A felsőoktatási tanulmányok kivételes jelentőséggel bírhatnak a karrierút tervezésének vonatkozásában, azonban fontos, hogy a megszerzett oklevél mellé további hasznos tapasztalatokat szerezzen a hallgató, mely kiemeli a tömegből – vélekedik Bodaki Máté, az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat elnökhelyettese.
Mesélj kicsit a Pécs előtti életedről és arról, miért ezt az egyetemet, ezt a várost választottad!
Ozoráról származom, egy Tolna megyei kis faluból. Tamásiban érettségiztem a Béri Balogh Ádám Gimnáziumban. Testvérem, aki négy évvel idősebb nálam, akkor már ide járt, a PTE-re, anglisztikára. E tekintetben tehát már ismertem Pécset, volt tapasztalatom arról, hogy is néz ki a pécsi élet, és nagyon megtetszett. Egyértelmű volt, hogy ide fogok jelentkezni. A szak kiválasztása már kicsit összetettebb volt. Megfordult a fejemben a politológia és a Közgazdaságtudományi Kar több szakiránya is. Sokat kutattam a továbbtanulás témájában, kérdezősködtem barátoknál, és végül gazdálkodás és menedzsmentre jelentkeztem első helyen. Fel is vettek, azóta pedig Pécsen élem az életem.
Elégedett vagy a döntéseddel? Beváltotta a hozzá fűzött elképzeléseidet a város és az egyetem?
Úgy gondolom, jól döntöttem a saját preferenciáim, tulajdonságaim tekintetében. Megtaláltam azt, amit nagyon szeretek, élvezek. Ami Pécset illeti, nekem nagyon bejön ez a „kisváros, de mégis nagyváros” érzés. Bár a testvérem Budapestre ment tovább mesterképzésre, én maradtam, jelenleg pénzügyi mesterképzésen vagyok a KTK-n.
Hogyan lettél az EHÖK tagja? Mi vezetett oda, hogy most elnökhelyettes legyél?
Pontosan 2018. december 5-én kezdtem el a munkámat a PTE Student Service-nél, ami lényegében egy iskolaszövetkezet, mely többek között az egyetem szervezeti egységeivel is együttműködik, ahol többnyire bérszámfejtéssel, toborzással foglalkoztam. Ahogy telt az idő, egyre inkább megtetszett a légkör és a feladatok, amikkel az EHÖK foglalkozik. Később a kommunikációval egészült ki a munkaköröm, és így lényegében a közösségimédia-felületek kezelése tartozott hozzám. Az így kialakult munkakörben egy-másfél évig dolgoztam. A következőkben felkértek, és megszavaztak a kabinetfőnöki teendők ellátásával, 2021 novembere óta pedig elnökhelyettesként segítem az érdekképviseleti teendőket.
Úgy gondolom, ez egy jó lehetőség, hogy a tanulmányaim mellett megtapasztaljam az élet és a munka sok szegmensét.
Milyen jellegű feladatokkal és felelősséggel jár elnökhelyettesnek lenni?
Korábban kommunikációval és munkaerő-közvetítéssel foglalkoztam, kabinetfőnökként pedig a szervezet működését kellett összetartanom. Jelenleg elnökhelyettesként foglalkozom külügyekkel, a magazinnal és a kommunikációval (inkább stratégiai, tervezési területen), általános, szervezeti egységünket érintő teendőkkel, projektekkel. Ezenkívül több egyetemi bizottságban veszek részt, és képviselem a hallgatók érdekeit, továbbá helyettesítem az elnök urat, mikor ő nem tud jelen lenni.
Ez elég sokrétű és időigényes munkának hangzik. Hogyan néznek ki a mindennapjaid?
A munkanapokat hétfőtől péntekig közel hasonlóan végezzük, mint egy alkalmazott az egyetemnél. Bejövünk 8-9 óra között, és 3-4 felé megyünk haza. Természetesen adott esetekben némi rugalmasságot is megenged a munkakör, ami lehetőséget biztosíthat arra, hogy a tanulmányainkkal is foglalkozhassunk napközben. Az esetleges bizottsági ülések, küldöttgyűlések meghosszabbíthatják a megszokott munkanapokat. A hétvégék esetében elmondható, hogy egy szemeszter során frekventáltan veszünk részt szakmai és hallgatói rendezvényeken és konferenciákon.
Ebbe a sűrű menetrendbe hova fér a tanulás?
Most, hogy lement a Covid, és az energiaválság okozta bizonytalansággal is kicsit jobban tudunk számolni, még inkább megszaporodtak a rendezvények, melyek az elmúlt időszakhoz képest több munkát jelentenek. Ennek eredményeképpen a mesterképzésen levelezőre váltottam, hisz hétköznap nem nagyon tudok bejárni előadásokra. Most a következő szemeszterre próbálom összerakni, hogyan tudom egyensúlyozni az egyetemen a tanuló, illetve dolgozó oldalamat, no meg a családommal, a kedvesemmel és az ő családjával együtt töltött időt. Ez sűrű háromszög tud lenni. Őszinte leszek, nem is könnyen találom meg az egyensúlyt. De persze abszolút nem lehetetlen, csak tudatosan kell beosztani a naptárat és a teendőket, programokat.
A kihívások nem tántorítottak el, hogy az EHÖK része legyél a tanulmányaid mellett. Ezek szerint megéri a fáradságot?
Úgy gondolom – és az Educatión is mindig ezt szoktam mondani az érdeklődő középiskolásoknak –, hogy kizárólag elvégezni az egyetemet nem ad semmi színt a végzettséghez, hiszen mindenki más is megkapja az adott szakirányhoz tartozó diplomát.
Úgy gondolom, nem árt, ha valaki az egyetemi tanulmányai mellett foglalkozik mással is, kicsit megpróbál kitűnni a közegből.
Ez persze lehet bármilyen tapasztalatszerzés, nem csak az EHÖK. Nekem sem volt eredetileg célom, hogy itt dolgozzak, csak megláttam egy lehetőséget (Student Service), ami még a tanulmányaimhoz is passzolt, és gondoltam, megpróbálom. Aztán annyira megtetszett, hogy végül ennél maradtam.
Milyen az EHÖK közössége? Hisz együtt töltitek a mindennapjaitokat, fontos lehet, hogy milyen közegbe jártok be nap mint nap dolgozni.
Mikor idejöttem a Student Service-be, volt pár ismerősöm, azonban effektíve az akkori csapatot és konkrét tevékenységüket nem ismertem. A felvételemet követően alaposan megismertük a másikat, és közelebb kerültünk egymáshoz, és úgy gondolom, őszinte baráti kapcsolat alakult ki közöttünk. Nem csak az történik, hogy jövünk, dolgozunk, lejár a munkaidő, hazamegyünk. Sokszor töltünk időt munkaidőn kívül is, vannak közös hobbijaink, sportok, társasjáték, mozi stb. Jó az egyensúly a munkahelyi és a baráti kapcsolatunkban. Az évek alatt megtanultuk ezt helyén kezelni, szerencsére nincs belőle konfliktus.
Szóval mindezek mellett még szabad időd is van? Mivel töltöd legszívesebben?
Az EHÖK tagjaival rendszeresen sportolunk. Volt egy csapat, akikkel eljártunk squasholni, illetve jelenleg is van hallgatói önkormányzati foci. Ez pont azért jött létre, hogy kicsit a munkahelyi körülményeken kívül is találkozzunk, építsünk szabadidős közösséget. Egyébként, ami igazán kikapcsol, az a tenisz. Fiatalabb koromban apukámmal néztem több alkalommal, aztán ez valahogy elmúlt, a foci pedig mindig az életem része volt. Az elmúlt évben viszont újra beleszerettem a teniszbe. A kedvesem hozta be újra az életembe, ő is nagy rajongója a sportnak. Tavaly tavasz végén kezdtünk el mindketten teniszezni.
Nagyon izgalmas 25-26 évesen elkezdeni egy új sportot.
Bár ezelőtt sosem játszottam ütős sportot, most ez a szenvedélyem, és rengeteg kihívást és örömet kínál egyszerre. Van még egy fontos szabadidős tevékenység az életemben: a filmek és sorozatok iránti rajongás, bár még sok tétel van a „megnézendők” között.
Arról van már valamilyen elképzelésed, hogy az egyetemi tanulmányaid végeztével hol szeretnél elhelyezkedni, mit szeretnél csinálni?
Hogy mik a terveim a jövőre nézve, magam sem tudom. Az alapdiplomás szakdolgozatomat startup ökoszisztéma-vizsgálatokból írtam. Nagyon szeretnék egyszer egy saját vállalkozást indítani, viszont egyelőre nem jött még olyan ötletem, koncepcióm, amivel ténylegesen el tudnék indulni. De hogy hol leszek 3-5 év múlva, azt nem tudnám megmondani. Régebben próbálkoztam ezeket megjósolni, megtippelni, aztán mindig máshogy alakult. Úgy vagyok vele, haladjak a tanulmányaimmal, érezzem jól magam a munkahelyemen, és majd biztos alakulni fog valahogy az élet.
Majd akkor meghozom a döntést, mikor a döntési ponthoz érkezem.
És mi a helyzet Péccsel? Maradnál?
Ez most nagy dilemma az életemben. A barátnőm Budapesten dolgozik a hét első felében, én viszont teljesen Pécsen vagyok. Azt hiszem, én most nem tudnék Budapesten élni, nekem túl nagy, idegen és hideg, természetesen ez csupán egy személyes tapasztalat. Pécset viszont nagyon szeretem, úgy érzem, itt mindent megtalálok: barátokat, szórakozást, kultúrát. Egyelőre nem szeretnék elmenni Pécsről, nagyon jól érzem magam itt.
Fotók: Arató Ágota
