„Csoportból csapattá”: interjú Herr Ninával és Pál Rebekával, a gólyatábor főseniorjaival
Senior nap közeledtével magazinunk felkereste a tavalyi és az idei főseniorokat, Herr Ninát és Pál Rebekát, hogy meséljenek egy kicsit a seniorságról. Nina és Rebi gólyatáboros tevékenységeik alatt két táborban húztak piros pólót seniorként, a 2026-os gólyatáborban pedig már másodszorra is fekete póló fogja őket díszíteni. A két mesterszakos hallgató a tavalyi évről, a senior napról illetve a seniorrá válás procedurájáról számolt be nekünk.
Ha csak egy szóval tudnátok jellemezni a seniorságot, mi lenne az?
Rebi: Felelősséggel tudnám a legjobban leírni. Persze fontos az, hogy valaki energikus legyen és jó kisugárzással rendelkezzen, mégis a senior fő feladata az, hogy vigyázzon a gólyáira, illetve a senior társaira. Felelősséget vállaljon magáért, csapattársaiért, és a csapatáért, akiket ő ebben a 3 napban terelget.
Nina: Jó kérdés, legjobban a csapatjátékkal tudnám jellemezni. A csapatjátékban rengeteg a kompromisszum, saját ötlet, nyitottság a másik ötletére, és, hogy közösen tudjatok alkalmazkodni minden helyzethez. A gólyatábor előtti tréningen is főleg a csapatjátékon van a hangsúly. Illetve persze önmagad csapatjátékosának is kell lenned, saját magadnál is csekkolni kell, hogy hogyan érzed magad. Igazából, tényleg mindenkivel kell közben kommunikálnod és bíznod abban, hogy nem vagy egyedül.
Mit adott nektek a seniorság?
Rebi: Nekem az elsődleges plusz amit adott, azok a barátságok. Előtte nem nagyon mozgolódtam egyetemen belül, megvolt a megszokott köröm a gimnáziumból, és úgy voltam vele, hogy nem kell nekem több barát. Aztán belecsöppentem a seniorságba és realizáltam, hogy mennyi ember van, akit még nem ismerek.
Másik részről pedig abszolút önbizalmat kaptam. Enyhült a szociális szorongásom is, ezáltal most már jóval nyugodtabban lépek be egy teljesen idegen helyre egyedül, ahol senkit nem ismerek. Az első seniorságom is ilyen volt, mivel egy fősenioron kívül senkit sem ismertem.
Nina: Mindenképpen barátságokat, ez lenne a legelső amit kiemelnék. Emelett rengeteg tapasztalatot és emléket. Hatalmas felelősségérzetet, amióta főseniorként tevékenykedünk, azóta ez fokozottabban erősödik. Nagy tanulságot arról, hogy sebezhetőek vagyunk, illetve a bizalom fontosságát.
Mennyivel lesz másabb idén a senior nap?
Rebi: Maga a szellemisége megmarad, az egyetem hallgatói betekintést nyerhetnek abba, milyen egy senior, kipróbálhatják magukat különböző szituációkban és feladatokban. Igazából mindegyik állomás úgy van kialakítva, hogy valamit meg tudjanak nézni rajta az érdeklődők, és ki is tudják próbálni magukat. Mi azt javasoljuk, hogy mindegyik állomást látogassatok meg. Egyrészt, ingyenesen jöttök be az esti buliba, másrészt, remekül fogjátok érezni magatokat!
Nina: A hangulat, a lelkesedés sokkal több lesz és vadabb. Egy állomást megváltoztattunk, illetve a gólyapólós bulinak lett egy új tematikája, a Bridgerton által inspirált álarcosbál.
Milyen állomások lesznek a senior napon?
Rebi: Első körben lesz egy infópult a főépület előtt, ahol megkapják a résztvevők a menetleveleket. Majd jönnek a senior guide-ok, akik segítenek a hallgatókat terelgetni. Az első állomás lesz a Mini GT, majd ezután három helyszínre mehetnek. A Kreasarokhoz, ahol lehetőség lesz a gólya pólókat kifesteni, illetve az esti bulira a maszkokat megcsinálni. A másik kettő állomás ahova mehetnek innen, a Senior műhely és a Senior beugró. A műhelyben karaoke és just dance várja a lelkes résztvevőket, a beugróban pedig különböző szituációkban tudják kipróbálni magukat az érdeklődők.
Nina: Ezeken kívül a Szenesben lesz egy Senior múzeum, ahol különböző relikviák lesznek kiállítva, tárlatvezetéssel egybekötve. Mi is itt vezetjük a Senior fórumot, ahol minden kérdésre válaszolni fogunk. Továbbá lesz szörpkóstoló (amit nem spoilerezünk le), illetve a hangerőtőket is megmérhetitek a hangszintmérő állomáson.
Hogyan válhat valaki seniorrá?
Rebi: Szerintem az már egy jó kezdet, hogy eljössz a senior napra. Itt megismerkedhetsz azokkal a seniorokkal is, akik nem a tieid voltak. Másrészt Ninával egy fórumot fogunk tartani, ahol minden kérdésre válaszolunk, illetve itt elleshetsz tippeket is. Majd az esti gólyapolós buli ideje alatt meg fog jelenni a senior válogatóra való jelentkezés. Fontos, hogy ne akkor jelentkezzetek egyből, hiszen abban a helyzetben nem tudod annyira átgondolni a kérdéseket a Forms-ban.
Nina: Maga a Google Forms lesz a jelentkezési felület, ahol mindenféle kérdésre válaszolni kell, és ezzel hivatalosan is leadjátok a jelentkezéseteket seniornak. A határidőt nézzétek majd, hiszen utána már nem tudjuk fogadni a válaszokat. Miután megtörtént ez a jelentkezés, kaptok majd egy beosztást a válogatóra. Utána ha felvettünk, akkor még áll előtted egy pár megpróbáltatás.

Miért jelentkezzen valaki seniornak?
Rebi: Én azt mondanám, miért ne jelentkezz? Nincs olyan aspektusa, ami azt mondja, hogy ne jelentkezz. Ha esetleg félősebb vagy, akkor is jelentkezz, hiszen mindenki a saját határát lépi át és feszegeti. Ezeknek nem kell óriási határoknak lenni, kisebbek is lehetnek, például, hogy mersz egy nagyobb társaságban hangosabban beszélni. Nem szabad kihagyni azt a mondatot, amit Nina tavaly mondott: ha félsz, az azt jelenti, hogy valamit nagyon szeretnél. Tényleg, ha bármilyen kifogadásod van az egésszel kapcsolatban, szerintem a senior napon ezeket mind meg tudjuk cáfolni, és átfordítani benned ezt a félelmet.
Nina: Rengeteg csodálatos embert ismerhetsz meg, sok új barátot is szerezhetsz. Emelett ha neked is sokat jelentett a gólyatábor és a seniorok, akik segítettek kilépni a komfortzónádból, és ezt át akarod adni másnak, akkor jelentkezz. Ha sokat szeretnél tanulni magadról, és az egyetemet nem túlélni, hanem megélni szeretnéd, akkor bátran jelentkezz. Igazából, ha ezt az egész gólyatáboros élményt szeretnéd örökíteni akkor gyere, szeretettel várunk!
Milyen volt a tavalyi gólyatábort megélni főseniorként?
Rebi: A mi munkánk már márciustól kezdődött. Az elején nagyon féltünk, de amikor belejöttünk, már egyre könnyebb volt. A két egynapos tréning után úgy éreztük, mi már mindent megéltünk, majd a nagy tréningnél jött az igazi megmérettetés. Személy szerint én úgy éreztem magam, mintha 25 gyerekem lenne és egyszerre keresnének a saját problémáikkal. Ezáltal nagyon sokat fejlődött a türelmem, főleg akkor, amikor rájöttem: attól még, hogy én huszadjára meghallgatom ugyanazt a problémát, attól még nekik az az egy van. Nehezen, de sikeresen megtanultam, hogy mindenkinek ugyanolyan lelkesedéssel segítsek és hallgassam meg a gondjait. Tényleg a határainkat feszegettünk, mint érzelmileg, mint fizikailag. Ennek ellenére nagyon jól éreztem magam. Még egy nagy félelmünk volt Ninával, hogy ki leszünk rekesztve azáltal, hogy mi egy főnöki szerepben vagyunk, de ehhez képest egy percig nem éreztem, hogy ne lennénk a csapat tagjai. Okosabbak vagyunk már ebben az évben, és jobban be fogjuk osztani az energiánkat. Illetve nagy plusz, hogy idén nem kell diplomáznunk.
Nina: Hosszú időszakon mentünk keresztül, hiszen májustól már együtt dolgoztunk a srácokkal, így váltunk csoportból, csapattá (szerk.: Rebivel együtt mondták ezt). Annyira jó látni, hogy azóta milyen barátságok alakultak ki egymás között, és nekem is a többiekkel. Augusztus előtt Rebivel elég rendesen tréningeztük a csapatot, de maga a gólyatábor teljesen más megmérettetés volt. Borzasztóan jó volt, nagyon hálás dolgunk volt. Amikor láttuk a srácokat kifutni piros pólóban, akkor mi Rebivel egyből sírtunk (ezért volt rajtunk mindig napszemüveg). Nagyon büszkék voltunk a kis csapatunkra. Fizikai határainkat is feszegettük, és ebből nagyon sokat tanultunk az étkezéssel kapcsolatban, és a vitaminokról is. Ami még egy kiemelkedő pont volt, hogy főseniorként is úgy éreztem, sosem vagyunk egyedül, hiszen ott voltak nekem a fekete pólósok és a seniorok is, akikből sok energiát meríthettünk egy-egy nehezebb pillanatban.
Mennyivel másabb a gólyatábor seniorként, mint főseniorként?
Rebi: Nehéz összehasonlítani a kettőt, de megpróbáljuk. A seniorok a mozgatórugók a táborban, ebben a három napban főként őket ismerik a gólyák. A fekete pólósok azok, akik inkább a háttérben vannak, és a seniorok azok, akik tényleg megmaradnak a gólyáknak. Ez egy nehéz dolog, de a tréning alatt mindenre megpróbáljuk felkészíteni őket. Illetve, ha esetleg történik valami olyasmi, amire nem készültek fel, akkor ott van egy egész fekete pólós gárda, akik bármiben tudnak segíteni. Ezenkívül nincsenek egyedül, ott van a csapatban a senior társuk, meg a többi senior is, akikhez nyugodtan lehet fordulni segítségért. Összességében ez teszi széppé a BTK-s gólyatábort: bármi van, bárkihez lehet menni tanácsért.
Nina: Ők a zenekar, mi meg a karmester. Így tudnám a legjobban bemutatni a seniorok és a főseniorok kapcsolatát. Illetve amit Rebi mondott, hogy a fekete pólós szervezők bármikor tudnak segíteni nekik, és ők is részt vesznek a nagy tréningen, így nem teljesen ismeretlenek a seniorok számára. Persze elsődlegesen hozzánk fordulnak, hiszen mi vagyunk az “anyukáik”. Olyan még nem fordult elő, hogy mi sem tudtunk megoldani egy helyzetet. Gólyatáborban főleg a csapattársaiddal fogtok problémákat megoldani, rájuk számíthattok.
Rebi: Lezárva az egészet, én azt ajánlom, hogy gyertek el elsősorban a senior napra, ismerjétek meg a senior feladatokat, meg minket is. Higgyétek el, hogy megmarad nekünk, hogy ki volt ott. Ha csak egy kicsit is vonz az, hogy piros pólós szuperhősként ott legyél a 2026-os gólyatáborban akkor add le a jelentkezésedet. Nem ettünk meg még senkit sem, tényleg nem kell tőlünk félni.
Nina: Én tényleg csak ismételni tudom Rebit. Illetve egy év tapasztalattal a hátunk mögött, már sokkal magabiztosabb főseniorok leszünk és szeretnénk átadni ezt a tudást az új senioroknak. Szóval jelentkezzetek, és csináljunk együtt csoportból csapatot!
Innen is köszönöm Rebinek és Ninának az interjút! Ne felejtsetek el április 20-án részt venni a senior napon. Próbáljátok ki magatokat a feladatokban, és ha nagyon megtetszik jelentkezzetek. Hiszen belőletek, az idei lelkes jelentkezőkből alakulhat meg az a csoport, akikből később piros pólós csapat válik. Illetve ne felejtsetek el részt venni az esti álarcosbálon sem.
Fotók: Krajnik Benedek