MERÜLJ EL

Titanic: egy varázslatos hajó misztikus története

Ahogy megláttam, hogy február másodikán lesz Millvina Dean, a Titanic legtovább élt túlélőjének születésnapi évfordulója, azonnal megrohantak a gyerekkori emlékek. Emlékszem, amikor tizenhárom éves koromban először láttam a Titanic című filmet, valamiért teljesen magával ragadott a hajó története – mindent tudni akartam róla.

Másnap már rohantam is az iskolai könyvtárba, hogy az összes könyvet kikölcsönözzem, ami a hajóról és elsüllyedéséről szól – amiből meglepően sok van –, és hetekig csak azokat bújtam. Szám szerint tudtam, hány utasa volt a hajónak, hányan élték túl a katasztrófát, és szinte percről percre be tudtam számolni arról, pontosan hogyan zajlottak az események azon a bizonyos éjszakán. A szüleim persze hozzá voltak már szokva, mert nem ez volt az első nagyobb katasztrófa, aminek a körülményei ennyire megragadtak, és amiről mindent tudni akartam, az utolsó részletig. De utólag visszatekintve ezekre az emlékekre óhatatlanul is megfogalmazódik bennem a kérdés: miért érdekelt annyira a Titanic története vagy általában az ilyen tragikus események?

Miért csigázzák úgy fel az embereket a katasztrófák, és mi van ennek a hajónak a történetében, ami miatt ennyi film és könyv készült róla az elmúlt 100 évben?

Persze tagadhatatlan, hogy a Titanic című film sokakat elvarázsol, nem véletlenül vezette évekig a legnagyobb bevételű filmek listáját – valóban zseniálisan sikerült. Arról nem beszélve, hogy biztosan nem én voltam az egyetlen tizenhárom éves, aki teljesen odavolt Leonardo DiCaprioért, és nem értette, miért kellett Jacknek meghalnia. De ez nyilvánvalóan nem ad magyarázatot arra, tudósok és átlagemberek miért kutatják még mindig a több mint 100 évvel ezelőtt elsüllyedt hajó titkait, és egyáltalán milyen titokra akarnak rábukkanni? 

A történet első ránézésre egyszerűnek tűnik: az RMS Titanic, a White Star Line hajótársaság hajója 1912. április 10-én 2224 emberrel a fedélzetén kihajózott az angliai Southamptonból, hogy útnak induljon New York felé – ahová azonban sosem futott be. Öt nappal később, április 15-én éjszaka jéghegynek ütközött, és néhány óra alatt elsüllyedt, hullámsírba temetve utasainak több mint felét: legalább 1500 ember vesztette életét a katasztrófában.

Így ez vált a békeidőben elsüllyedt hajók közül a legtöbb halálos áldozatot követelővé, ami valóban különlegessé teszi a Titanic történetét, de továbbra sem magyarázza meg azt a szinte már misztikus légkört, ami a hajót és annak elsüllyedését körülveszi. 

Vannak ugyan olyan részletek, amelyek elgondolkodtatják a hajó történetét vizsgálókat, és amik visszatekintve valóban kissé rejtélyessé teszik a Titanic elsüllyedésének körülményeit, kezdve azzal, hogy a hajót tervezői és építői mind elsüllyeszthetetlennek titulálták, mégis mindjárt az első út megcáfolta ezt az állítást. Bár ez minden bizonnyal a puszta balszerencsének köszönhető, az összeesküvés-elméletek kedvelői könnyen látnak ebbe többet, és egyesek attól az állítástól sem riadnak vissza, hogy a hajót szándékosan süllyesztették el. Elméletüket, miszerint nem egyszerű baleset történt, alátámasztani látszik az a tény is, hogy bár a Titanic negyvennyolc mentőcsónak szállítására volt képes, az út során mindössze hússzal szerelték fel, ami így több száz olyan ember halálához vezetett, akik túlélhették volna a katasztrófát. Ez persze sokaknak okot ad arra, hogy mélyebbre ássák magukat a hajó történetében, és magyarázatot keressenek arra, ami valójában csak egy emberi mulasztás vagy nagyképűség eredményeként bekövetkezett, rendkívül súlyos baleset volt. 

Akkor miért akarunk mégis többet látni mögötte?

Újraolvasva a hajó történetét és elnézegetve a képeit, azt gondolom, leginkább a száztíz év távlatából is lenyűgöző emberi alkotás csodája és az ezzel szembeszegülő, könyörtelen és legyőzhetetlen természettel való találkozása adja a Titanic történetének varázsát. A 20. század elején megépítették az emberiség történetének legnagyobb hajóját, ami az eleget fizetni képes utasok minden luxusra való igényét kielégítette: a nevét a görög mitológia titánjai után kapó utasszállító olyan varázslatos világot teremtett az Újvilágba vágyók számára, ami a mai olvasót is lenyűgözi, és mi is arra vágyunk, hogy egyszer végigsétálhassunk a hatalmas óceánjáró fedélzetén. Az ember tudását és technológiai ismereteit dicsőítő alkotásnál pedig csak egy tényező bizonyult erősebbnek:

a természet, aminek erejét, úgy tűnik, az emberiség valamilyen oknál fogva pontosan úgy alábecsülte száz évvel ezelőtt, ahogyan teszi azt a mai napig.

Ugyanakkor valamiért mégsem tudunk ellenállni ennek a kiszámíthatatlan, varázslatos és egyelőre legyőzhetetlennek tűnő erőnek, és éppen ezért a természeti katasztrófák mindig is vonzani fognak tudósokat és egyszerű embereket egyaránt, és újra és újra kísérletet fogunk tenni, hogy valamilyen magyarázatot adjunk arra, miért történtek úgy az események, ahogy. Így a Titanic története is bizonyosan száz év múlva is hasonló érdeklődést és izgatottságot fog kiváltani az emberekből, még akkor is, ha addigra a film már régen nem lesz a száz legnagyobb bevételű mozi között sem. 

Grafika: Rudas-Mekkey Csenge