Egy színházi darab bárkit el képes varázsolni, de vannak, akik a darabok megvalósításába, a színészkedésbe szeretnek bele. Sokan már gyerekként belecsöppennek a színészi életbe, mások viszont később felnőttként, akár egyetemistaként vágnak bele és ekkor válik a szenvedélyükké. De vajon miért ilyen népszerű a színházas élet? A Janus Egyetemi Színház (JESZ) színészét, Szilvácsku Zsófiát kérdeztem erről.
A te életedbe hogyan lépett be a színjátszás? Mit szeretsz benne?
Először a gimnáziumban találkoztam a színjátszással, mert tagja voltam a színjátszó körnek. Mivel én gimibe is Pécsre jártam, magától értetődő volt, hogy egyetemre is ide jövök, és így jött végül a JESZ-be jelentkezés ötlete.
A színjátszás egy nagyon összetett dolog, de a csapatmunkát és magát a próbafolyamatot szeretem benne a legjobban. Együtt gondolkodunk, segítjük, bátorítjuk egymást, teljesen olyan, mint egy csapatsportban. A próbafolyamat meg nagyon izgalmas, amíg végül összeáll egy egész, amit a nézők láthatnak. Én csak remélni tudom, hogy amikor kiállunk a nézők elé, és előadunk egy darabot, akkor ők úgy mennek ki, hogy valamivel többek lettek, valamit tanultak tőlünk. És ez a legjobb az egészben, hogy valamit adni tudunk a többi embernek a színház által.
Jelenleg a Janus Egyetemi Színház tagja vagy. Annak idején miért jelentkeztél ide?
Már akkor szerettem volna jelentkezni, mikor idejöttem az egyetemre, de végül úgy alakult, hogy csak tavaly nyáron csatlakoztam. A covid hatására döntöttem el véglegesen, hogy amint visszatérünk az egyetemre, belevágok. Szerintem sokat lehet tanulni egy ilyen társulatban, és én szeretnék minél többet fejlődni. Maga a JESZ pedig nagyon jó értékeket képvisel, hiszen közelebb akarja hozni az egyetemistákhoz a színházat, a műveltséget. Fiataloknak szóló darabokat készít, amit korunkbeliek játszanak el, és mindezt ingyen nézhetjük meg.
Milyen érzés egyetemistaként játszani? Mi lehet a hallgató számára vonzó az egyetemi színjátszásban?
Szerintem az, hogy a társulatban mind különbözőek vagyunk, persze összeköt minket, hogy mind a PTE-re járunk, de különböző karról jöttünk, különböző színházas háttérrel, és magához képest mindenki hatalmasat tud fejlődni. Nyilván van, aki kevésbé izgul, kevésbé új neki a szereplés, de van, akitől ez egészen távol áll, és jó látni, hogy az idő múlásával egyre jobban kinyílik, és megmutat magából egy darabot. A JESZ pedig azért egy nagyon jó lehetőség a hallgatók számára, mert egy amatőr színházhoz képest profibb, de egy hivatásos színházhoz képest amatőrebb munka folyik, így nem érzi magát feszélyezve senki sem azért, hogy milyen szinten áll szakmailag. Itt mindenkit szívesen látunk.
Mint tudjuk, egy-egy darab mögött hatalmas munka van. A színjátszást inkább a munkádnak vagy a hobbidnak érzed?
Mivel mi a darabokért nem kapunk fizetést, így inkább hobbinak érzem, de a sok-sok belefektetett munka mindig megtérül az előadás napján, mert nagyon élvezem és nagyon szeretem csinálni.
A rendszeres véget nem érő próbák és az egyetemi órák összeegyeztetése okoz nehézséget? Milyen hatással van mindez a tanulmányaidra?
A színház nagyon rugalmas, és tisztában van vele, hogy egyetemisták vagyunk, tanulunk, vizsgázunk, ezért ezeket figyelembe véve estefelé szoktunk próbálni, hogy mindenkinek jó legyen. Ebből a szempontból megkönnyítette a vírusos időszak és az online oktatás a próbákat, mert volt például, hogy bent voltunk a színházban, és valaki onnan csatlakozott be az online órájára. Én pedig ebben a félévben kérvényeztem az egyéni tanrendet, mert pár órám ütközött volna a színházi próbákkal. Ezt az egyetem és a kar is nagyon rugalmasan kezelte, és engedélyezték, hogy a színházra tudjak koncentrálni. A jegyeimre meg nincs különösebb hatással a sok próba, mert én úgy gondolom, mindenkinek arra jut ideje, amire szeretné, és a színház mellett tanulni is lehet.
Mi kell ahhoz, hogy valaki tehetséges színész legyen?
Egy színész ne megjátszani akarja magát, hanem átérezni azt, amit az adott jelenetben meg kell mutatnia. Arra gondolok például, mikor szomorúnak kell lenned, akkor ne csak úgy csinálj, mintha az lennél, hanem tényleg olyan dolgokra gondolj, amik téged szomorúvá tesznek, és teljes egészében éld át ezt az érzést a színpadon. Szerintem erre kell törekedni, hogy ne csak azt próbáld játszani, hogy csinálsz vagy érzel valamit, hanem tényleg csináld is teljes erőbedobással. Ez nagyon nehéz, a színészet nehéz munka, de én nagyon szeretem a kihívásokat.
Mik a jövőbeli terveid, céljaid a színjátszással?
Ha minden jól megy, akkor nyáron végzek az egyetemmel. Ezt követően szívesen játszanék itt, ha még Pécsen maradok. Ha itt leszek és ajánlanak új szerepet, akkor én nagyon szívesen elfogadom, szeretnék játszani továbbra is.
Ha ezek után kedvet kaptál a színészkedéshez, akkor ne habozz a tettek mezejére lépni, és tájékozódj a tagfelvételről a JESZ Facebook-oldalán. Ha viszont még bizonytalan vagy a jelentkezést illetően, vagy csak a színházi darabok érdekelnek, akkor ajánlom figyelmedbe a társulat előadásait.
Fotó: Takács Vivien
