Püspök, mesehős, reklámfigura – Here comes Santa Claus

Valljátok be nyugodtan, hogy ma veletek ébredt a gyermek énetek, és arra késztetett, hogy a vizsgaidőszakra betárazott kávékészleteitek helyett a cipőtök felé masírozzatok először. Remélhetőleg nem sokan találtatok bennük virgácsot (bár ha kertes házban éltek, és fával fűtötök ez is elég praktikus ajándék), sokkal inkább valamilyen finomságot például mogyoró, mandarin, vagy esetleg magas cukortartalmú, de annál finomabb, boldogsághormont termelő csoki formájában. Az ajándékot viszont illene megköszönni, na de kinek is? Lássuk Mikulás történetét, és pillantsunk bele képzeletben a munkája során bejárt útvonalának állomásaiba is. 

A világ számos pontján érkezik december hatodikán hajnalban egy mackós alkatú, fehér szakállas, piros kabátos öregember, csak azért, hogy megajándékozza a jó gyerekeket. A szokást Myra püspökéhez, Szent Miklóshoz kötik, akinek alakját a katolikus és a görögkeleti egyház egyaránt elismeri. Miklós a mai Kis-Ázsia területén született Patara városában, feltehetőleg a 3. században. Gazdag család sarja volt, de még fiatalon elveszítette a szüleit, ezután nagybátyja nevelte fel. A rámaradt vagyont szétosztotta a szegények közt, és már fiatalon, 19 évesen az egyház szolgálatába lépett, amikor is pappá szentelték, később pedig Myra városában (a mai Törökország területe) püspökké választották. Jó szent lévén számos csodatételt tulajdonítanak neki, és több legenda is kötődik a nevéhez. Például egy tengeri zarándokútja során segített egy szomszédos, viharba keveredett hajó legénységének, megmentett 3 halálra ítélt katonát, egy jó üzlet révén gabonát teremtett az éhező népének (talán Jókai is ismerte ezt a legendát, eléggé összecseng Tímár Mihály alakjával). De nagylelkűsége és segítőkészsége mellett Miklós egyáltalán nem volt muja alkat, nagyon is kiállt az igazáért: az első nikaiai zsinaton állítólag úgy összekülönbözött ellenlábasával, Ariussal, hogy az eset pofozkodásba torkollott. Ha lett volna abban az időben közösségi média, bizonyára tele lett volna az erről szóló tartalmakkal. 

Eseménydús, összességében mégis jócselekedetekkel teli életéért kiérdemelte a tengerészek, kereskedők, zálogházak, illatszertárasok és gyógyszerészek védőszentje címet. Tovább színesíti névjegyét, hogy Kecskemét városa őt választotta patrónusának, ami pedig talán ennél is izgalmasabb, hogy Oroszországban, Görögországban és Szerbiában a pálinkafőzők is hozzá fordulnak imájukkal. 

Mivel azonban a bulizással teletűzdelt szorgalmi időszaknak már vége, essen szó a komolyabb dolgokról is, például, hogy Miklós a diákok védőszentje is. Ezt azért vizsgák közeledtével nem árt tudni, mindig jól jöhet egy plusz fő, akihez lehet fohászkodni. 

Legfőbb titulusa viszont mégiscsak a gyermekek és a nehéz körülmények között élők védelmezője, és mint az összes címére, erre is rászolgált. Egész életében segített a környezetében lévőknek, de van egy legenda, amely révén már világossá válik, miért ünnepelünk úgy ezen a napon, ahogy. 

Történt egyszer ugyanis, hogy a városban járva egy nyitott ablak előtt haladt el, és meghallotta, amint egy nemesember panaszkodik. A panasz tárgya az volt, hogy annyira elszegényedtek, hogy nem tudta, hogyan fog gondoskodni három lányáról. Több se kellett Miklósnak, még aznap este visszatért a házhoz egy zacskó arannyal. Becsempészte, ügyelve arra, hogy ne derüljön fény kilétére. Az aranyból az apuka kiházasította a legidősebb lányát. A következő évben a középső lány kapott aranyat, és őt is kiházasították. A harmadik évben a legkisebb lánynak járt a csomag, amit Miklós a kéményen/ablakon át (leírása válogatja) dobott be a házba. Igen ám, de a lány előtte este mosta ki a harisnyáját, amit a kandallóhoz lógatott, hogy megszáradjon reggelre. A csomag pedig beleesett a harisnyába. Furcsa, nemde? Biztos nem gondoltátok, hogy az angolszász területeken elterjedt stocking szokás teljesen legitim. Tanulság: mégsem minden “amerika-majmolás”, érdemes utánaolvasni a dolgoknak. A jótevő kiléte egyébként sokáig csak spekuláció tárgya volt, többen azt gondolták, a hófödte Taurus-hegységből érkezett, ami akár a “Télapó” alakjának létrejöttét is magyarázhatja (erről lejjebb még olvashattok) . Azonban a harmadik évben Miklós akarata ellenére is lelepleződött, mert az aranyak közt a legfiatalabb lány talált egy olyan érmét/ékszert, amelyről be tudták őt azonosítani. 

Most, hogy ismerjük a legendát, nézzük, hogyan vált Szent Miklós története széles körben ismertté, és hogyan alakult ki az a Mikulás-kép, amit ma ismerünk. Ehhez pedig hova máshova nyúlnánk, mint a popkultúrához? 

Számos történet feldolgozta egy titokzatos jótevő alakját, aki egy hideg téli éjszaka ajándékot hoz a jó gyerekeknek. A legismertebbé és legnagyobb hatást gyakorlóvá ezek közül két 19. századi mű vált. Az egyik a New York története Washington Irving tollából, melyben USA-beli karácsonyi szokásokról esik szó, és amely elsőként említi, hogy Mikulás nem csak ledobja az ajándékot a kéményen, hanem maga is lecsúszik vele együtt. A másik Clement Moore Beszámoló Szent Miklós látogatásáról (The Night before Christmas) című, eredetileg névtelenül kiadott verse. Ez tovább erősítette az ajándékozás hagyományát, és annyira népszerű lett, hogy sokan hivatkoznak rá a “legismertebb, amerikai által írt versek” egyikeként. További érdekessége, hogy ebben jelenik meg először a nyolc híres szánhúzó rénszarvas koncepciója a korábbi egy helyett. (A kilencedik szarvas, vagyis Rudolf már Robert L. May képzeletének szüleménye, melyet unokaöccse, a kifejezetten karácsonyi slágerekre specializálódott dalszerző, Johnny Marks foglalt dalba 1939-ben.)

Ezek a művek ismertették meg a nagyközönséggel Mikulás történetét, kiváltképp az USA-ban. Népszerűségüket tekintve nem csoda, hogy még a marketingjéről méltán híres üdítőitalt gyártó cég, nevezzük nevén, Coca-Cola is ihletett merített belőlük a karácsonyi kampányaihoz. Fontos viszont megjegyezni, hogy Mikulás ma ismert alakját a piros ruhában, fehér szakállal Thomas Nast karikatúrájának köszönhetjük. Később már az ő tervei alapján rajzolta meg Fred Mizen a reklámfigurát, amely még szigorú ábrázatot viselt, és egy bevásárlóközpontban ivott az üdítőből. Ebből alkotta meg szintén később Haddon Sundblom azt a kedves arcú nagypapa karaktert, mely rövidesen már nem csak az amerikai piacot hódította meg. A Coca-Cola 1931-től egészen 1964-ig használta karácsonyi kampányaiban. Micsoda marketing! 

Tehát Mikulás alakja -legalábbis ahogy ma gondolkodunk róla-  több forrásból származik. (Ahogy az is, hogy a túl sok cukros üdítő fogyasztása, bár szép kort eredményezhet, könnyen vezethet elhízáshoz…)

Most pedig lássuk, milyen ünnepi szokások kapcsolódnak Miklós-naphoz.

A magyar vonatkozású információk jó részét Tátrai Zsuzsanna néprajzkutató Jeles napok, ünnepi szokások című gyűjtésében találjuk. Ez alapján hazánkban december hatodika -csakúgy mint a legtöbb jeles nap is- asszonyi dologtiltó és időjárásjósló volt, amely elvileg a karácsonyi időről árulkodik. Egy másik mondás is kapcsolódik hozzá: „Miklós megrázta a szakállát”, ami annyit tesz, elkezdett esni a hó. A Mikulás-ünnep viszont csak a 19. században honosodott meg hazánkban, főként osztrák hatásra, a Miklós cseh/szláv névváltozatát átvéve. Ez vidéken főleg a Mikulásjárást/miklósolást, és az ijesztgetést-tréfálkozást jelentette. Az ajándékozás szokása elsősorban a városokban alakult ki a 20. században. A Télapó elnevezés pedig -bár sok európai országban van hasonló mesealak- szovjet mintára terjedt el Közép-Kelet-Európában a második világháború után, így nálunk is a Rákosi-korszakban. Az orosz hagyomány szerint ugyanis nem Mikulás, hanem “Fagy/Tél Apó”, Gyed Moroz hoz ajándékot és fenyőfát is, segítőjével Sznyegurocskával (“Hópelyhecske”). Igaz, ők nem december hatodikán, hanem inkább karácsonykor és szilveszter napján tevékenykednek, és jellemzően kék-fehér öltözetet viselnek. Szóval, ha esetleg ilyen figurákkal találkoztok a boltok polcain, tudjátok, hogy nem a TEMU volt, ennél sokkal nagyobb hagyománya van. Télapó alakja ennek köszönhetően hazánkban mára egybeforrt Mikulással, bár előbbinek is megvannak a maga popkulturális gyökerei (pl. Herr Winter karaktere Moritz von Schwind német festő, meseillusztrátor nyomán, vagy az Odinhoz kapcsolódó elbeszélések). S ha már kitekintettünk más országokba, lássuk hol milyen néven tisztelik ezt az éj leple alatt ajándékozó jótevőt: 

Hollandia: Sinterklaas és segítője, Piet 

Németország: Nikolaus, segítője Knecht Ruprecht. Utóbbi a “rossz zsaru”, ugyanis a csintalan gyerekeknek ő viszi a virgácsot, és ő a nálunk krampuszként emlegetett figura őse. 

Lengyelország: Święty Mikołaj, aki állítólag duplázik, hiszen ő a karácsonyi ajándékozás felelőse is

Csehország és Szlovákia: Svatý Mikuláš, akinél versmondással és énekléssel kell megdolgozni az ajándékért 

Finnország: a jól ismert Joulupukki, aki szintén inkább a karácsonyi ajándékozás bizniszében utazik. Azért hagytuk a cikk végére, mert mégis csak ő az “igazi”. Nos, nem csoda, hisz a finnek nagyon értik a dolgukat (nem csak az iskolarendszer terén), meg hát északi ország, sok hóval, közel az Északi Sarkhoz, és persze rénszarvasból is van nekik bőven… 

Joulupukki neve egyébként a pogány karácsonyi szokásokban fellelhető karácsonyi kecske alakjára utal.  

És persze vannak azok az országok, ahol nem december hatodikán, hanem kifejezetten szenteste érkezik a “Mikulás” megfelelője (pl. Santa Claus/Father Christmas). Sőt, az olaszok például csak január hatodikán, vízkeresztkor kapnak ajándékot a cipőjükbe La Befanától, a jóságos boszorkától. Az viszont elég univerzális, hogy az év ezen szakában várunk valami apróságot, egy jótevő alakot, és az ünnepet. Még felnőtt fejjel is, hiszen a gyermeki énünk a korunktól függetlenül mindig velünk van, csak ilyenkor végre nagyobb teret engedünk neki, mert ő képes meglátni és befogadni a csodát. De nem csak befogadni kell tudni, adni is lehet. Csempésszetek ma ti is mosolyt valaki arcára, szaloncukrot egymás cipőjébe, vagy Mikulás sapkákat a szobrokra (ez egy pécsi szokás).

Ha visszagondoltok a cikk elejére, Miklós történetéből látszik, hogy a kedvesség hosszú utak megtételére képes. Akár egy éjszaka alatt a Föld körül is. 

Grafika: Szabó Dorka