Új félév, új lendület? – Motiváció az évkezdéshez

Egy új tanév kezdetén valahogy mindig könnyebb elhinni, hogy mostantól minden másképp lesz. Szeptemberben még tele vagyunk tervekkel, és egészen reálisnak tűnik, hogy idén rendszeresebben fogunk tanulni, nem az utolsó pillanatban írjuk meg a beadandókat, többet sportolunk, több időt szánunk a barátainkra, és talán még az alvásunkat is sikerül rendbe tenni. Ilyenkor még az is teljesen hihetőnek tűnik, hogy minden órára bejárunk, időben elkészítjük a beadandókat, és nem az utolsó este kezdünk el tanulni a másnapi zh-ra. Aztán valahogy megérkezik az október.

Az első hetek lelkesedése és produktivitása könnyen alábbhagyhat, amikor megjelennek a határidők, a beadandók, a korai reggelek és a hétköznapok megszokott kihívásai. Egy ideig még működik a „majd hétvégén bepótolom” stratégia, aztán egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy már megint minden egyszerre sürgős. Ilyenkor válik igazán fontossá a motiváció, hiszen nemcsak abban segít, hogy elinduljunk egy cél felé, hanem abban is, hogy akkor tudjunk továbbmenni, amikor már kevésbé lelkesít az, amit éppen csinálunk.

Mi mozgat bennünket?

A motiváció az a belső vagy külső hajtóerő, amely cselekvésre ösztönöz bennünket. Lehet valami, amit mi magunk tartunk fontosnak, de az is előfordulhat, hogy egy külső cél, például egy jó jegy, vagy egy ösztöndíj adja meg a kezdő lökést. 

A külső motiváció rövid távon sokat segíthet, de önmagában nem mindig elegendő. A belső motiváció ezzel szemben abból fakad, hogy érdekel bennünket, amit csinálunk, szeretnénk fejlődni, vagy egyszerűen fontos számunkra az a cél, ami felé tartunk. Ha például azért tanulunk egy adott területet, mert később ezen a területen szeretnénk dolgozni, könnyebb értelmet találni abban is, amikor éppen egy kevésbé izgalmas tananyagot kell átrágnunk.

Ha elfogy a lendület

Talán az egyik legfontosabb dolog a motivációval kapcsolatban, hogy nem kell folyamatosan jelen lennie. Vannak időszakok, amikor könnyedén haladunk, máskor pedig már annak is örülünk, ha sikerül rávennünk magunkat arra, hogy egyáltalán megnyissuk a jegyzetet. A motiváció ugyanis nem egy állandó állapot, hanem folyamatosan változik attól függően, hogy milyen élethelyzetben vagyunk, mennyire vagyunk fáradtak, vagy éppen mennyi minden van a fejünkben.

Ezért nem mindig érdemes arra várni, hogy majd megjöjjön a kedvünk, hiszen sokszor maga a cselekvés indítja el a folyamatot. Elég lehet annyi, hogy elolvassuk az első néhány oldalt, elkezdjük a beadandó első bekezdését, vagy elmegyünk edzeni akkor is, ha aznap kevésbé érezzük magunkat lelkesnek. Miután elkezdtük, sokszor már könnyebb folytatni, mint amennyire nehéz volt rávenni magunkat az indulásra.

Persze ez nem azt jelenti, hogy minden alkalommal csak egy kis akaraterőre lenne szükségünk. Néha tényleg fáradtak vagyunk, túl sok minden történik egyszerre, vagy egyszerűen szükségünk van egy kis szünetre, és ez teljesen oké. A kérdés inkább az, hogy egy rosszabb nap után vissza tudunk-e térni ahhoz, amit fontosnak tartunk.

A nagy célokat érdemes kisebb részekre bontani

A motiváció fenntartásában sokat segíthet, ha nem egyszerre akarjuk megoldani az egész félévet. Sokkal könnyebb kisebb, reális célokat kitűzni. Egy vizsgára való felkészülésnél például kevésbé ijesztő napi néhány oldal megtanulása, mint az egész tételsor gondolata. Ugyanez igaz bármilyen más célra is: a rendszeresség általában többet ér, mint az, ha időnként hatalmas lendülettel próbálunk mindent bepótolni. A kisebb eredmények ráadásul visszajelzést adnak arról, hogy valóban haladunk.

És ha egy nap mégsem sikerül úgy, ahogy elterveztük, attól még nem kell az egész tervet kidobni. Egy kihagyott edzésből nem következik, hogy egész félévben nem fogunk sportolni, ahogy egy rosszabb zh sem jelenti azt, hogy innentől minden tárgyból bajban leszünk.

Kapcsolódj másokkal, de főképp magaddal

Egy támogató baráti társaság, néhány hasonló célokkal rendelkező csoporttárs vagy egy biztató oktató sokat segíthet abban, hogy ne adjuk fel olyan könnyen. Sokszor már az is megnyugtató, amikor kiderül, hogy mások is ugyanúgy küzdenek egy nehéz tárggyal, halogatással vagy azzal, hogy hogyan osszák be az idejüket.

A motivációt ugyanakkor nemcsak a környezetünk, hanem a saját elvárásaink is befolyásolják. Ha azt várjuk magunktól, hogy minden nap maximálisan teljesítsünk, könnyen csalódottak lehetünk, amikor ez nem sikerül. Egy idő után pedig nemcsak a feladatainktól, hanem magától a céltól is elmehet a kedvünk.

Nem baj, ha néha csak túlélsz

A teljesítménykényszer könnyen elhiteti velünk, hogy akkor vagyunk igazán produktívak, ha folyamatosan csinálunk valamit, pedig ha tartósan kialvatlanok és kimerültek vagyunk, nem valószínű, hogy motiváltabbak leszünk. 

Lesznek olyan napok, amikor minden a helyére kerül, időben elkészülünk, elmegyünk edzeni, még főzni is lesz energiánk, és este elégedetten dőlünk hátra. Máskor pedig annak is örülünk, ha sikerül túlélni a napot, és nem kell még este tizenegykor rájönnünk, hogy holnapra kellett volna beadni valamit. Mindkettő belefér.

A pihenés ezért ugyanúgy része lehet a céljaink elérésének, mint a tanulás vagy a munka. Az alvás, a hobbik, a barátokkal töltött idő vagy akár egy teljesen haszontalan, de annál kellemesebb délután is segíthet abban, hogy később újra legyen energiánk folytatni. 

Talán nem is az a legfontosabb kérdés, hogyan tudnánk egész félévben ugyanazt a lelkesedést fenntartani, amivel szeptemberben elindultunk. Sokkal inkább az, hogy mit tudunk tenni akkor, amikor ez a lelkesedés természetes módon csökken. Ha tudjuk, miért fontos számunkra egy cél, kisebb lépésekben is képesek vagyunk haladni, és megengedjük magunknak azt is, hogy néha elfáradjunk, akkor egy-egy nehezebb időszak nem feltétlenül jelenti azt, hogy fel kell adnunk. Lehet, hogy csak egy kis szünetre van szükségünk, aztán pedig folytatjuk onnan, ahol abbahagytuk.

Ne feledd: nem baj, ha néha elfogy a lendület. A lényeg, hogy legyen miért újra elindulnod!