyságával kapcsolatban folytatott viták során a vélemények gyakran megoszlanak, mivel nem egy tudományos bizonyítékokon alapuló kezelésről beszélünk. Bár biztonságosnak tartják, mint minden kezelésnek, így a köpölyözésnek is lehetnek mellékhatásai, főként, ha helytelenül végzik. A terápiához kapcsolható leggyakoribb – általában rövidtávú – mellékhatások egyben a kezelés természetes velejárói is lehetnek. Ezek a kisebb véraláfutások vagy bőrirritáció. Nem minden ember tapasztalja őket, de előfordulhat szédülés, érzelmi diszkomfort vagy fájdalom a kezelést követően.

Fontos a kellő nyitottság és óvatosság ahhoz, ha valaki vákuumterápiát választ. Vannak ellentmondások, ám szakirodalmak alapján a köpölyözés, ha csak rövidtávon is, de enyhíti a fájdalmat, segít a mozgásterjedelem és funkció növelésében, illetve a pszichés és fizikai közérzet javulásában.

Dervalics Panna

Képek forrása: fabulo.hu

Ha érdekesnek találtad a témát, ne hagyd ki ezt a cikkemet se: