Zenei ajánló:

Mostanában egyre többször érzem azt, hogy a zenehallgatás teljesen átalakult körülöttünk. Már nem az van, hogy kiválasztasz egy albumot és „végigmész rajta”, hanem inkább belecsúszol hangulatokba. Egy dal átdob a következőre, onnan egy új előadóhoz, és hirtelen azon kapod magad, hogy teljesen más világban vagy, mint öt perccel korábban. És talán pont ez az egésznek a lényege most: nem lineárisan hallgatunk zenét, hanem sodródunk benne.

Nemzetközi szinten ezt nagyon jól mutatja Bad Bunny, aki az Un Verano Sin Ti albummal gyakorlatilag egy életérzést csinált. Nem az a klasszikus „végighallgatod és kész” lemez, hanem inkább egy folyamatosan visszatérő hangulat, amit bármikor be tudsz kapcsolni. Van benne valami laza természetesség, amitől nem érzed túlmagyarázottnak, mégis minden működik.

Teljesen más élményt ad Dijon az Absolutely-vel. Ez az a fajta album, amit nem háttérzenének raksz be, hanem akkor amikor tényleg rá akarsz hangolódni valamire. Kicsit töredezett, néha szinte zavarba ejtően őszinte, de pont ezért maradandó. Olyan, mintha belehallgatnál valaki gondolataiba, nem csak a zenéjébe. Nekem ő az elmúlt hónapokban személyes nagy kedvencemmé vált és úgy gondolom, hogy sok érzést tud átadni a zenéjével. 

Közben Sombr berobbanása a köztudatba, szinte futótűzként terjedt. A 21 éves srác a 2025-ös év egyik legnagyobb felfedezettje lett. Szinte észrevétlenül lett ott mindenhol. Az ő dalai inkább este működnek, amikor már nem akarsz túl sok zajt. Nem akarják rád erőltetni magukat, inkább hagyják, hogy te kapcsolódj hozzájuk, és pont ettől lesznek ennyire működőképesek. Főként a Z-generáció kedvence lett, de minden korosztály szívesen hallgatja a dalait.

Ha pedig valami könnyedebb, nosztalgikus, mégis igényes hangzás kell, Zara Larsson Venus albuma tipikusan az a pop, ami nem akar többnek tűnni, mint ami, mégis végig leköt. Egyszerűen jó hallgatni, és néha tényleg ennyi is elég. Zara visszarobbanása a köztudatba elképesztő meglepetés lehetett mindenki számára, és a művésznő ezt nagyon ügyesen forgatja vissza, így felfele íveltetve karrierjét, népszerüségét.

Az említett előadók közül, többükkel is találkozhattok majd az idei Sziget fesztivál színpadain. Ott lesz: Sombr, Dijon és Zara Larsson is. Szerintem rájuk mindenképp érdemes elmenni!

És közben itthon is történik valami, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni…

Kezdeném is a sort, Dzsúdló Keringő albuma például nagyon jól mutatja, hogyan lehet egyszerre slágeres és érzelmileg mély zenét csinálni. Könnyen befogadható, mégis van benne egyfajta melankólia, ami miatt nem kopik ki pár hallgatás után.

Pogány Induló Megáll az idő projektje már egy sokkal nyersebb világ. Nem finomkodik, nem próbál mindenáron megfelelni, inkább ösztönből működik. Pont ettől lesz hiteles, és pont ezért talál be sokaknál.

Hasonlóan izgalmas Imago Mundi feltörekvése is, akiknél még nagyon benne van az a kísérletező attitűd, ami miatt nem teljesen kiszámítható, merre mennek tovább. Az eddigi megjelenéseik alapján viszont egyértelmű, hogy érdemes figyelni rájuk, mert van bennük potenciál. Én úgy gondolom, hogy ezek a srácok egyszer még komolyabb hírnevet fognak szerezni maguknak.

És közben ott van Co Lee, aki a Cirque du Lalee albummal egy sokkal belsőbb, intimebb világot hoz. Ez nem az a zene, ami elsőre mindenkit beszippant, de ha egyszer ráérzel, akkor nagyon mélyen tud hatni. Inkább gondolatokat indít el, mint hogy csak lekösse a figyelmed.

A már ismertebb nevek közül Beton.Hofi Playbánia albuma és Krúbi Ösztönlény projektje továbbra is meghatározó. Mindkettő másképp közelít, de közös bennük, hogy reflektálnak arra, amiben élünk, és közben zeneileg sem maradnak egy helyben.

Az egészben talán az a legjobb, hogy már nem kell eldöntened, milyen zenét hallgatsz. Egy playlisten simán megfér egymás mellett egy latin hangulatú album, egy intim alternatív projekt és egy magyar raplemez. És egyik sem üti ki a másikat.

Talán pont ez a szabadság az, ami miatt most ennyire jó zenét hallgatni. Nem kell megfelelni semminek, csak ráérezni arra, mi működik nálad éppen. És amikor ez megvan, akkor a zene már nem csak szól – hanem tényleg történik benne valami.