A magyar földrajzi területeken zajló szőlőtermesztés évszázadokkal ezelőttig nyúlik vissza. A történelmi eseményeknek és egyes terjeszkedési cselekményeknek köszönhetően vannak olyan kiemelkedő magyar fejlesztésű szőlőfajták, amelyek világszerte ismertté váltak. A szüreti időszak alkalmából nézzük meg ezeket a Bormesék sorozatunk első részében!
Furmint
Kezdjük a sort rögtön az egyik legősibb változattal, amely a Tokaji borvidék gyermeke, a furmint. Ez a fehér szőlő az alapját képezi a híres tokaji aszúnak, amely a borvilág kiemelkedő desszertbora. Magas savtartalma mellett egy kifejezetten jól forralható és érlelhető változatról beszélünk, így édes és száraz bor egyaránt készíthető belőle. Az aszúbor esetében a szőlő nemes rothadása (botritisz) biztosítja a mély, koncentrált ízeket és a magas cukortartalmat.
A furmint legkedvesebb élőhelye a Tokaj-Hegyalja. A vulkanikus talapzat és a növény számára leghatékonyabb éghajlat itt található. A száraz furmintborokat a zöld alma, a citrusok és az ásványi ízek jellemzik, míg az édes fajtáknál a méz, a sárgabarack és a fűszeres jegyek dominálnak.
Hárslevelű
Következő szőlőfajtánk szintén tokaji származású, de más helyeken, például Egerben vagy a Balaton-felvidéken is megtalálható. A hárslevelűre jellemző, hogy finom, virágos illata van, amely a hársfa virágára emlékeztet, így nevét is innen kapta. Habár száraz bort is készítenek belőle, mégis igazán nagy sikereket az édes borok világában érhetünk el vele. A furmint „munkatársaként” a tokaji aszúban is visszaköszön, így komplex ízt alkotva egymással. Általában mézes, virágos, enyhén fűszeres ízvilága eleganciát hoz a házasításba.
Olaszrizling
Ha olyan borszőlőt keresünk, amely képes alkalmazkodni szinte minden körülményhez, akkor mindenképpen meg kell említenünk az olaszrizlinget. Ez a fehér szőlő fogyasztásra kitűnően alkalmas ásványos, virágos, édesebb bort kedvelőknek. Mint fiatal borként, mint pedig akár több éves, öreg borként is helytáll. Jellegzetessége a késői érés, így ő az egyik legkésőbb szüretelhető fajta. Az olaszrizlingből készült borok gyakran közepes testűek, élénk savakkal és mandulás lecsengéssel. Jellegzetes illatában a zöld alma, a citrusfélék, néha a fehér virágok és a fűszerek dominálnak.
Kékfrankos
A már említett fehérborok mellett mindenképpen említenék egy vörösbor alapanyagot is, ez pedig a kékfrankos. Magyarországon a legelterjedtebbek között szerepel, mivel kitűnő gyümölcsös vörösbor készül belőle. A kékfrankos közepes testű, élénk savakkal és finom tanninokkal rendelkező bor, amely kiválóan alkalmas házasításra. Tökéletesen tartósítható, így öregedése során megjelennek a bőrös, földes jegyek az ízvilágában. A kékfrankos adja az egri bikavér alapját, így számos társával házasítva tökéletes harmóniát alkot. A fürtök színe élénk kék színű, ezért gyakran képezik a fotók, képek és egyéb szimbólumok magját.
Kadarka
A kékfrankos barátjával folytatjuk a sort, amely a kadarka. Ez egy olyan tradicionális szőlőfajta, amely elsősorban a Kárpát-medencében őshonos, különösen a Szekszárdi és Egri borvidékeken használják. A kadarka borok könnyűek, gyümölcsösek, közepes tanninokkal és gyakran fűszeres karakterrel. Habár termesztése nem egyszerű rothadási hajlama miatt, egy jól elkapott évjáratban kiváló minőséget képvisel. Ízvilágában málnás, cseresznyés jegyek dominálnak, halvány paprikás jelleggel, míg öregedése során földes, dohányos tulajdonságot vesz fel. A kékfrankossal társelkövetőként az egri bikavérben élnek házasságban.
Irsai Olivér
A következő szőlőfajta illatosságáról ismeretes fehérszőlő. Magyarországon 1930. körül nemesítették, azóta elterjedt az országban. Könnyed borként is emlegetik, mivel alacsonyabb alkoholtartalma van, azonban illatában és ízvilágában megjelennek a muskotályos, virágos jegyek, a bodza és a citrusfélék, így igazán frissítő hatása van.
Nyáron, fröccsként a legüdítőbb, általában nem hagyják öregedni, fiatal borként fogyasztható. Az Irsai Olivér tökéletes választás könnyed, mindennapi fogyasztásra vagy társasági eseményekre.
Zalagyöngye
Végül, de nem utolsósorban megemlítenék egy kevésbé elterjedt, de igazi magyar szőlőfajtát, ez pedig a zalagyöngye. Ez a fehér szőlő a legkorábban termőek közé sorolandó, ezért különösen kedvelt a borászok körében. Az Irsai Olivérhez hasonlóan alacsony alkoholtartalma miatt friss és üdítő, emellett tökéletesen házasítható más fajtákkal. Kiemelkedően ellenálló a betegségekkel szemben, elsősorban kisebb borászatok és hobbitermelők között népszerű, mivel nem a mennyisége, hanem a minősége miatt ültetik.
A mai részben megnéztük, mik azok a szőlőfajták, amelyek sok helyen megtalálhatóak. A sorozat célja, hogy a boltban könnyebben megtaláljátok a hozzátok illő borokat, valamint közelebb kerüljünk ahhoz a több évszázados hagyományhoz, amely elődjeinket jellemezte. Legyünk büszkék borkultúránkra, hiszen igazán sokszínű, és rengeteg kincset rejt magában!
