A Pécsi bölcsészek híres szórakozóhelyén valószínűleg minden BTK-s hallgató megfordult már. A Szenes Klub furcsa alakjával, matricákkal agyonragasztott ajtajával, az előtérben kiállított csillével és egyedi falfestéseivel hosszú évek óta szolgálja már a bulizni vágyó pécsi egyetemistákat. A földalatti klub otthonos atmoszférája miatt ma is ritkán áll üresen. De kik is állnak a Szenes bulik és redezvények szervezése mögött? Interjúnkban Miklós Bálint és Lénárt Patrik, a klub programkoordinátorai mesélnek nekünk saját munkájukról, a szórakozóhely történetéről, és arról, hogy mit is jelent számukra a Szenes.
1972 óta működik a Szenes Klub a pécsi egyetemisták szórakozóhelyeként. Mi a rövid története a helynek? Tudnátok esetleg valamilyen érdekességet mesélni róla?
Miklós Bálint: Nekem az itt töltött idő alatt a legtöbben azt mesélték, hogy a Szenes korábban egy széntároló volt, és ezt alakították át klubhelyiséggé.
Lénárt Patrik: Egy pár hallgató kapott a lehetőségen, hogy az egyetem fűtéses rendszerre való átállás során megüresedett ez a rész, és a dékán beleegyezésével építették ide a szórakozóhelyet. Érdekesség, hogy mi vagyunk az országban az egyetlen olyan klub, ami nem külső cég által van üzemeltetve a kampuszon. A Szenes a PTE hallgatói önkormányzata által létesített klub, amit a PTE üzemeltet. Egy másik érdekesség abból az időből, amikor még fából volt a Szenes beltere: itt volt a 30y Csészényi tér bemutatója, ahol konkrétan kétszeres teltházzal üzemelt a hely. Ekkor még a jogszabályok nem tiltották és dohányozni is lehetett bent, úgyhogy Isteni csoda, hogy a körülmények ellenére valahogy mégsem gyulladt ki a Szenes.
Mióta foglalkoztok a Szenes működtetésével, és hogyan kerültetek bele a klub életének körforgásába?
Patrik: Mivel én gólyaként sajnos nem tudtam elmenni a gólyatáborba, így nekem az orientációs napokon volt az első interakció az egyetemmel és a hallgatótársaimmal. Az első nap lement a kis kampusz túra, ahol körbevezettek minket az egyetem épületében, és egyszer csak jött a Szenes megállója. Miközben meséltek nekünk, annyira megfogott a hely kisugárzása és különleges atmoszférája, hogy én már nem is akartam tovább mozdulni a többi állomásra. Aztán jött a mondóka végén a felhívás, hogy lesz tagfelvétel, úgyhogy én amint lehetett, már le is adtam a jelentkezésem. Nekem a Szenes gólyatábor-helyettesítőként is funkcionált, hiszen így könnyen fel tudtam oldódni ebben az új közegben, és közben nagyon sok embert meg tudtam ismerni, köztük a későbbi barátaimat és munkatársaimat is.
Bálint: Én először még gimis koromban, az egyik Ördögkatlan Fesztiválon találkoztam a Szenessel, ami évek óta kitelepül a fesztivál a Pécsi Bölcsész Udvarába. Valahogy bekeveredtem az udvarba, és egyszerűen csak elvarázsolt a hely atmoszférája.
Később elsőéves egyetemistaként a kovid miatt sajnos nekem is teljesen kimaradt a Szenes élmény. Viszont a két évvel ezelőtti gólyatáborba elmentem dolgozni hallgatói szekusként, és mivel nagyon jó élmény volt, abban a szeptemberben jelentkeztem is a klubba. Jó sokan jelentkeztek abban az évben, azt hiszem, nagyjából hetvenen, de szerencsére sikerült bekerülnöm.
Milyen feladatokkal jár a Szenes működtetése?
Bálint: Elsősorban nem mi vagyunk azok, akik ténylegesen működtetjük a Szenest, mi Patrikkal inkább a szervezés részéért felelünk. Én most a szakdolgozat mellett viszonylag kevés időt is tudtam lent tölteni a klubban, a valódi működtetést a velünk dolgozó csapat végzi. Mi ötletelünk arról, hogy mi lehetne a következő félévekben, amit utána a srácokkal közösen megvalósítunk. A közösségi oldalakon történő megjelenés az én részemre hárult.
Patrik: A mi munkánk neve valójában programkoordinátor, ami nagyon jó megnevezés és hűen tükrözi a valódi feladatunkat. Mi tényleg csak koordináljuk a fellépőket, a Crew-t és a külső segítséget, mint például a pultot.
Van valamilyen koncepció, ami alapján szervezitek a hétfői bulikat?
Bálint: Kifejezett koncepciónk nincsen, inkább csak sémákat követünk, ilyen például a Szláv vagy a Rocktóber. Igyekszünk figyelni arra, hogy minél szélesebb körben kielégítsük az igényeket, és persze próbáljuk szem előtt tartani a változatosságot is.
Patrik: Fix programunk még, hogy mindig vannak beöltözős bulik. Viszont hogy ezek milyen tematikában, milyen keretek között működjenek, azt is leginkább a Crew-ra szoktuk bízni, mert mindig nagyon szuper ötleteik vannak, és ők tizennyolcan mégiscsak több kreativitással bírnak, mint mi ketten.
Volt kedvenc bulitémátok?
Patrik: Nekem az örök kedvencem a Szláv.
Bálint: Koncepció alapján én szintén a Szlávot mondanám. Viszont a legnagyobb kedvenceim a nyitóbulik. Ilyenkor nagyon jó élmény, hogy hosszú hónapok után végre újra kinyithatunk, és tényleg elmondhatatlan élmény számomra újra látni az embereket itt bulizni.
Mi az, amit a legjobban szerettek a munkátokban?
Bálint: Én azt mondanám, hogy azt a csapatot, akikkel együtt dolgozunk. Nagyon jó érzés látni, hogy mindenki nagyon sokat beletesz ebbe az egészbe. És ez fontos is, hiszen ha ők nem így állnának hozzá, akkor mi Patrikkal nemigen tudnánk mihez kezdeni. Illetve kiemelném még a fellépőket, akik személyében nagyszerű embereket tudok megismerni, gyakran azokkal az emberekkel is volt szerencsém együtt dolgozni, akik nagy mértékben formáltak engem. Nagyon sok esetben remek embereket sikerült megismernem a személyükben.
Patrik: Amikor felkértek programkoordinátornak, körülbelül három másodpercet gondolkodtam, aztán rávágtam, hogy elvállalom. Emiatt a munka miatt maradtam itthon, mert eredetileg a mesterképzést már külföldön akartam végezni. A programkoordinátori munka egy kicsit a személyes küldetésemmel is összefügg: azért jöttem pszichológiára is, hogy az embereknek hozzá tudjak adni az életükhöz valami pozitívat, valamit, amiben én tudok nekik segíteni. A Szenes esetében pedig, bár valójában a Szenes segíti a hallgatókat, de én vagy Bálint szervezzük hozzá a bulikat. Az a kedvencem az egészben, amikor lejövök és azt látom, hogy a hallgatók fülig érő mosollyal élvezik a bulit, jól érzik magukat, beszélgetnek, ismerkednek, szórakoznak. Ez mindig mosolyt csal az én arcomra is, még a nagyon rossz napokon is.
Úgy tudom, hogy Popkulturális emlékhellyé nyilvánították a klubot. Tudnátok mondani híresebb zenekarokat, akik karriere innen indult, vagy akik az évek során megcsillogtatták már tehetségüket a Szenes színpadán?
Patrik: Rengeteg híres zenekar indult innen. Ilyen például a Kispál és a Borz, akik még itt alakultak meg és ide jártak próbálni is. Ezenkívül a Halott Pénz is volt nálunk, de fellépett itt a Punnany Massif, a kezdeti időkben pedig még Cseh Tamás is. A jelenleg feltörekvőben lévő KACAJ is zenélt nálunk. De ez csak néhány fellépő a hosszú listáról.
Bálint: A jelenlegi előadók közül fellépett a félévben például Hundred Sins, Kolibri, a Galaxisok. Korábbi években fellépett a Szenesben a 30y is, sőt ugye itt mutatták be első stúdióalbumukat, a Csészényi tér című lemezt. Erről az eseményről egyébként egy tábla is megemlékezik, ami a Szenes csilléje mögötti falon van kiállítva.
Ebben az évben volt a Szenes ötvenedik születésnapja. Milyen események voltak eddig, és milyen programok várhatóak még ennek keretében?
Bálint: Mint korábban említettem, fellépett az NKS, Hundred Sins, Co Lee, a Galaxisok, és ezen felül volt Dumaszínház előadás is, a Szenes ötven programsorozat keretein belül. Valamint április 25-én lesz egy előadás, ahol Simon Márton fog beszélni nekünk a költészet szerepéről a 21. században. Ami még előttünk álló program, az az április 24-ei Lidocain Night, ezzel fogjuk lezárni ebben a félévben a Szenes hétfőket.
Patrik: A Lidocain Night különösen közel áll a szívemhez, mivel még 15-16 évesen minden hétvégén ezeken a bulikon szórakoztam Pesten az A38 hajón. Nagyon örülök, ugyanis 15 év után először jönnek Pécsre. Jó szívvel ajánljuk ezt a programot és várunk mindenkit!
Ha egyetlen szót kellene mondanotok, hogy mit jelent számotokra a Szenes, melyiket választanátok?
Patrik: Az én szavam az otthon. Ez lehet, hogy egy kicsit csöpögősen hangzik, de ezelőtt egyetlen közegre vagy helyre sem tudtam ezt mondani. Az, hogy valamit az otthonomnak hívok, nekem egy nagyon nagy dolog. Gólyakoromban is sokat poénkodtak azon, hogy én többet aludtam itt a klubban napközben, mint az albérletemben esténként.
Bálint: Én bárhogy gondolkodok, nem tudnám egy szóval jellemezni, hogy mit jelent számomra a Szenes, és lehet, hogy nem is szeretném csak egyetlen szóval leírni. Sokkal, de sokkal többet jelent nekem annál, mint hogy egyetlen szóra korlátozzam.
Fotó: Arató Ágota
