Amikor éppen nem tornáztatja az agyamat az égvilágon semmi, akkor különös érdeklődést mutatok egy-egy dokumentumfilm iránt. Ennek több oka is van: nem igazán érdekelnek a Marvel-mozi agymenései, illetve megértem azt a szép kort, amikor már a doku kapcsán nem egy mérhetetlenül unalmas filmre asszociálok. Ebben az ajánlóban három figyelemre méltó darabot szeretnék bemutatni, melyek olyan témákat feszegetnek, amiket csak dokumentarista módon lehet igazán jól feldolgozni.
Történetek az erkélyről (2021)
Rendezte: Paweł Łoziński
Már a film címe is dokumentarista, pontosan azt kapjuk, amit ígér: a rendező a varsói lakásának erkélyéről, az utcán elhaladó járókelőkkel folytatott beszélgetéseiről készített felvételeket. Én gyakran szemrevételezem a körülöttem lévő idegen embereket, megpróbálom kitalálni, hová tartanak, mivel foglalkoznak, vajon boldogok-e. Łoziński direkt módon tudakolja meg ezt, megismeri az emberek egyedi történeteit, és hogy miképp próbálnak megbirkózni az élettel. A készítő őszinte kíváncsisága hatására nem félnek megszólalni az arra tévedők, megosztják vele az örömüket, de az őket ért tragédiákról is nyíltan mesélnek. Łoziński kifejezetten egyedi módját választotta a filmezésnek: a járdára szegezett kamera, a lelógatott mikrofon és a jó hangulatú, olykor borús, de valóságos beszélgetések érdekes kísérletet tesznek az élet bemutatására.
Dívák (2021)
Rendezte: Kőrösi Máté
Máté a diplomafilmjének alanyául nem is választhatott volna jobb szereplőket, mint három, folyamatosan fecsegő huszonéves lányt. A dívák, Szani, Tina és Emese első blikkre tipikusan olyan lányok, akikről az interneten garázdálkodó fenyegető aurás idősek és a kommentháborúzó megmondóemberek minden fiatalokat érintő bejegyzés alatt szélsőségesen általánosítva diskurálnak. Máté pindúr pandúrjainak azonban kevés jutott a „minden, mi jó”-ból: a Belvárosi Tanodába járnak, ahol azok a fiatalok kapnak egy második esélyt, akiket a többi intézmény magatartási és egyéb problémákra hivatkozva kivetett magából. A sok fecsegés és smink csak álca, a konfliktusok és traumák az érettségi fenyegető közeledtével csak egyre erősödnek a lányokban, és Máté végig velük van, hogy mindezt megörökítse. Már-már a dokumentumfilmes határokat feszegetve, de megtudhatjuk, hogy húszévesen sem fenékig tejfel az élet.
Tűzzel írva (2021)
Rendezte: Rintu Thomas, Sushmit Ghosh
Nők, akik egy mobiltelefonnal a kezükben tudósítanak a világ második legnépesebb országának botrányairól. A Khabar Lahariya (Hírek hulláma) egy húsz éve töretlenül működő indiai lap, melynek kizárólag nőkből álló, mélyszegénységben élő szerkesztősége kénytelen nap mint nap szembenézni országuk patriarchális rendszerével és a diszkriminációval. Már a szakmájuk sem egy életbiztosítás, még amilyen témákról tudósítanak: korrupciós ügyek, bántalmazott nők, különös bányabalesetek, lokális hatalmasságok egyeduralmi törekvései. Ők mindig az elsők között vannak a hírversenyben, és egy okostelefon segítségével, dacolva a rendszer nyomásával felfedik az olyan eseteket, amikről senki sem akar beszélni (és hallani). A filmben megismerjük a főszerkesztőt és csapatát, bemutatják, hogy minimális infrastruktúrával milyen csatornákon érik el a közönségüket, és elkísérjük őket egy-egy bevetésre is. Missziójuk az igazság bemutatása, ami Indiában egy újságírónak is nehéz, nemhogy egy női újságírónak.
