A sorozatunk első részében a legismertebb magyar szőlőfajtákat vizsgáltuk meg, míg a második részben megnéztük, hogy milyen út vezet a növénytől a borig. A mai, utolsó témánk a szüreti hagyományok, szokások lesznek, mivel ez adja az alapját annak a sok-sok éves hagyománynak, amely a mai napig képes fennállni.
A szüret a borkészítés legfontosabb pillanat. Ekkor nyer értelmet az egész éves munka, amelyet a szőlész elvégez. A szőlő leszedéséhez gyakran fogadnak munkásokat, de itt természetesen ne arra gondoljatok, hogy órabérért idegeneket hívunk. Ilyenkor kerülnek előtérbe a baráti társaságok, rokonok és hozzátartozók. A szüretelés nem a legmegterhelőbb munkák közé sorolható, így azt fiatalok és idősek is bátran kipróbálhatják, és összetartó ereje is van. Elődjeink a munkálatot feldobták nótázással, viccmeséléssel, így tulajdonképpen elrohant az idő, és észre sem vették, hogy máris készen vannak. A szüret végeztével az asztalok megteltek finomságokkal: pörkölt, gulyásleves, babgulyás és egyéb bográcsos ételek készültek, mindenki kedvére lakomázhatott a munka elvégeztével. Ilyenkor jöhet a mulatság, a szórakozás, mindemellett pedig a pincénél vagyunk, úgyhogy a csapból is bor folyik.
Sokáig a préselést nem géppel végezték, hanem mezítláb; cipő nélkül a megtelt kádba álltak, és taposták a szőlőszemeket. Itt lehetett akár táncolni, mert nem a mozdulaton volt a hangsúly, hanem a nyomáson, amit a gyümölcsre hatottak. A villanydaráló megjelenése előtt mechanikus darálókat használtak, hatalmas kerék segítségével kézzel kellett tekerni a fogaskerekeket, így összenyomva a szőlőszemeket. A puttonyos feladata kiemelkedő volt. Amellett, hogy a „puttonyos!” felkiáltásokra indulnia kellett, ő volt az, aki a folyadékellátást is végezte, így garantálva a kiszáradás elkerülését.
A falu népe összegyűlt ősszel megünnepelni a sikeres szüreti időszak lezárását. Ezekből alakultak ki a szüreti felvonulások. Ez tájegységenként, falvanként eltérő szokásokat hozott magával, azonban felvonulások díszes viseletben és az esti bál minden helyen megtalálható volt. A csőszök, tehát a szőlőőrök szerepe ma már eltűnni látszik, de annak idején nagy kultusza volt. Dalokat, mondókákat alkottak ezekre az alkalmakra, így mindenki várta a szüreti felvonulás napját. A magyarszínű szalagok és díszek erősítették az emberekben az identitást is. Szerencsére ezek az alkalmakat számos helyen ma is megszervezik, így a települések fenntartják az évszázados hagyományokat. Helyi szervezetek folklór műsorait és egyéb színes, kulturális programokat hívnak ilyenkor a színpadra.
A magyar hagyományok és szokások igazán sokszínűek, így a szüreti időszakra is bőven kiterjednek. Fontos, hogy ismerjük meg ezeket, és ápoljuk a hagyományainkat. Legyünk büszkék borkultúránkra, hiszen igazán sokszínű, és rengeteg kincset rejt magában!
Képek forrása: Fortepan
